A found footage és a torture porn horrorfilmes alműfajaiból a képletek frekventált használata miatt szép csendben kifogyott a lendület. A szemfüles alkotók mégis megkísérlik tovább variálni az alapötletek lehetőségeit, több-kevesebb sikerrel. A Resolution e két formula ügyes háziasítására, szimpatikus továbbgondolására épül. Az író-rendező Justin Benson filmtörténeti idézőjelekkel és nagy adag önreflexióval teli műve bölcsen kerüli a hatásvadászatot és legfőképp a műfaj avatott rajongóit, és/vagy a posztmodern teóriák szerelmeseit fogja rabul ejteni. A finom eszközökkel dolgozó filmben nincsenek hirtelen megcsikorduló hegedűk, véres trancsírok, bevillanó szörnyek vagy sötétben ziháló hősök. A cselekmény két barát párbeszédeire, a körülöttük kibontakozó és az egyre rejtélyesebben bonyolódó történetre épül.

Benson szép csendben végigzongorázza a zsáner legfontosabb motívumait, miközben pimasz módon az amerikai független drámák felé is kikacsint. Az erdei kunyhó, a titokzatos indián rezervátum és a hillybilly figurák ugyanúgy előkerülnek, mint a Fűrész, a Kör vagy a “kézikamerás” sikerek legfontosabb alkotóelemei. A film mégsem kérkedik a hivatkozásaival, sőt, látszólag a drogelvonás hatásaira, a paranoia tüneteire koncentrál, okos keretet adva a kibontakozó fordulatoknak. Az alkotók ravaszul szövögetik a szálakat, ráérősen építik a feszültséget és kellő humorral fűszerezik a látottakat. A zsigerek helyett az eszünkre játszanak, a felvázolt műfaji labirintusban ugyanis sokfelé elkalandozunk és látszólag sokszor el is tévedünk - mindez azonban tudatos alkotói döntés eredménye, mely a fináléban nyer csak értelmet.

A mű fő koncepciójáról ennél több nem árulható el, hisz már egy pici info-morzsa, egy egészen általános jellemző is könnyen leránthatná a leplet Benson meglepetéseiről. A film lényegében a Ház az erdő mélyén minimalista, alacsony költségvetésű testvérdarabja és ugyanazokat a témákat feszegeti, mint a tavalyi év nagy slasher-slágere. A Resolution nem használ nagyívű narratív trükköket és nem csomagolja látványos jelenetekbe a fordulatait, ám elődjéhez hasonlóan a műfaj lehetőségeire, a befogadó és az alkotó átalakuló viszonyrendszerére kérdez. Friss és érdekes indie-darab, mely borzongató képet fest a horror (és ezen keresztül a mozi) jövőjéről, vagyis sikeresen csavar még egyet azokon a bizonyos alapképleteken.