In Darkness – lengyel-német-kanadai, 2011. Rendezte: Agnieszka Holland. Írta: Robert Marshall dokumentumregényéből David F. Shamoon. Kép: Jolanta Dylewska. Zene: Antoni Lazarkiewicz. Szereplők: Robert Wieckiewicz (Leopold Socha), Benno Fürmann (Mundek Margulies), Agnieszka Grochowska (Klara Keller) 145 perc.
Vetítik: HBO – 22:40
A megtörtént események alapján készült, tavalyi Oscar-várományos, A város alatt az idősebb, vagy a filmtörténetben járatos nézőkben méltán idézheti fel Wajda Csatornáját. A lvovi gettóban élő zsidók menekülési útjukat próbálják előkészíteni a földalatti vízvezeték-rendszerbe, mikor összetalálkoznak Leopold Socha csatornamunkással, aki éppen kisebb betörésekből szerzett zsákmányát rejtegeti az alagút téglái mögé, és jó pénzért hajlandó segíteni a rejtekhelyet keresőknek is. A továbbiakban ez a csöppet sem szimpatikus, antiszemita, hithű katolikus tolvaj fokozatosan a film főszereplőjévé lép elő, miközben ő lepődik meg a legjobban a benne végbemenő változásokon.
Az egyik túlélő visszaemlékezéseiből íródott forgatókönyv alapján Holland egy a feszültséget mindvégig fenntartó, árnyalt figurákat és szélsőséges érzelmeket mozgató, fordulatokban gazdag, fő helyszíne révén egyedi holokauszt-filmet rendezett, melyben a háborús szörnyűségek és személyes, közelről átélt tragédiák mind a zsidó, mind a lengyel túlélők számára az önzésből, csalásokból, hazudozásokból a megtisztulás felé vezető utat nyitják meg. A sokszereplős, felváltva ukrán, német, lengyel, jiddis nyelven beszélő, az emberi viszonyokat életszerű sokszínűségükben, folyamatos alakulásukban bemutató A város alatt annak ellenére sem válik klausztrofóbikussá, hogy nagyrészt abban a sötét, dohos alagútrendszerben, illetve patkányoktól hemzsegő, és szennyvízzel áztatott, szűk beugróban játszódik, ahol Socha végül tizenkét zsidó menekültnek biztosítja az életfeltételeket hosszú hónapokon át. A lenti világ képeit folyamatosan kísérik a fenti, csöppet sem felemelőbb lvovi hétköznapok eseményei, de a sötétséget és bezártságot Hollandnak és operatőrének (Jolanta Dylewska) sikerült olyan aktív történetformáló és atmoszférateremtő adottságként kezelniük, mely a szereplőket nemcsak egymáshoz, hanem a nézőhöz is végérvényesen közelebb hozza.
Margitházi Beja
