Filmvilág blog

Az üldözök - The Searchers

Tarantino nyomában - 54.

2013. május 21. - Huber Zoltán

The Searchers - amerikai, 1956. Rendezte: Howard Hawks. Írta: Alan Le May regényéből Frank S. Nugent. Kép: Winton C. Hoch. Zene: Max Steiner. Szereplők: John Wayne (Ethan Edwards), Jeffrey Hunter (Martin Pawley), Vera Miles (Laurie Jorgensen), Ward Bond (Samuel Johnson Clayton). 114 perc.

Utazók, útra fel!Mit kell tudni róla?

John Ford a klasszikus amerikai western egyik legjelentősebb rendezője, aki Howard Hawks és Anthony Mann mellett a leginkább meghatározta a műfaj hollywoodi aranykorát, az ekkoriban készülő vadnyugati filmek arculatát. A legendás alkotó számos kulcsfontosságú művet jegyez: az ő nevéhez fűződik az éra emblematikus nyitánya (Hatosfogat, 1939) és az egyik záródarabja is (Aki lelőtte Liberty Valance-t, 1962), amely már egyértelműen a mítoszt felülvizsgáló „revizionista” westernek irányába mutat. Az 1956-ban forgatott, sokak által Ford főművének tartott Az üldözők az alkotói pálya csúcsán, a honfoglaló üdvtörténet lassú erodálódása előtti utolsó pillanatban készült, így esszenciális tisztaságában és teljes pompájában konzerválta a barbár nyugati tájat meghódító amerikai hős, illetve az őt támogató telepes-közösség dicshimnuszát. Az idilli felszín mögött a figyelmesebb néző már tetten érheti a későbbi változások előszelét, a történet mélyén ugyanis ott izzik a puritán értékek és a merev hagyományok tarthatatlansága.

üldözőkx.jpg

A szimbolikussá emelt határvidéken, a civilizált világ végén játszódó mozi a magányos és szótlan pisztolyforgató heroikus tragédiáját, a John Wayne megformálta, két világ határán rekedt hős epikus dilemmáját énekli meg. A metaforikus hajsza során az írott törvény és Wayne saját morális kódexe ugyanúgy összeütközésbe keveredik, mint a letelepedés vágya és a távoli, romlatlan tájak hívószava. Az üldözők a mogorva hősön keresztül az elkerülhetetlen fejlődés árnyoldalait, a családi tűzhely és a szabadság egymást kizáró ellentmondásait tematizálja, miközben ikonikus magasságokba emeli azt a „csendes, magabiztos típust”, akit Tony Soprano sirat majd el jó néhány évtizeddel később.

üldözők2x.jpg
Ford filmje kereskedelmileg sikeres volt ugyan, ám a korabeli kritika igen langyosan fogadta. A hetvenes évektől kezdve azonban egyre komolyabb kultusz alakult ki körülötte. 1989-ben mint kulturálisan, történelmileg és esztétikailag fontos művet felvették az Egyesült Államok Nemzeti Filmarchívumába, míg 2012-ben a Sight & Sound híres listáján a nemzetközi kritikusok a valaha készült hetedik legjobb filmnek szavazták meg. A mű közvetlen és közvetett hatása tényleg óriási, hisz többek között David Lean, Sam Peckinpah és George Lucas is meghatározó inspirációs forrásként hivatkoznak rá, sőt, Scorsese, Spielberg és Tarantino filmjeiben még egy-egy direkt hommage is látható, így tisztelegve Az üldözők vitathatatlan nagysága előtt.

üldözők1x.jpg
Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

A polgárháború veteránja, Ethan Edwards (John Wayne) a testvéréhez érkezik látogatóba, a környéken azonban vérszomjas komancsok garázdálkodnak. Az indiánok az éj leple alatt elhajtják a farmerek marháit, és amíg a fegyveres férfiak a jószágokat keresik, a gonosz rézbőrűek rajtaütnek a védtelenül maradt családon. A támadást egyedül Edwards unokahúga éli túl, akit a törzs végül túszként magával hurcol. A rutinos katona és a farmon dolgozó fiatal félvér fiú (Jeffrey Hunter) azonnal üldözőbe veszi az indiánokat, ám a tervezett gyors rajtaütés egy évekig tartó, egyre elkeseredettebb és kilátástalanabb hajszába torkollik.

üldkb1.jpg
Apró különbségekHol jön QT a képbe?

Tarantino köztudottan nagy rajongója a műfajnak, ám a vele készült interjúkban soha nem felejti el kihangsúlyozni, hogy a Ford nevével fémjelzett klasszikus vonulattal szemben ő inkább a műfaj olasz mutációjára esküszik. Mindebben nincs is semmi meglepő, hisz az általa is kedvelt alkotói módszerek, az önkritika, a zsánerjátékok és a zsigeri hatáskeltés mindig is távol álltak a heroikusabb és komolyabb vadnyugati filmektől. Az említett megoldások csak a mítosz kritikus felülvizsgálatával párhuzamosan, a hatvanas években bukkantak fel a vadnyugati mozikban, ám Tarantino mindezek ellenére nyilvánvalóan ismeri és szereti is az aranykor legemlékezetesebb és legjobb darabjait. Míg a Hawks rendezte Rio Bravo bevallottan az ex-tékás egyik régi nagy kedvence, addig Az üldözők nagy karriert befutott, ikonikus jelenete a Kill Bill második részében köszön vissza. Ford legendás képsora, a ház belsejéből az ajtón keresztül a poros préri felé kocsizó kamera az 1956-os alkotás egyik központi motívuma. Tarantino esetében ez a védjegyszerű tornác-beállítás az esküvői mészárlást megelőző, Bill és a Menyasszony között lezajló, baljós hangulatú beszélgetést vezeti fel, de ugyanez az ajtókeretes megoldás köszön vissza a Becstelen Brigantyk elején, Shoshanna menekülésekor is.

üldbb.jpg

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

Az üldözők elején és végén látható, az egész történetet gyönyörű keretbe foglaló kép a filmtörténet egyik leghíresebb beállítása, mely szó szerint magába sűríti a hagyományos vadnyugati hős epikus tragédiáját. A meghitt otthon, a férfit hazaváró fehérnép és a végtelenbe ellovagoló, örökös nyughatatlanságra kényszerített, de még szabad hódító néz farkasszemet egymással. A mai néző, aki az elmúlt közel ötven évben szemtanúja volt a nagy vadnyugati mítosz dekonstrukciójának, talán kissé hamiskásnak és túlzottan is egyszerűnek érezheti a megpendített drámát - ám Ford számtalan olyan apró jelet és szimbólumot rejt el a filmszövetben, ami némileg összekuszálja a szereplők motivációit.

üldözők3x.png
Az üldözőket a valaha készült egyik legjobb filmnek, a létező legnagyobb westernnek nevezni természetesen erősen vitatható és némileg túlzó állítás, az elfogultabb rajongók álláspontja mégis érthető. A csodálatos tájképek, a csavaros és komplex történet, a markáns figurák magukkal sodorják a nézőt, a vibráló, fojtott atmoszféráért pedig a ki nem mondott, csak jelzésszerűen ábrázolt szerelmi viszonyok a felelősek. Igaz, Ford sztereotip módon egyszerű vadállatokként ábrázolja az indiánokat, és számos helyen rasszistának is bélyegezhető gondolatokat fogalmaz meg, mégis jótékonyan árnyalja a főhős jellemét. A korábban imádott öntörvényűség néhol vaskalapos maradisággá, a kitartás beteges megszállottsággá változik, a konzervatív háborús veteránnak pedig már nincs helye a fiatalok világában. Wayne belefáradt ugyan az örökös vándorlásba, mégsem léphet be a házba: az emblematikus zárókép szívbemarkoló szépsége mintha a hollywoodi aranykor, illetve a régi vágású rendezőegyéniségek alkonyáról is mesélne.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr485309289

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.05.21. 17:39:03

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manuva 2013.05.21. 12:53:19

Tarantino tényleg önkritikus lenne? Hol, miben?

Huber Zoltán 2013.05.21. 13:51:15

@manuva: miért, szerinted halálosan komolyan szemléli önmagát és a művészetét?

manuva 2013.05.21. 14:46:34

@Huber Zoltán: Nem, de az önirónia nem azonos az önkritikával, még ha nem is áll messze tőle. Kritizálni minden irónia nélkül is lehet. Szerintem Tarantino kritikus úgy általában a világgal, a hagyománnyal, Hollywooddal szemben, talán úgy általában a filmmel vagy filmkultúrával szemben is, de hogy saját személyével vagy saját művészetével az lenne, én erről nem tudok. De ha te tudsz, mondj, kérlek, konkrét példát, hol válik ez nyilvánvalóvá.

Huber Zoltán 2013.05.21. 14:56:24

@manuva: a fenti írásban az önkritikát én elsősorban a műfajjal, a zsánerszabályokkal kapcsolatban gondoltam, de nagyon érdekes a felvetésed. hirtelen a django ugrik be (dinamittal felrobbantja magát), de ez is inkább önirónia. nekem sem ugrik be olyan, amikor kimondottan kritikusan viszonyulna önmagához vagy a saját módszeréhez

manuva 2013.05.21. 17:46:24

Amúgy jó írás lett, tetszik. Szomorú, hogy pl. a No Name on the Bullet vagy a The Furies nem kapja meg azt a figyelmet, amit legalább annyira megérdemelne, mint ez a film, de Anthony Mann egyik westernje sem annyira ismert, mint ez, pedig hát... De az élet már csak ilyen, elfeledett remekművekkel mindenütt tele a padlás.

scorsesefan 2013.05.21. 20:08:46

Márpedig a Searchers akkor is a legjobb westernek egyike (természetesen nincs olyan, hogy "legjobb" western), elfeledett remekművek ide vagy oda. (Ezzel együtt - a két említett filmet pont nem láttam.)

Huber Zoltán 2013.05.22. 09:27:57

@manuva: köszi! a nemrég gründolt "eltűntnek nyilvánítva" rovat nem titkolt célja az említett padlások lesöprése :)

@scorsesefan: tényleg nincs "legjobb". minél több westernt néz az ember, annál inkább nő a legjobb westernek száma

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.05.22. 09:45:41

@manuva: @Huber Zoltán: Tarantino a Girl 6 című Spike Lee-filmben egyértelműen önmagát alakítja egy epizódszerepben (konkrétan egy 'QT' feliratú gyűrűt viselő, nagyképű rendezőt), méghozzá bőven túl az önirónia határain, sokkal inkább önparódiaként. Ha ez sem minősül önkritikának, akkor semmi.

manuva 2013.05.22. 13:48:40

@Orosdy Dániel: Tényleg, azt egy számomra ismeretlen nyelven láttam, nagyon régen, nem jutott eszembe. Mondjuk hogy mit mond, azt nem értettem, talán ezért sem. Lehet, meg is nézem.

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2015.04.12. 07:20:54

Most fejeztem be. Én nem értem egyáltalán, miért olyan nagy film ez :( Azt gyanítom, a kor és a műfaj kontextusában kellenne értékelni, de ha önmagában nem áll meg, akkor miért szeretik ennyire?

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2015.04.16. 12:13:06

@Életunt Cápa: Nyilván ez ízlés dolga, de az azért túlzás sztem, hogy ma nem áll meg önmagában Az üldözők. Én sem vagyok nagy rajongója (akkor már inkább a Rio Bravo és társai), de működni mindenképpen működik, a kontextus vizsgálata nélkül is.
süti beállítások módosítása