Filmvilág blog

Fényes nyergek

Tarantino nyomában - 50.

2013. március 26. - Baski Sándor

Blazing Saddles – amerikai, 1974. Rendezte: Mel Brooks. Írta: Mel Brooks, Norman Steinberg, Andrew Bergman, Richard Pryor, Alan Uger. Kép: Joseph F. Biroc. Zene: John Morris. Szereplők: Cleavon Little (Bart), Gene Wilder (Jim), Slim Pickens (Taggart), Madeline Kahn (Lili Von Shtupp). 93 perc.

Utazók, útra fel!Mit kell tudni róla?

Talán nem Mel Brooks neve jut először eszünkbe, ha az úttörő amerikai filmeseket vesszük lajstromba, de tény, hogy pályája során a kiváló komikusnak többször is sikerült kitágítania a határokat. Már a debütáló Producerek is ide sorolható, hiszen olyasmivel viccelt, amire korábban mainstream vígjátékokban nem volt példa, az 1974-es Fényes nyergek azonban még merészebb vállalkozásnak számított. Brooks-nak sikerült egy évvel megelőznie az ebben a rovatban már tárgyalt Boss Nigger blaxploitation westernt, és bár őt kizárólag a nevettetés szándéka vezérelte, a filmben jó párszor felröppent az a bizonyos N-betűs szó, ami a stúdió fejeseinek a legkevésbé sem tetszett. A Warner Bros. vezetőségének tartott vetítésen állítólag nem is nevetett senki a poénokon, de Brooks – aki egyébként rendelkezett a végső vágás jogával, ezért nem távolította el a kifogásolt részeket – meggyőzte őket, hogy mutassák be a filmet a stúdió dolgozóinak is; az „egyszerűbb” közönség előtt már működtek a poénok.

fényes nyergek5.jpg

Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

Rock Ridge-ben, egy vadnyugati kisvárosban játszódik a történet, nem sokkal az amerikai polgárháborút követően. A település éppen a közelgő vasút nyomvonalában fekszik, Hedley Lamarr békebíró ezért szeretné olcsón (vagy ha lehet inkább ingyen) megszerezni a környező földeket. Banditákat bérel fel, hogy terrorizálják a helyieket, akik az új sheriff érkezésébe vetik minden reményüket. Lamarr azonban ráveszi a kormányzót, hogy egy ex-rabszolgát nevezzen ki a posztra, tudván, hogy az emberek úgysem fognak egy fekete sheriffet elfogadni. Bartot (Cleavon Little) először valóban majdnem meglincselik, de végül helyettese, a villámkezű csodagyerekből alkoholistává lezüllött Jim (Gene Wilder) segítségével szembeszállnak Lamarr-ral.

Talán kevésbé ismert körülmény, de a Fényes nyergek, amellett, hogy általában a western műfaján élcelődik, egy konkrét filmet vett alapul: Brooks és írótársai az 1939-es Asszonylázadásból merítettek ihletet. George Marshall klasszikusának hasonló a kiindulópontja, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ott a sheriff „enyhe szépséghibája” nem a bőrszíne, hanem az alkoholizmusa.     

fényes nyergek2.jpg      
Apró különbségekHol jön QT a képbe?

Feltételezhető, hogy Tarantino nem csak a Boss Niggert, hanem Brooks filmjét is ismerte, mielőtt felmerült benne a Django elszabadul ötlete, bár bizonyítékaink erre – egyelőre – nincsenek. A hasonlóságok mindenesetre egyértelműek: mindkét filmben megdöbbenés övezi a fehér lakosság részéről a díszes ruhában belovagoló fekete ex-rabszolga látványát, aki aztán egy kiváló lövőtechnikával bíró – és mindennemű előítélettől mentes – fehér férfivel köt barátságot, hogy végül együtt vadásszanak a martalócokra. Mindkét filmben elsütnek a Ku-Klux-Klan rovására egy poént: a Fényes nyergekben maga Bart és Jim húz csuklyát, hogy beszivárogjanak a szervezetbe, a Django vonatkozó jelenete pedig éppolyan blőd, mintha Brooks rendezte volna.

fényes nyergek4.png
Közös pont a német szál is, amelyet a Djangóban Dr. King Schultz képvisel, itt pedig egy bizonyos Lili Von Schtupp, a Bartot elcsábítani (és megölni) felbérelt német énekesnő. (Oscar-jelölést érdemlő alakításában Madeline Kahn minden bizonnyal Marlene Dietrich figuráját parodizálja az Asszonylázadásból.)

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

Brooks-ot pályafutása során sokszor illették azzal a kritikával, hogy a humor különféle eszközeit illetően nem túl válogatós. A Fényes nyergek sem kivétel, keveredik benne klasszikus (műfaji) paródia, a burleszk és a blődli, de az író-rendező védjegyének számító önreflektív, harmadik falat ledöntő humorból is kapunk egy különösen erős dózist. A stíluskeveredés önmagában nem is lenne problémás, de Brooks a poénok minőségét illetően se nagyon szelektált, a szellemes gagek mellett így akadnak a filmben egészen olcsó és infantilis poénok is bőven. Más kérdés, hogy például a tábortűz mellett előadott rögtönzött fingkórus, ha kifinomult humornak nem is, de ’74-ben, egy fősodorbéli komédiában nézőpukkasztásnak még elment.

fényes nyergek3.jpg
A jelek szerint Brooks is érzi, hogy a határok erősen kitolódtak, mert a Django elszadul sikerét meglovagolva állítólag  Broadway-musicallé szeretné átírni a Fényes nyergeket. Az N-betűs szó használatával már biztos nem lesznek problémái.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr355173671

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.03.29. 12:52:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.03.26. 14:24:17

Nívódíjra érdemes írás, mindössze Brooks eposzi jelzőjének önkényes elhagyása miatt kell kifogást emelnem. :)

Huber Zoltán 2013.03.26. 21:48:42

@[bs]: amikor olvastam a jelzőt, esküszöm az ugrott be, hogy a jövőbeli kifogás miatt írtad :)

manuva 2013.03.27. 18:56:44

"olyasmivel viccelt, amire korábban mainstream vígjátékokban nem volt példa"

Mi volna az?

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.03.28. 08:23:23

@manuva: A rasszizmus, pontosabban az a képmutatás, amivel Amerikában -- többek között -- Hollywood hozzáállt ehhez a kérdéshez. Érdemes elolvasni a film wikipédiás bejegyzését, Brooks-nak nem volt könnyű dolga a stúdióval (jelzésértékű, hogy Pryort csak íróként merték alkalmazni, főszereplőnek már nem).

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.03.28. 08:37:41

@manuva: Bocs, nem erre a filmre vonatkozott a kérdés (bár így legalább leírtam azt, mitől "még merészebb" a Fényes nyergek :) ).

A Producerekben két színházi producer a II. VH-t zenés-táncos romantikus komédiaként dolgozza fel, ami annak ellenére elég rizikós téma (volt, de még ma is az), hogy a célpont természetesen Hitler, nem az áldozatok. Egy-két évtizeddel a koncentrációs táborok bezárása után sokan érezhették úgy, hogy ez a téma minden szempontból tabu, nem szabad vele viccelni -- főleg a hagyományosan liberális, sok európai zsidó menekültnek munkát és hírnevet biztosító Álomgyárban.

Vonatkozó írás:

filmvilag.blog.hu/2012/05/23/piszkos12_diktatorok
süti beállítások módosítása