„Sok idegen jár az éjszakában, Sok idegen jár, és mind magában…” Az idősebb olvasók közül bizonyára sokan emlékeznek még Vámosi János nagy slágerére, az Idegenek az éjszakábanra, Bradányi Iván remek magyar szövegével. A dal eredetileg Frank Sinatra előadásában hangzott el és azonnal világsláger lett. A Strangers in the night mára már fogalom. Csakúgy, mint előadója, Frank Sinatra. A kékszemű énekes több ezer dalt énekelt el, felejthetetlenül, utánozhatatlan stílusban. Lemezei felbecsülhetetlen értékű kincset jelentenek a gyűjtők számára. Minden idők egyik leghíresebb amerikai énekese nemcsak dalaival, de jobbnál jobb filmszerepeivel is beírta a nevét a mozi aranykönyvébe.

Francis Albert Sinatra 97 évvel ezelőtt, 1915 december 12-én született a New Jersey állambeli Hobokenben. Szülei olasz bevándorlók voltak. A Sinatra-család a város olasz negyedének, a „Kis Itáliá”-nak az egyik legbefolyásosabb, kétes üzletekből meggazdagodott famíliája volt. Az alacsony, sovány, gyenge fizikumú Francis 16 éves korában abbahagyta középiskolai tanulmányait és dolgozni kezdett. Változatos foglalkozások után, 18 éves korában végleg hobbyja, az éneklés mellett döntött. Édesanyja hathatós menedzselésének köszönhetően a helyi amatőr verseny győztese lett, és egy szintén nyertes trióval San Franciscóba utazott. 1942-től már végleg önállóan lépett színpadra, és született énekesi tehetségének köszönhetően sikert sikerre halmozott. Kellemes, behízelgő hangja néhány év alatt a fiatalok, majd egész Amerika kedvencévé tette. Önálló hanglemeztársaságot alapított Reprise néven, majd rövidesen a Capitol és a Columbia lemezkiadó is a tulajdonába került. Hihetetlen népszerűségre tett szert: rajongói – elsősorban a lányok – sikoltoztak, ájuldoztak a koncertjein.

1941-ben a hollywoodi RKO-filmgyár szerződtette az akkor már nős, családos énekest. Rövidesen munkahelyet változtatott és a patinás Metro-Goldwyn-Mayer-cég sztárja lett. Zenés-táncos filmekben kezdett: Gene Kellyvel közösen vitt világsikerre több musicalt.

Jellemszínészi képességeit az 1953-as Most és mindörökké Maggiójaként bizonyította: olyan sikerrel, hogy alakításáért Oscar-díjat nyert. Két évvel később, Az aranykezű férfi (1955) című film ismét aranyszobrocska-jelölést hozott a számára. Ezután sorozatban ontotta a kalandos, szórakoztató produkciókat: a legnagyobb sikert a Kánkán (1960) zenés filmje és Az elrabolt expresszvonat (1965) izgalmas háborús története aratta. Annak idején nálunk is óriási sikerrel vetítették őket a filmszínházak.

Közben fáradhatatlanul koncertezett, az ötvenes évektől már a világ egyik legnagyobb énekesének számított. Egyik legjobb barátja, Tony Curtis így emlékezett vissza egy Sinatra-koncertre: „Az emberek mindig személyesen akarták látni és hallani. Ahol járt, úgy megdolgozta a közönségét, ahogy senki, sem előtte, sem utána… Az egész műsor alatt fel-alá járkált, mint egy olasz költő, aki séta közben improvizálja a saját verseit. Ezt így folytatta 30 percig, azután kiment és 15 perc szünet után jött vissza a színpadra. Kezében egy pohár Jack Danielsszel és elkezdődött az igazi varázslat. A második rész eltarthatott negyven percig, vagy 2 óra és negyven percig, attól függően, hogy érezte magát, és milyen volt a hangulat aznap este. Ő volt az egyetlen énekes a világon, aki képes volt akár négy órát is eltölteni a színpadon, és amikor lejött, még mindig száz dal volt elénekeletlenül a repertoárján. Ha egy dal megindította őt, akkor megindított téged is. Úgy közvetítette az érzelmeket, mint egyetlen más énekes sem. Semmi sem verhetett éket a közönség és Frank Sinatra közé.”

A „Hang” (ez volt a közismert beceneve) legnagyobb sikereit az ötvenes-hatvanas években aratta. Leghíresebb dalai: a Strangers in the night, a My Way és a New York, New York bejárták a világot. Lemezei milliós példányszámban fogytak, filmjei minden rekordot megdöntő sikereket arattak.

Frank Sinatra, Gregory Peck és Kirk Douglas – ők voltak Amerika színész elitje a hatvanas években. Egy korosztály, egyformán híresek. Hármuk közül Sinatra volt a legnagyobb hatalmú, legbefolyásosabb személyiség. Nyílt titok volt, hogy a maffia, a Cosa Nostra, tagja. Egyetlen intésére emberek tűntek el nyomtalanul és emelkedtek a magasba. Ő segítette John F. Kennedyt és Ronald Reagant is az elnöki székbe. A producerek és rendezők rettegtek tőle, minden rendező minden kívánságát azonnal teljesítette. Ő maga választotta meg a partnereit, ha egy jelenet nem tetszett neki, azonnal kivágatta a filmből.

Visszhangos sikerei közben irigyeinek és ellenségeinek tábora is egyre nőtt. Mindenki tudta róla, hogy nem veti meg az alkoholt, hogy mértéktelenül falja a nőket: több szeretője volt, mint a legszebb férfiaknak, Tony Curtisnek és Alain Delonnak együttvéve. A multimilliomos világsztár Las Vegas szórakoztató létesítményeinek többségi tulajdonosa volt, hatalmával gyakran visszaélt, sötét bűnügyek és gyilkosságok árnyékába került. Rossznyelvek szerint Marilyn Monroe rejtélyes halálához is köze volt. Káprázatos énekesi tehetsége ellentmondásos emberi természettel párosult: durvaságáról és szélsőséges természetéről legendák keringtek.

57 filmje közül említést érdemel még a Soha olyan kevés (1959) című háborús produkció, amelyben partnere a szépséges Gina Lollobrigida volt. A film érdekessége, hogy ezzel a történettel indult világhódító útjára Steve McQueen. Valójában Sinatra fedezte fel McQueent: egy TV-sorozatban figyelt fel a kezdő színészre és azonnal rábízta a Soha olyan kevés egyik fontos szerepét. Steve olyan nagyszerű alakítást nyújtott a filmben, hogy karrierje üstökösként száguldott felfelé; rögtön ezután A hét mesterlövész (1960) főszerepét játszotta el, ragyogóan.

Sinatra fiatalkori nagy ideálja Bing Crosby volt: egykori kedvencével a Felső tízezer (1956) musicaljében játszhatott együtt, mellettük a későbbi monacói hercegnő, Grace Kelly nyújtott elragadó alakítást. A büszkeség és szenvedély (1957) című kosztümös kalandfilm teljes egészében az ő személye körül „forgott”: a filmet Spanyolországban forgatták, Sinatra a legdrágább madridi szállodában lakott, miközben híres partnerei – Cary Grant és Sophia Loren – lakókocsiban éjszakáztak. Loren azok közé a kivételes színésznők közé tartozott, akikkel Sinatrának nem volt viszonya (Sophia ugyanis partnerébe, Cary Grantbe szeretett bele), mégis így nyilatkozott róla: „Ő a legeslegebb…”

A hatvanas évektől azután lassan kiszorította az akkoriban feltörekvő Elvis Presley. Évei múlásával szolidabb életet kezdett élni: csökkentette alkoholfogyasztását és egyre kevesebb botrányt kavart. Legszorosabb baráti köre, a „Rat Pack” vagyis a „Patkányfalka” (Dean Martin, Sammy Davis jr., Mike Romanoff – a leghíresebb hollywoodi étterem tulajdonosa –, David Niven, Tony Curtis és Peter Lawford) azonban hűségesen kitartott mellette. Régi rajongói pedig újabbakkal bővültek: ők már nemcsak a papáért, hanem a lányáért, Nancy Sinatráért is lelkesedtek. Nancy örökölte édesapja énekesi tehetségét és már a hatvanas évek közepétől követte a pályán: sikert sikerre halmozott.

Az „Öreg Kékszemű” nevéhez több mint 2000 dal fűződik, nagy részük ma is örökzöld világsláger. Legnagyobb sikerét a Strangers in the nighttal aratta, amelyet a világ szinte minden nyelvén – magyarul többször is –, feldolgoztak.

1984-ben az Ágyúgolyófutam 2. című filmmel fejezte be színészi pályafutását.