ALKONYAT – HAJNALHASADÁS 2. RÉSZ – Ezennel a filmvásznon is lezárul a tinilányok százmillióit izgalomban tartó vámpírrománc-széria. A vámpírrá lett Bella (Kristen Stewart) és élete párja, Edward nem élhetnek boldogan, amíg meg nem halnak, mert szerelmük gyümölcsét, Renesmee-t a gonosz Vulturi vámpírklán meg akarja kaparintani. Ami érthetetlen, de kellemes meglepetés: feliratosan kerül a film a magyar mozikba. [előzetes]
IV. HENRIK – NAVARRA KIRÁLYA – Francia-német-osztrák-spanyol koprodukciós háborús kalandfilm IV. Henrik életéről, még 2010-ből. Dióhéjban: „Franciaország, 1563. A protestánsok és a katolikusok a vallást használják fel terület- és hatalomszerzési vágyaik beteljesítéséhez. A protestánsok vezetője Navarrai Henrik, egyenesen Párizs és a katolikusok ellen vezeti híveit. Ám anyja hatalmas riválisa, Medici Katalin kikerülhetetlen csapdát állít: a megbékélés jegyében lánya kezét ajánlja ellenségének. Az esküvő borzalmas vérfürdőbe torkollik, Szent Bertalan éjszakáján több ezer protestánst mészárolnak le. Henrik túlélőként házi őrizetben senyved, míg végül 4 hosszú év után megszökik. Végül sok-sok harc és intrika dacára megszerzi a trónt.” [előzetes]
AMÍG ALSZOL – A [Rec] filmekkel elhíresült spanyol Jaume Balagueró legfrissebb munkája pszichothriller; főszereplője egy szociopata portás (Luis Tosar), aki arra tette fel az életét, hogy megkeserítse a környezetében lévő boldog emberek életét, különös tekintettel a csinos Clarára (Marta Etura). [előzetes]
MARIEKE, MARIEKE – A belga Sophie Schoukens drámájában egy apakomplexusos fiatal lány párkapcsolati problémáit követhetjük. [előzetes]
EZ NEM EGY FILM – Jafar Panahi-t (A kör, Pályán kívül) az iráni rezsim rendszerellenes tevékenység vádjával 6 év börtönnel és 20 éves alkotói szilenciummal sújtotta. A rendező nem törődött bele az ítéletbe, még a házi őrizet alatt filmen dokumentálta mindennapjait, a kész filmet pedig pendrive-on csempésztette ki az országból. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Ennek a 75 perces mozgóképnek az elkészítése már önmagában a művészi tiltakozás politikai aktusa, amellyel nyilván az iráni rezsim irányítói, a nézők és maga Panahi is tisztában van. A rendező bátorsága akkor is méltányolandó lenne, ha pusztán azzal a céllal készíti el filmjét, hogy jelezze – önmaga, iráni sorstársai és szimpatizánsai, kollégái számára -, hogy nem hagyja magát elhallgattatni, ennél azonban többet vállalt. (Baski Sándor kritikája a decemberi Filmvilágban olvasható.)
