A MILF betűszó elterjesztése mellett az Amerika pite-sorozat kulturális hatása elsősorban az ezredfordulón felfutott szexvígjátékok dömpingjében érhető tetten, ahol az alapmű két további folytatással, majd ráadásként további négy, videóra készült spin-offal is képviseltette magát. Miután az első epizód végére a tinibrancs tagjai átestek a tűzkeresztségen, a kamaszos hevület múltával a szérián is elhatalmasodott a szentimentalizmus. A folytatásokban a pitézgető Jim és a furulyavirtuóz Michelle románca lett a sorvezető, az ő esküvőjükkel zárult az eredeti trilógia és az ő házaséletükkel indul jelen folytatás, minden cseppnyi kifröcskölt testnedv és megszorongatott nemiszerv után lassítva egy kicsit, hogy elmerengjünk a felnőtté válás és a felelősségvállalás felkavaró kérdésein.

A szentimentalizmus egyúttal A találkozó befogadásának is erős előfeltétele: a tíz év után ugyanazokra a figurákra szabott kabarétréfák élvezetéhez nem árt némi megbocsájtó nosztalgia, mivel az ismerős rugóra járó gegek és a közéjük passzintott bölcsességek a viszontlátás öröme nélkül csekély szórakoztatóértékkel bírnak. A rendezést az említett komédia-hullám prominensei, a Kalandférgek 1-2 alkotói vállalták, úgy megírva és levezényelve a negyedik hivatalos Pite-filmet, mintha mi sem történt volna 2003 óta. Pedig a korabeli szexvígjátékokon felnőtt közönség igényei nem maradtak kiaknázatlanul, a Másnaposok vagy az Elhajlási engedély idejekorán lecsaptak az  öltönyükből kibújva infantilis (szex)kalandokra ácsingózó harmincasok elfojtásaira, és A találkozó főképp a belőlük ellesett témákkal és fogásokkal próbálja felmelegíteni a kihűlt pitét. A nagy igyekezetben olyanná válik, mint az örökkamasz Stifler, aki hiába bizonygatja, hogy még mindig ő a legnagyobb király a buliban, már a többiek is csak azért viselik el, mert megszokták.