Filmvilág blog

Drog, digitália, sport: megjelent a júliusi Filmvilág

+ Magyar műhely, orosz sci-fi

2010. június 29. - filmvilág

DROGFILMEK
A tudatmódosító szerek sokszor jutottak kulcsszerephez az egyén és társadalom szembenállását megjelenítő filmes próféciákban. Míg a ’60-as, ’70-es évek amerikai ellenkultúrájának mozgóképei a misztikus megvilágosodás és az establishment elleni lázadás legfőbb eszközeként ábrázolták őket, a drog számos disztópiában a totalitárius rendszerek támasza. A drog így a modernkori társadalomkritika gyakorta használt kétélű fegyverévé vált, mely hol a megváltást, hol épp a szellemi szolgaságot hozza az arctalan tömegből kiszakadni próbáló hősök számára.

Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái (Drogfilmek)
Varró Attila: Filmkémia (LSD-mozi)
Géczi Zoltán: Fehér por (Kokainkrónikák 1912–2010)

MAGYAR MŰHELY
Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem (Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel)
Tóth Péter Pál: A képmutatás kora (Dokumentumfilm és kreativitás)
Zalán Vince: „A játékból születhetnek jó filmek” (Beszélgetés Szoboszlay Péterrel)
Muhi Klára: Értő bámészkodás (M. Tóth Éva: Aniráma)
Mátyás Péter: Hírös képek (Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió)

OROSZ SCI-FI
Az Őrség-tetralógia által teremtett mitológia sikerének kulcsa abban rejlik, hogy a természetfeletti világot őrületes ügyességgel fűzi össze az emberi, banális univerzummal. Lehengerlő az egyszerűség, amellyel a témát megközelíti, földfelszín-közelbe rángatja le, ahogyan figuráit megfosztja mindenfajta potenciális mitikus elemtől. Lukjanyenkónak (és később a regényeket filmre vivő Bekmambetovnak) sikerül az, amiről az ítészek és a közönség évtizedek óta álmodoznak: a kelet-európaiság és a kasszasiker ötvözése.

Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek (Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei)
Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma (Tarkovszkij Solarisa) 
Roboz Gábor: Na’vik mindenütt (Az Avatar mintái)

KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
Az első, kezdetleges videójátékok alkotói még irigykedve bámulták a nagyobb testvért, a filmet. Fejlődésük során aztán lassan, szinte észrevétlenül tették magukévá a film formanyelvét, elbeszélésmódját. Az ártatlan önigazolásnak induló folyamat, mely a videójátékok komolyságát volt hivatott bizonyítani, mára oda jutott, hogy a filmkészítők tanulnak a digitális játékok mestereitől.

Beregi Tamás: Konzolhuszárok (A videójáték és a film)
Csordás Attila: Végtelen történetek (Trailer és pixel)
Sepsi László: Digitális öröklét (A kortárs fantasy és a CGI)

SPORTMOZI
Schreiber András: Digitális testmozgás (Sport a számítógépen)
Baski Sándor: Fociláz (Futball és film 2.) 

TELEVÍZIÓ
Kemenes Tamás: A dobozember (Tévé a köztereken)

FESZTIVÁL
Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja (Udine)

KRITIKA
Bori Erzsébet: Amerikások (Forgács Péter: Hunky Blues – Az amerikai álom)

FILM/REGÉNY
Varró Attila: … (Roman Polanski: Szellemíró) 
Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő (Robert Harris: Szellemíró)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr122118528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása