Filmvilág blog

15 film, amelyet biztosan megnézünk az idei Titanicon

Értékes rakomány

2010. április 06. - filmvilág

Csütörtökön indul a 17. Titanic fesztivál, 10 nap alatt 9 szekcióban 60 film lesz látható a világ minden szegletéből. Átnéztük a teljes programot, és szigorúan szubjektív alapon kiválasztottunk 15 olyan filmet, amelyek, más-más okokból, de ígéretesnek tűnnek. (Akadnak köztük olyanok is, amelyeket már láttunk, ezeket bátrabban merjük ajánlani.) Nem térünk viszont ki külön a hamarosan moziforgalmazásba kerülő, de szintén említésre méltó filmekre; ilyen az Oscar-jelölt osztrák Revans, Francois Ozon Menedéke, a posztapokaliptikus világban játszódó animációs 9, a cseh Piroska és a farkas parafrázis (Nem félünk a farkastól?) és a José Costa regényéből készült, Budapesten játszódó Budapest. (A filmek címeire kattintva a vonatkozó Titanicos adatlapra lehet eljutni, ahol a vetítési időpontok is meg vannak adva.)


A FANTASZTIKUS RÓKA ÚR (Wes Anderson, 2009)


Úgy tűnik, Wes Anderson legújabb filmje nem kerül nálunk moziforgalmazásba (a DVD augusztus felé várható), így aki szeretné vásznon látni a Roald Dahl klasszikus meséje nyomán készült stop motion animációt, nem árt, ha siet a jegyvásárlással. (Vetítik a nyitógálán is, de az zártkörű buli.) A film előzetesét már bemutattuk a blogon, a rendhagyó forgatásról készített werkfilmmel együtt. (BS)


PERZSA MACSKÁK (Bahman Ghobadi, 2009)


Valószínűleg a sorkijelölők a Zene mindenkinek szekciót már cakk-pakk neonszínbe borították a programfüzetek lapjain, végtére is egyedül a Titanic kérkedhet ilyen nagy mennyiségű zenés-filmes programmal, ráadásul ezek a darabok (legális úton) soha nem jutnának el a hazai közönséghez. Egy film mellé azonban feltétlenül kerüljön még három felkiáltójel, mert tényleg szégyen-gyalázat lenne kihagyni. A perzsa macskák című fikciós dokumentumfilm egy iráni formáció kalandjairól mesél, méghozzá Iránban, ahol, mint az köztudott, államilag nem szívlelik a kortárs nyugati zenét. Így kerülnek olyan mondatok a filmbe, hogy „Szeretem az indie-rockot, 50 Cent és Madonna szuperjók.” Ráadásul a filmhez koncert is jár, április 13.-hoz is kerüljön egy felkiáltójel, a naptárba még azt tessék bevezetni, hogy „GÖDÖR, 21:00.” (AN) [előzetes]


A VÖRÖS KÁPOLNA (Mads Brügger, 2009)


A fesztivál igazi meglepetésfilmje ez az észak-koreai hatóságokat körberöhögő doku: őszintén szólva nem is értem, miként engedhették meg a helyi cenzorok, hogy egy excentrikus, valójában az életével játszadozó dán újságíró kivihesse az országból A Vörös Kápolna nyersanyagát. Brügger két dán-koreai humoristával (az egyikük értelmi fogyatékos) utazik ki Phenjanba, hogy előadjanak egy színdarabot a kulturális megértés jegyében -- ez lenne a hivatalos verzió, valójában azonban a világ legdurvább diktatúráját állítják pellengérre. Továbbra sem értem, hogyan készülhetett el a film és ők hárman hogyan maradhattak életben. Ez körülbelül olyan, mintha Kim Dzsong Il japán ex-séfjének fanszőrzet-borotválós sztoriját vitték volna filmre (lásd a 15-ös hivatkozást). (TD) [előzetes]


METROPIA (Tarik Saleh, 2009)


Erről a különös svéd animációs sci-fi noirról már esett szó a blogon, a trailer mellé egy háromperces részletet is mellékeltünk, sok szót pluszban ezért nem is ejtenénk róla. A történet, amely valahol Európában a közeljövőben játszódik önmagában is izgalmasan hangzik, pláne, hogy a katalógus a Szárnyas fejvadászt emlegeti mint stiláris előképet. Ebben a szép új Európában egyébként már mindenki angolul beszél, ezért a film nyelve is angol, olyan színészek szinkronizálták a karaktereket, mint Vincent Gallo, Juliette Lewis, Stellan Skarsgård vagy Udo Kier. (BS)


ÉLET ÉS HALÁL VÁROSA (Chuan Lu, 2009)


A kontinentális Kínában tavaly aligha akadt fontosabb mainstream-letétemény az Élet és halál városánál: az 1937-es nankingi mészárlás, vagyis a kínai nemzeti identitás máig lüktető sebének felszakítása szerfelett bátor cselekedet, kiváltképp akkor, ha egy nippon katona ábrázolása eltér a téma kapcsán intézményesített klisétől (japán = könyörtelen tömeggyilkos). Korántsem véletlen hát, hogy Lu monumentális háborús moziját már közvetlenül a bemutató után le akarták venni a műsorról, ugyanis az indulatoktól fortyogó lejáratókampány mellett halálos fenyegetéseket is kapott a direktor és annak családja.
Bónusz: a kínai filmexpert Shelly Kraicer durván elmarasztaló kritikája, illetve egy másik nagy nevű ázsiai filmes titán, Tony Rayns (Sight & Sound) levele a Cinema Scope szerkesztőjéhez, amelyben ízekre szedi Kraicer recenzióját. (TD) [előzetes]


SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL! (Ole Bornedal, 2009)


Ole Bornedal a legutóbbi filmje, a Csak egy szerelmesfilmje is megjárta a Titanicot, a melodrámába oltott, fekete komédiával kevert thriller a fesztivál egyik legszórakoztatóbb bemutatója volt. Maradt ezúttal is a thriller műfajánál, a Szabadíts meg minket a gonosztól! a Szalmakutyák szerkezetére építi fel a történetet, de a hangsúlyokat máshová helyezi, mint Peckinpah klasszikusa. (BS) [előzetes]


KÖZELI ELLENSÉGEK (Florent Emilio Siri, 2007)


A francia Florent Emilio Siri igazi mozgóképes fenegyerek, videojátékokat és klipeket rendezett, 2002-ben pedig egy olyan francia akciófilmmel rukkolt elő (The Nest), mely után még Bruce Willis is megnyalta mind a 10 ujját. Fel is kérte következő, Túszdráma című – a kritikusok által csak „Art Die Hard”-ként emlegetett – filmjének rendezésére. Ezt a biográfiát bármilyen film mellé odacsatolhatja és máris minden mid-cult-barát izgalomba jön. Csak hab a tortán, hogy 2007-es alkotása történetesen egy háborús dráma, mely ráadásul a ritkán látható algériai front napalmos övezeteiben játszódik. A közeli ellenségek véresnek és verítékesnek, azaz kiváló háborús eposznak ígérkezik. (AN) [előzetes]


ELLY TÖRTÉNETE (Asghar Farhadi, 2009)


Iráni filmből szinte minden Titanic-ra jut egy-kettő, és az egyszeri fesztiválozónak általában nem is kell csalódnia, ha ezekre vált jegyet. Érzékenyen ábrázolt, hiteles emberi drámák, letisztult stílusban – nagyjából ez jellemző rájuk. Asghar Farhadi, aki a legjobb rendezésért járó Ezüst Medve díját vehette át filmjéért, szintén egy drámai alapszituációból indít, majd féltávnál thriller elemekkel dúsítja a tengerparton kiránduló felső-középosztálybeli teherániak történetét. (BS) [előzetes]


VAN DIEMEN FÖLD (Jonathan auf der Heide, 2009)


A Titanic honlapján e film kapcsán Joseph Conrad Sötétség mélyén c. művére (Coppola Apokalipszis Most-jának egyik alapanyaga) és John Boorman Gyilkos túrájára hivatkoznak. Ez már így is elég csábítóan hangzik, ha hozzátesszük még azt, hogy ausztrál filmről van szó, melyben a hősök egy, csak szerényen pokol kapujaként emlegetett fegyenctelepről szöknek meg… nos ígéretes kis történelmi horrornak tűnik. Az ausztrálok évek óta a legbrutálisabb anyagokkal örvendeztetik meg a közönséget (lásd a tavalyi Titanic-on szereplő Az apokalipszis lovasát, vagy a nem-titanicos Ajánlat című remeket), valószínűleg a Van Diemen föld is tartogat pár látványos és emlékezetes pillanatot, számíthatunk emberevésre, csúnya fogakra és lélegzetelállító operatőri munkára is. (AN) [előzetes]


ÉSSZERŰ MEGOLDÁS (Jörgen Bergmark, 2009)


A svéd Jörgen Bergmarknak ez az első nagyfilmje (korábban tévésorozatokat rendezett illetve a Dalok a konyhából  társírója és co-producere volt), így látatlanban nem lehetünk biztosak benne, hogy van olyan izgalmas, mint a szinopszisa. Az ugyanis nagyon jól hangzik: az ötvenéves Erland, aki amúgy feleségével egy házassági konfliktusokat kezelő szemináriumot vezet, beleszeret legjobb barátja feleségébe. Hogy megoldják a válságot, beköltöznek mindannyian egy házba, kommunát alkotnak, „várva, hogy a házasságtörő láz elmúljék”. (BS) [előzetes]


MALŐR CSODAORSZÁGBAN (Simon Fellows, 2009)


Simon Fellows rendező filmográfiája sem tűnik túl izmosnak, korábban akciófilmeket rendezett Jean-Claude Van Damme és Wesley Snipes főszereplésével, mostani produkciója viszont kifejezetten izgalmasnak hangzik. Egy Alice csodaországban parafrázisról van szó, amelyben az amerikai főhősnő (a Lostból vagy az Elrabolvából ismerős Maggie Grace) a londoni alvilág bugyraiban keresi a kifelé vezető utat. (BS) [előzetes]


SZIMBÓLUM (Hitoshi Matsumoto, 2009)


Miként az a tavalyi Titanicon kiderült (lásd A legnagyobb japánt), a Downtown-os Hitoshi Matsumoto humorára nem túlzottan fogékony a magyar közönség, ennek ellenére tisztelettel felhívnám a figyelmet második rendezésére, a Szimbólumra, amely egy akkora intergalaktikus ökörség, hogy önmagában megérdemelne egy midnight movie szekciót. Megtekintése előtt javallott egy Radírfej-El topo kombinált mozidélutánt tartani, megspékelve a mexikói pankrátor-félisten Santo filmográfiájának egy szabadon választott remekművével. (TD) [előzetes]


SZÉP KIS SZAKÍTÁS (Daryl Wein, 2009)


A Szép kis szakítás amerikai független film, a beszámolók szerint a web 2-es generáció Annie Hall-ja. A helyszín New York, ezek a hóbortos fiatalok pedig arra készülnek, hogy hosszú járás után némiképp függetlenedjenek egymástól. Intelligens és vicces romantikus komédiának ígérkezik, fő húzóereje a friss és üde alkotógárda, talán csak a kisképernyős esztétika lesz kicsit zavaró a nagyvásznon, de bízhatunk abban, hogy a kedves, melegszívű hangvétel majd feledteti mindezt (no és számítani lehet pár jól eltalált trendi hipster zenére is). (AN) [előzetes]


EMLÉKEIM NYOMÁBAN (Thomas Lien, 2009)


Oyvind Aamot története akkor is baromi érdekes lenne, ha egy fikciós film adatlapján olvasnánk róla, így, hogy egy dokumentumfilmről van szó, még inkább az. A 27 éves férfi éppen egy vonaton ült valahol Kínában, amikor minden emlékét elveszítette. [BS]
>> „Olyan, mintha letörölték volna a merevlemezét” – mondta az egyik Oyvindet vizsgáló orvos. 27 évesen újra kellett kezdenie a világ működésének felfedezését. Oly sok más tévedése között azt hitte, hogy a gyerekek egy másik néphez tartoznak. Nem értette az iróniát. A szex és a szerelem tökéletesen idegen volt számára. Mi az, hogy ország? Mi az a nemzet? Mi az a nyelv? Mi az, hogy anya? << [előzetes]

 
SZÁGULDÓ TEKNŐS (Yeon-Woo Lee, 2009)


Blogunk Korea-szakértője szerint a Száguldó teknős annyira nem jó, mint mondjuk a tavalyi Titanic-on vetített Az üldöző, de ettől még bátran ajánlható az ázsiai film kedvelőinek. A főhős egy szerencsejáték-függő nyomozó, akire végre ráköszönt a szerencse és nagyobb összeget nyer, hazafelé menet azonban kirabolják. Az üldözővel szemben Yeon-Woo Lee rendező a műfajok mixelése helyett egy realistább-drámaibb  filmet készített. (BS) [előzetes]

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr971897275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

susie 2010.04.06. 13:35:48

Joseph Conrad művének címe magyarul nem a sötétség szíve (mint angolul) hanem A sötétség mélyén...

Huber Zoltán 2010.04.07. 14:27:58

A Róka Úr zseniális lett! Kötelező darab!

scorsesefan 2010.04.07. 20:59:45

@-hz-: Csatlakozom. Azoknak főleg, aki kedveli a Wes Anderson filmeket.
süti beállítások módosítása