Filmvilág blog

Farkasember

Tépj szét!

2010. február 11. - klág
The Wolfman - amerikai, 2010. Rendezte: Joe Johnston. Írta: Andrew Kevin Walker és David Self. Szereplők: Benicio Del Toro (Lawrence Talbot), Anthony Hopkins (Sir John Talbot), Emily Blunt (Gwen Conliffe). 106 perc.

A klasszikus szörnyalakok közül jelenleg a farkasembernek a legrosszabb a renoméja: Drakula romantikus, Frankenstein tragikus, a láthatatlan ember láthatatlan, de a vérfarkas egy állat, egy ösztönökből cselekvő vadállat, akinek a tetteiben nincsen racionalitás, csak a túlélési vágy és a rombolhatnék furcsa elegye egy túlontúl szőrös Hyde képében az átlagember Jekylljéhez képest. Az Underworld és a Twilight-szériák kúl falkába csapódó farkascsaládjait most hagyjuk.

 

A legújabb, Curt Siodmak klasszikus, 1941-es forgatókönyve alapján készült farkasember-adaptáció sem tömi túl racionalitással szörnyét: Lawrence Talbot (Benicio Del Toro) színész lehet, hogy a színpadon képes a legnagyobb tragikus hősök bőrébe bújni, de a vérfarkaslét biológiai kosztümével már ő sem tud mit kezdeni. Amikor hazatér a vidéki angol birtokra apjához (Anthony Hopkins), hogy segítsen megtalálni öccsét, a nyomozás közben megmarja a vadállat. Először a szexuális vágya növekszik, aztán az érzékszervei lesznek finomabbak, mígnem az első teliholdnál megindul a rettenetes testi átalakulás is.
A Farkasember mindent megtesz, hogy egyszerre legyen takarékra tett pszichodráma (lásd majd Varró Attila cikkét a március Filmvilágban) és a mai közönségnek könnyen eladható és befogadható horrorfilm.


 

Nyilván értelmetlen találgatni, de valahogy az a néző érzése, hogy a végül kirúgott Mark Romanek pont az elsőre tette volna a hangsúlyt, de a stúdiónak szükség volt egy olyan, tömegfilmes igényeket kielégítő filmesre, mint a munkát végül megkapó Joe Johnston (Jumanji, Jurassic Park 3). Egy olyan valakire, akinél a meglepetések nem a lélek sötét zugaiból ugranak elő, hanem az ódon kastély sarkaiból és a ködös erdők mélyéről. Így a lélekbúvárkodás helyett maradnak a véres (egy snittben megidéződik a Hullajó, zombikéz helyett farkaskarommal) és erősen camp akciójelenetek (a végső leszámolás szőrgombócharca) közöttük pedig az angol gótikus horrorokra jellemző drámai merengés és a rosszfajta slasherek túlzásba vitt sokkparádéja. Pont egy ilyen régimódi történetnél rossz látni, ahogy többre tartják, ha valami kiugrik az árnyékból, mint ha végig ott ólálkodna.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr541748989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elefes 2010.02.11. 13:35:57

A zenéje milyen? Az egész filmből igazából csak ez érdekel.

klág 2010.02.11. 13:36:55

Danny Elfman koppintja Coppola Drakulájának zenéjét. dióhéjban ennyi.

zogmund · http://zogmund.blog.hu 2010.02.11. 13:39:42

"Pont egy ilyen régimódi történetnél rossz látni, ahogy többre tartják, ha valami kiugrik az árnyékból, mint ha végig ott ólálkodna."

Pedig az milyen ütős lett volna :)

elefes 2010.02.11. 13:42:31

@klág: Fenébe. Pedig egy ilyen filmnél azért odatehette volna magát... Talán ezért is dobták vissza a zenéjét, hogy azután az utolsó pillanatban mégis ezt használják.

zogmund · http://zogmund.blog.hu 2010.02.11. 13:42:32

@klág: pedig Danny Elfman nagyon jó és eredeti tud lenni.

Sepsi László · http://prizmafolyoirat.com/ 2010.02.11. 15:48:29

sztem a farkasember van annyira tragikus figura, mint frankenstein doki meg a szörnye, legalábbis én mindig megsiratom larry talbotot meg a többi lykantropizálódott nyomi szőrgombócot. meg nem-tragikus figurából nem lehet pszichodrámát csinálni, takarékon sem.

ussk · http://ussk.blog.hu/ 2010.02.12. 10:37:59

"Pont egy ilyen régimódi történetnél rossz látni, ahogy többre tartják, ha valami kiugrik az árnyékból, mint ha végig ott ólálkodna."

Valahol olvastam, hogy a negyvenes évek vérfarkas filmjei valahol kicsit a náciktól való félelemre is építettek annak idején, egyrészt a farkas jelképe, másrészt az ember és a ellentmondást nem tűrő kegyetlenség kettőssége miatt. (Mint ahogy később az ötvenes években az amerikai társadalomba beszivárgó marslakókról szóló filmek a McCarthy-korszakot és a kommunista kémektől való félelmet használták ki hasonlóképpen.)
Lehetséges, hogy a film mostani verzióját hozzáigazították a mai kor igényeihez ilyen szempontból vagy ma már nem építenek erre olyan erősen? (Nem láttam még a filmet.)
süti beállítások módosítása