Un uomo da rispettare, The Master Touch, A Man to Respect – olasz-NSZK. Rendezte: Michele Lupo. Írta: Roberto Leoni és Franco Bucceri története alapján Nico Ducci, Michele Lupo és Mino Roli. Fényképezte: Tonino Delli Colli. Zene: Ennio Morricone. Vágó: Antonietta Zita. Szereplők Kirk Douglas (Steve Wallace), Giuliano Gemma (Marco), Florinda Bolkan (Anna), Wolfgang Preiss, Reinhard Kolldehoff, John Bartha. 112 perc.
Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?
Ha a szinte kötelező sznobizmustól eltekintünk, könnyű belátni, hogy a Bud Spencer - Terence Hill páros filmjeit (és több szólóban készített mozijukat) legkevésbé sem a dilettáns kategóriába sorolható alkotók készítették, sőt, legjobb filmjeiken az olasz szórakoztató mozi krémje dolgozott. Csak néhány példa:
– Sergio Corbucci, a Kincs, ami nincs, a Szuperzsaru és az ...és megint dühbe jövünk rendezője eredetileg poétikus-humoros westernremekekkel lett ismert (Django, A halál csöndje, A zsoldos, Egy kincskereső Mexikóban);
– Marcello Fondato (Különben dühbe jövünk, Charleston) 1970-es vígjátéka, A riszálás művésze az Arany Medvéért versenyzett Berlinben, de ő írta A félelem három arca című Mario Bava-filmet is, amelynek szerkezete a Ponyvaregényt író Tarantinóra is nagy hatással volt;
– az Arany Pálmára jelölt Steno (Piedone- és Big Man-sorozat, Banános Joe) többek között az ifjú Fellinit tanítgatta a filmírás fortélyaira;
– Enzo Barboni, alias E. B. Clucher már jóval azelőtt elismert és keresett operatőr volt, hogy „kitalálta” volna Spencer és Hill párosát, ami az egyik legsikeresebb olasz író-rendezővé tette;
– Pasquale Festa Campanile (A zsoldoskatona) írói képességeit Oscar-jelöléssel, cannes-i díjjal ismerték el, dolgozott Visconti klasszikusain (Rocco és fivérei, A párduc), rendezőként pedig az Arany Oroszlánra jelölt Szép kis botrány és a kultikus A lator fűződik a nevéhez;
és akkor az olyan ismertebb nevekről, mint Sergio Leone (Nevem Senki, Egy zseni, két haver, egy balek) és Dario Argento (Ötszemélyes hadsereg, 4 légy a szürke bársonyon) még egy szót sem ejtettünk. A tekintélyes lista legtöbb tagja nemzetközi szinten ma már megkapja azt az elismerést, amely megilleti, de Michele Lupo, Bud Spencer és ex-kaszkadőr Giuliano Gemma „házirendezője” nem örvend különösebb népszerűségnek, pedig vizuális érzéke és több filmje alapján bőven megérdemelné. QT figyelmét azonban nem kerülték el az ő érdemei sem.
Lupo ugyan utolsó korszakában, Spencer állandó munkatársaként sem tagadta meg önmagát (pl. az Akit Buldózernek hívtak „gyerekfilm” létére igazán hatásos, drámai epizódokat is tartalmazó, remekül fényképezett és vágott mozi, az Aranyeső Yuccában pedig az utolsó igazán emlékezetes olasz westernek egyike), legambiciózusabb filmje azonban egyértelműen a nemzetközi koprodukcióban, egy világsztárral (Kirk Douglas) és több ismert olasz színésszel (Gemma, Florinda Bolkan) forgatott Kettős bűntény Hamburgban. Látszólag egyszerű szajréfilm egy öregedő betörő utolsó melójáról, valójában egy jóval komplikáltabb (többek között Lupo egy saját vígjátékára is utaló, a komolyzenét sajátos összefüggésben alkalmazó), Jean-Pierre Melville világát idéző karaktertanulmány bizalomról és becsületről.
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
Steve Wallace-t, a betörés mesterét jópár börtönben töltött év után végül kiengedik. Elvileg két út áll előtte: vagy elfogadja a kártalanítás gyanánt felajánlott nagy melót a korábbi megbízóitól, vagy kiszáll, ahogy ifjú kedvese, Anna szeretné. Egyik lehetőség sem túl vonzó a számára (volt főnöke verőemberrel próbálja jobb belátásra bírni, a visszavonuláshoz egyszerűen nem fűlik a foga), úgyhogy rafinált játékba kezd, amivel elvileg egyesítheti a lehetséges előnyöket. Körmönfont tervét ifjú pártfogoltja és szerelme segítségével próbálja megvalósítani – ha sikerrel jár, nem csak a nagy melót orozza el a hálátlan ex-megbízók elől, hanem megvalósítja az utolsó munkáját és komoly nyugdíjalaphoz is jut. Az életben persze semmi sem annyira egyszerű, mint elméletben.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
Tarantino a 2000-ben rendezett 4. Quentin Tarantino Filmfesztiválon két filmet is vetített a derék olasztól. A Hitchcock elképzeléseit és a „verekedős” olasz szórakoztató mozikat egyszerre idéző, helyenként kifejezetten elégikus hangulatú Kettős bűntény Hamburgban volt az egyik, a szintén Gemma főszereplésével készült Arizona Colt a másik. Előbbi Tarantino pályájának korai szakaszát – főleg a Kutyaszorítóbant és bizonyos fokig a Jackie Brownt – idézi, utóbbi hatása a spaghetti westernek előtt tisztelgő később alkotásokban (Kill Bill, Django elszabadul) érzékelhető. A már említett (Tarantinóhoz szintén közel álló) Melville műveihez hasonlóan túlnyomórészt Lupo munkája is pőre, sallangoktól mentes mozi, ami képileg-zeneileg csak néha emlékeztet Tarantino túlvezérelt stílusú alkotásaira, viszont tartalmilag – a sztori egyes elemeiről (pl. Mr. Blonde és Wallace helyzetének párhuzamai) és műfaji keverékként (a kezdés a városi környezet ellenére is a vadnyugati filmek világát idézi) – már nem nehéz a bőbeszédű fiatalabb kolléga munkásságára asszociálnunk róla.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
A Kettős bűntény Hamburgban hosszabb, közel kétórás változata csak egy hajszállal ugyan, de lemarad róla, hogy ismeretlen remekműként emlegethessük. Mivel legfőbb hibája a túl ráérős tempó az első órában, még az sem teljesen kizárt, hogy az általam nem látott 95 perces változat már szinte tökéletes – bár ennek csekély a valószínűsége. Egyrészt ennyi jelenet és/vagy apró részlet eltávolítása már túl soknak tűnik az ideális játékidőhöz képest, másrészt a vágó tulajdonképpen nem követett el semmilyen nagy hibát, éppen csak az arányok nem alakultak megfelelően a filmben. A heistet megelőző felkészülési szakaszban sajátos „család” alakul ki a hősökből: a karizmatikus Douglas egyértelműen apafigura, azonban Florinda Bolkan legfeljebb elméletben fogadható el mellette feleségként és anyaként, valójában sokkal inkább tűnik a „fogadott fiú”, azaz Gemma testvérének vagy társának. A viszonyok finoman érzékeltetett, később jelentőséget nyerő alakulását Lupo szándékosan lassan bontakoztatja ki, miközben a feszültség fenntartása érdekében (Tonino Delli Colli operatőr és Ennio Morricone zeneszerző hathatós segítségével) tempós akciójelenetekkel igyekszik kárpótolni közönségét a pszichologizálásért. Ezek a részek alapvetően jól sikerültek (a hosszú, humoros elemeket sem nélkülöző, olykor roncsderbire emlékeztető autós üldözés kifejezetten emlékezetes, az egyik legjobb ebben a kategóriában), mégsem érik el tökéletesen a céljukat. Talán az írók hibáztak, amikor Gemma figuráját igyekeztek előtérbe tolni, talán Douglas és Bolkan közös múltját kellett volna alaposabban feltárni – nehéz megmondani.
Összességében Lupo filmje magabiztosan elkészített (a suspense-t tehetségesen alkalmazó és a hamburgi helyszíneket is maximálisan kihasználó), komoly kérdéseket is érintő, mégis kifejezetten szórakoztató szajréfilm, amit nem csak e műfaj rajongói tehetnek bátran magukévá, hanem a Melville nevével fémjelzett bűnfilmek barátai is, sőt, az emlékezetes, fordulatokban gazdag finálé akár még az Öld meg Cartert! indusztriális neo-noirja iránt lelkesedők szívét is megdobogtathatja.
