Sokan ma is csak Sissiként emlékeznek rá. Mások Alain Delon nagy szerelmeként emlegetik. De hogy ki is volt valójában ez a törékeny, csodaszép kis nő, kevesen tudják. Több volt, mint egy korszak felkapott dívája, több mint egy ragyogóan tehetséges színésznő. Olyan művész volt, aki – minden színészi végzettség nélkül – élete összes boldogságát és keserűségét bele tudta sűríteni a szerepeibe. Olyan átéléssel, drámai tehetséggel játszott, mint egyetlen más színésznő sem.

Ez a csodálatos színésznő már 30 éve nincs közöttünk. Mégis halhatatlan, öreg kontinensünk örök büszkesége, aki az évek folyamán a mozi egyik ikonjává vált. „Semmit sem tudok csinálni az életben, de a filmen mindent…” – nyilatkozta egyik interjújában. A mondat akár élete mottója is lehetne.

Rosemarie Albach – ez volt az eredeti neve, – 1938. szeptember 23-án, Bécsben született. Szülei színészek voltak: édesanyja, Magda Schneider, a német nyelvterület ismert filmcsillagaként tündökölt. Nem csoda, hogy a kis Romy már gyermekkora óta színészi álmokat dédelgetett: rajongott a moziért, ha csak tehette, elkísérte édesanyját a forgatásokra. Szülei korán elváltak, Romy az édesanyjánál maradt, aki rövidesen újra férjhez ment, egy kölni vendéglőshöz. A kislányt szigorú katolikus internátusba adták, ahonnan csak 15 éves korában szabadult. Már ekkor tudta, hogy semmi más nem érdekli, csak a színészi hivatás. Ehhez kapóra jött, amikor a mama Amikor a fehér orgona újra virágzik (1953) című filmjéhez gyermekszereplőt kerestek. Ki más jöhetett volna szóba Magda filmbeli lánya eljátszására, mint a saját gyermeke, a boldogságtól repeső Romy, aki a kamerák előtt valósággal szárnyakat kapott.  Szépségével, elragadó egyéniségével azonnal mindenkit meghódított. „Jobban játszott, mint mi valamennyien…” – nyilatkozta Willy Fritsch, a film sztárja.

Ezzel a kis szereppel indult Romy Schneider pályafutása. A bájos kis bakfis, kedves mosolyával nemcsak a közönséget, de a legkőszívűbb producereket és rendezőket is azonnal levette a lábáról. Harmadik filmje, az Egy császárnő gyermekévei (1954) címszerepe egy csapásra a közönség legnagyobb kedvencévé tette.

Következő filmje, az 1955-ös Sissi bombaként robbant, minden nézettségi rekordot megdöntött Európában. A 17 éves tinédzser Németország legnagyobb kedvence lett, a szerep eggyé vált a nevével. A fiatal Erzsébet királynét még kétszer eljátszotta: a Sissi, a fiatal császárné (1956) és a Sissi, egy császárnő sorsdöntő évei (1957) című fantasztikus fogadtatású mozidarabokban. A világsiker vitathatatlanul Romy Schneider (ekkoriban már a művésznevét használta) varázslatos személyiségének, bájos ártatlanságának volt köszönhető.

Romy azonban lázadó, akaratos természetet örökölt édesapjától, és szabadulni akart az „egykaptafára készült” mézédes románcoktól. Ezt a lehetőséget éppen egy újabb kosztümös, francia produkció, a Christine (1958) hozta meg számára. Élete fordulópontjához érkezett: megismerte legnagyobb szerelmét, Alain Delont, aki a film férfi főszerepét alakította. A művelt és finom családból származó színésznő, aki ekkoriban már nagy sztárnak számított, beleszeretett az iskolázatlan, egykori külvárosi vagányba, aki mindössze harmadik filmjét forgatta. Alain Delon mégis a francia film nagy reménységének számított, és ragyogó külsejével, sármos egyéniségével szinte azonnal meghódította partnerét. Romy fülig beleszeretett Delonba, a kedvéért megtanult franciául, és a forgatás befejezése után Párizsba szökött. A fiatalok összeköltöztek, és a fiatal lány előtt egy új, ismeretlen világ tárult fel, megismerte Delon baráti körét, a francia művészelitet. Ebben a különös és szabad világban minden megengedett volt, ami odahaza tilos, nem voltak korlátok sem a szerelemben, sem a művészetben.

A Romy-Delon-szerelem öt évig tartott. Hálás témát szolgáltatott a világ bulvársajtójának: az „Évszázad románcának” nevezték, amelynek csúcspontját az 1959-ben, Luganóban megtartott hivatalos eljegyzés jelentette. 1963-ban Alain mégis elhagyta szerelmét, későbbi felesége, Nathalie Delon kedvéért. A legenda szerint a Hollywoodból hazatérő Romy közös lakásuk asztalán egy cédulát talált: „Elmentem Mexikóba Nathalie-val. Minden jót. Alain.” A cserbenhagyott menyasszony, aki valóságos rajongással szerette a férfit, öngyilkosságot kísérelt meg, és abbahagyta sikeresen induló nemzetközi karrierjét.

Visszatért Németországba, de mivel utálta az unalmas nagypolgári életet és a szigorú német mentalitást, egyre jobban visszahúzta a szíve a Fény Városába. Visszautasította a csillagászati gázsiért felkínált újabb Sissi-szerepet és végleges döntéssel Párizsba utazott.

Szerelmi csalódását – noha Delont egész életében nem tudta elfelejteni, – munkával orvosolta, és egymás után játszotta a sikeresnél sikeresebb francia filmek főszerepeit. Néhány év alatt a moziközönség a szívébe zárta, a szakma pedig a legnagyobb francia színésznőként ünnepelte. Alain Delonhoz fűződő kapcsolata az évek folyamán barátsággá szelídült: további 2 filmet forgattak együtt.

Az első, A medence (1968) minden rekordot megdöntő világsiker lett, ma is az idősebb mozirajongók nagy kedvence. A három évvel később forgatott Trockij meggyilkolása (1971.) inkább csak Richard Burton és Delon parádés alakítása miatt maradt meg a köztudatban.

Közben az ünnepelt színésznő civil élete siralmas színezetet öltött, kétszer is férjhez ment, de mindkétszer elvált. Magánélete kudarcait alkohollal és nyugtatókkal orvosolta. Közben, Claude Sautet rendező segítségével, káprázatos alakításokat nyújtott a Sátáni ötlet (1970), az Élet dolgai (1969), a César és Rosalie (1972) és az Egyszerű eset (1978) című filmekben. Újra eljátszotta egykori Sissi-szerepét, ezúttal Luchino Visconti Ludwigjában (1972).  Erzsébet királynét itt egy érett, női szépsége teljében levő, tragikus sorsú asszonyként formálta meg, minden kritikusa szerint felülmúlhatatlanul. A bosszú (1975) című filmje Magyarországon is nagy sikert aratott.

Kétszer nyerte el a legmagasabb francia filmművészeti kitüntetést, a César-díjat. A nyolcvanas évek elejére végre magánélete is rendeződni látszott, utolsó élettársa, az érte önzetlenül rajongó Laurent Pétin segítségével. Egy újabb sorscsapás azonban mindent felborított: imádott kisfia, David saját kerítésük vasrácsán halálos balesetet szenvedett. Gyenge idegzetű édesanyja a tragédia hatására újra inni kezdett, közben tovább gyógyszerezte magát.

Egy évvel a szörnyű tragédia után, 1982. május 29-én túlterhelt szíve megszűnt dobogni. A francia lapok öngyilkosságról írtak, de Romy önpusztító életvitelének egyenes következménye volt korai halála. A legnagyobb francia színésznő 44 évet élt. De alakja és filmjei halhatatlanok.