LUIS BUÑUELAlapvetése volt, hogy a képzeletet ugyanúgy edzeni kell, mint az izmokat. Egy Velázquez- vagy Goya festményen vannak olyan részletek, amik látszanak és vannak, amik nem. És amik nem látszanak, legalább olyan fontosak, mint amik igen. Buñuel számára a film nem csak a látható, hanem a…
Itt a júniusi Filmvilág!
MAGYAR KLASSZIKUSOKAz istenáldotta tehetség mellett Törőcsik Mari páratlan teljesítményére a magyar filmművészet világháború utáni újjászületése a másik magyarázat, amely nélkül ugyanannyira nem képzelhető el Törőcsik Mari filmszínészi pályafutása, mint ahogyan a magyar film sem képzelhető el…
Itt a januári Filmvilág!
MOZIK KARANTÉNBAN Túléli-e a mozi a koronavírus-járványt és a streaming szolgáltatók térnyerését? A vírus, akárcsak az embereknél, a moziknál is a legyengült szervezetre jelent végzetes veszélyt. A száz évvel ezelőtti spanyolnátha is felforgatta a filmforgalmazás és a bemutatás rendszerét: a tízes…
Itt a novemberi Filmvilág!
JIŘÍ MENZELMenzel művészetében az igazi, mély, agresszív gonoszságnak nincs helye. Annál több az együttérzésnek és a humornak. Menzel a szelíd fények mestere. A nagy nyárban is szűrt tavaszi, vagy átsuhanó őszi fény-árnyékokat láttat. Sohasem harsog nála a kép. Bikácsy Gergely: Szeszélyes nyarak…
Itt a júliusi Filmvilág!
ÚJ-HOLLYWOOD A melodráma a Hollywoodi Reneszánszban már nem húzóműfaj, az új nemzedék filmjei nem nagyszabású érzelmekről, hanem elenyészésükről szólnak. Az antimelodramatikus kor – jegyzi meg Király Jenő A film szimbolikájában – érzelmi és spirituális devalválódást hoz: a lelki nemesülést hozó…
Itt a júniusi Filmvilág!
MAGYAR MŰHELYSoós Tamás Dénes: „A mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk” (Körinterjú a forgalmazás jövőjéről) P. Szabó Dénes: A viszály magvai (Jancsó-filmek a rendszerváltásról – 2. rész)Báron György: Kortársunk, Voltaire (Kreif Zsuzsanna: Candide) Morsányi Bernadett: Idő van (Beszélgetés…
Itt a májusi Filmvilág!
MAGYAR MŰHELYJancsó rendszerváltás-trilógiája allegóriaként mutatja be a politikai változásokat, különös tekintettel – akárcsak 1989 előtti filmjeinél – az ádáz hatalmi harcokra: a szereplők nem személyiségek, hanem szimbolikus figurák, az egymásnak feszülő ideológiák megtestesítői.
P. Szabó…