Kemény felütéssel indul John le Carré 1999-ben megjelent regénye: izzadós brit úriembert, a címadó Single-cég jogászát kínozzák meg és végzik ki videokamera előtt Törökországban – a pontos okokat ő maga se tudja. Hogy mi köze van ennek egy gyerekek szórakoztatásából élő bűvészhez és a Szovjetunió felbomlásához, bűn lenne elárulni egy recenzióban (főleg az elején), mert ezúttal tényleg igaz, nem csak szlogen: e regény teljes kiélvezése érdekében csak a szükséges minimumot szabad előzetesen megismerni (a sztori egyes szálait éppen csak felvillantó fülszöveg ebből a szempontból [is] remekül betölti a funkcióját).
Annak ellenére igaz ez, hogy le Carré ezúttal is csak keretnek használja a mozgalmas bűnügyi regény külsőségeit, jó szokásának megfelelően ismét morális kérdéseket boncolgat (konkrétan a hűség-árulás problematikáját) és érzelmi – baráti-rokoni-szerelmi – viszonyokat helyez a középpontba (főleg egy lelkiismeretes fiú ellentmondásos kapcsolatát léha apjával). Egy ilyen mű esetén „egyik” nem működhet jól a „másik” nélkül, azaz le Carrénak egy teljes értékű krimit meg kellett írnia, ha azt akarta, hogy az olvasó komolyan vegye mindazt a tartalmat, ami súlyt és értelmet ad az önmagában „csak” szórakoztató történetnek (a „csak”-ot jelen esetben célszerű idézőjelbe tenni). A helyes arányok eltalálása kiváló egyensúlyérzéket követel meg a szerző részéről, amivel – az irodalombarátok nagy szerencséjére – a termékeny le Carré rendelkezik is, legalábbis az esetek nagy többségében.
ORSON WELLES 100