FILMKÁNON ÉS KLASSZIKUSOK
Akerman nevét a filmtörténeti kánon régóta a huszadik század második felének jelentős európai rendezői és a legismertebb kísérletifilmes nők között tartja számon: ezt az elit, búra alatti státuszt rendezte át némiképp a Sight and Sound 2022-es elhíresült szavazása, amely százas listájának élére repítette egyik legexplicitebben „női” filmjét.
Gelencsér Gábor - Markoja Csilla: A mérték és a rend (A kanonizáció kérdései)
Körkérdés a filmkánonról (Babos Anna, Barkóczi Janka, Donáth Péter, Forgács Nóra Kinga, Gyenge Zsolt, Győri Zsolt, Kocsis Ágnes, Kovács András Bálint, Muhi András, Nagy Borbála, Nevelős Zoltán, Reisz Gábor, Vincze Teréz)
Margitházi Beja: Nők, konyhák, hotelek és városok (Chantal Akerman: Jeanne Dielman)
Orosdy Dániel: A könnyedség súlya (Donald Sutherland 1935-2024)
MAGYAR MŰHELY
Az Egy százalék indián nem egy trilógia záróköve, hanem az elengedés és a gyász fejezete egy párkapcsolat három stációja közül: Hajdu Szabolcs interjúja a generációk különbségéről, a filmes politizálásról és a magánéleti traumák művészi feldolgozásáról.
Gökhan Ayhan: Szenvedésük hősei (A cigányság a kortárs magyar filmben)
Gyöngyösi Lilla: Örök börtön (Kristóf György: Zenit)
Tóth-Gyóllai Orsolya: „Megfogadtam, hogy nem fogok írni semmit” (Beszélgetés Hajdu Szabolccsal)