A legfrissebbet is beleszámítva két film választ csak el minket attól, hogy elkészíthessük a Köbli Norbert forgatókönyveiből készült tévéfilmek top tízes listáját. A nyolcadik Trezor zökkenőmentesen folytatja a történelemórába ágyazott műfaji kalandozást, és biztos kézzel hozza a szerencsére már joggal várható színvonalat. Köbli most is remek érzékkel talált rá a témára, miközben az új thriller picit vissza is kanyarodik a talán legtöbbet emlegetett első film, A vizsga világához.

A sztori ezúttal is az ötvenes években, egész pontosan a forradalom leverése utáni napokban játszódik, és nagyrészt most is zárt térben vagyunk. A vizsgát és a Trezort a technikai stáb számos tagja mellett a rendező, Bergendy Péter személye is összeköti, ahogyan a színészek közül Scherer Péter, Hámori Gabriella és Elek Ferenc is újráznak. A Trezor leglátványosabb újdonságait a heistfilmes elemek használata, a vaskosabb humor és Anger Zsolt jelenléte adják.

A chilei Pablo Larraín meglepő nézőpontokból vizsgálja a történelmi közelmúlt traumáit, és az események megértésének korlátait kutatja. 

A Larraín-életmű egyik legmegkapóbb képsorában, a No végén a győztes médiakampányt levezénylő René a kisfiát magához szorítva, szótlanul sétál az önfeledten ünneplő tömegben. Az utcákon végtelen sokaság örül a Pinochet-diktatúra bukásának, a makacsul kitartott közelképen mégis a reklámszakember rezzenéstelen arcát figyeljük, amit egyenetlenül világítanak meg a becsillanó fények, és néhol eltakar egy-egy lehulló konfetti. Majd René egy rövid átkötés után már a korábbi politikai ellenlábas oldalán vezeti fel soron következő munkáját: egy szappanopera beharangozó kisfilmjét. Harmadszor is magabiztosan adja elő üres frázisait a társadalmi kontextusról és az ország jövőjéről. Ha a referendumot sikerre vitte, a Gazdagok és szépekkel is jó esélye lehet.

A fenti példa magába sűríti a chilei rendezőt foglalkoztató legfontosabb problémákat, melyek a személyes kívülállás élményére és a történelmi körülmények megértésére vonatkoznak. René ugyan sorsfordító napokban áll helyt, de számára a zsarnok leszavazása csak egy újabb marketing-kihívás, a diadal pedig az önéletrajzba illő referenciamunka. A „Nem”-kampány győzelme új fejezetet nyitott Chile történelmében, ugyanakkor Pinochet tábornok játékszabályai szerint zajlott, és a leköszönő rendszer számos elemét átörökítette az újonnan születő demokráciába (például az 1980-as alkotmányt és a René által is képviselt neoliberális gazdaságpolitikát). Larraín filmjeinek tétje tehát kettős – egyéni és társadalmi – helyzetértelmezés, és ezt a rendező visszatérő elbeszélői megoldásai illetve képi leleményei is kihangsúlyozzák. 

A CINEMA NICHE egy havonta jelentkező vetítéssorozat, ahol a hazai mozikban be nem mutatott filmeket lehet megnézni szélesvásznon, egy alkalommal, magyar felirattal. Az első alkalom október 28-án, vasárnap lesz a Corvin moziban, az első film az El Club.

A chilei Pablo Larraín a Berlinálén a Zsűri Nagydíját elnyert mesterművével, az El Club című film vetítésével indul a havonta jelentkező vetítéssorozat, a NICHE, melynek szervezői közösséget szeretnének építeni. Donáth Péter és Bognár Péter ötletgazdák régi vágya valósul meg a CINEMA NICHE (ejtsd: nís) vetítéssorozattal. Donáth a projekt elindításának okairól így mesél:

"Célunk egy filmszerető közösség kialakítása, akiknek folyamatosan gyűjthetjük a fesztiválokon látott izgalmas kortárs filmeket, megkerülhetetlen nagymesterek és egyéni látásmóddal rendelkező új alkotók munkáit egyaránt. Segítünk az óriási zajban felhívni a figyelmet azokra a filmekre, amiket kár volna kihagyni bárkinek, akit érdekel ennek a művészeti ágnak a fejlődése vagy csak szeret különleges és emlékezetes filmeket nézni. Olyan filmeket vetítenénk, amik moziélményként működnek a legjobban (szélesvászon, jó hangminőség, közösségi élmény) és eddig nem volt rá lehetőség, hogy moziban lehessen látni őket. Igyekszünk majd bemutatni az elmúlt évek legjobb mozikból kimaradt filmjeit, és azokat a friss filmeket is, amiket vagy csak valamelyik streamszolgáltatón vagy még ott sem lehet látni itthon." 

Árva Márton portréja a rendezőről ide kattintva olvasható.

Az audiovizuális örökség világnapján, október 27-én a Magyar Nemzeti Filmalap - Filmarchívum két teljeskörűen restaurált magyar klasszikus filmet mutat be az Uránia Nemzeti Filmszínházban. 

14 órától Fábri Zoltán Hannibál tanár úr című filmjét vetítik, amely október közepén nagy sikerrel mutatkozott be a lyoni Lumière Fesztiválon, a restaurált filmek legjelentősebb európai seregszemléjén. Fábri Zoltán 1956-ben készült filmje az egyik első, vizuális nyelvében is modern magyar filmparabola, amely érzékenyen ábrázolta, mennyire manipulálható a tömeg, és hogy milyen cselekvési lehetőségei vannak a kisembernek egy embertelen korban. A film 1957-ben elnyerte a Karlovy Vary filmfesztivál első díját, 1968-ban a magyar filmkritikusok szavazásán bekerült minden idők 12 legjobb magyar filmje közé, majd 2000-ben az Új Budapesti Tizenkettő-be is. 

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Bár a film noir tündöklését számos hollywoodi siker fémjelezte, a filmtípus valódi fejlődése a felszín alatt, a nagy stúdiók mögötti sikátorokban, a szegénysoron ment végbe. Az olcsó, B-kategóriás mozikat futószalagon gyártó producerek érzékenyen követték az uralkodó trendeket, és gyorsan felfedezték a sötét krimikben rejlő lehetőségeket. Minél mocskosabb, erőszakosabb és kiábrándultabb, annál jobb: az alacsony költségvetés és a hatásvadászat kényszere mintegy mellékesen lehetőséget teremtett a kísérletezésre is. A vezető stúdiók szigorú gyártási folyamataival szemben a kisebbeknél nem fogták olyan szorosan a gyeplőt, így az igazán tehetséges alkotók gyakran a hátrányból kovácsoltak előnyt. Bár a film noir meghatározását és pontos határait ma is komoly viták övezik, a vonulat ma már kultikus alkotásai között többségben vannak azok a darabok, melyeket annak idején a kissé lesajnáló B-kategóriába soroltak.

Az egyik legismertebb és legaktívabb magyar producer, Pusztai Ferenc (Friss levegő, A nyomozó, Utóélet, Kút, Nyitott, Lajkó - Cigány az űrben, Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) ) tavaly a rendezésben is kipróbálta magát. Az abszurd szatírában Jankovics Péter és Gera Marina játssza a főszerepeket, de Gigor Attila rendező is feltűnik egy epizódszerepben.

Szinopszis:
Balázs zenész; élete reménytelen, karrierálmai nem váltak valóra, minden tekintetben kiüresedett. Egyedül él lakásában, emberi kapcsolatai is csak online felületeken működnek. Egy esti internetes böngészés során egy weblapra bukkan, amely fapados temetési lehetőséget kínál. Balázs elhatározásra jut: megszervezi saját temetését, végső búcsút intve a világnak.

Végigmentünk a macsóság hollywoodi apostolának karrierjén a Halálos fegyvertől Az utolsó cserkészen át az új Predator-filmig. Megvitattuk többek közt, hogy

• szerzőnek számít-e egyáltalán,
• hogy lett belőle sztár-forgatókönyvíró, ha nem is robbantottak kasszát a filmjei
• tényleg ugyanazt a sztorit írja mindig,
• mi ez a karácsonymánia,
• van-e rendezői stílusa,
• és egyáltalán, van-e helye az általa képviselt, nem annyira PC-világképnek a moziban 2018-ban?