
A növények érzékiségéről, a kedves filmek igazságáról és torokszorító moziélményeiről is beszélgettünk Enyedi Ildikóval a mozikban január 29-én debütáló Csendes barát kapcsán. (Ez a januári Filmvilágban megjelent interjú bővített változata.)
Milyen meghatározó élmények fűznek a növényekhez? Már a Simon mágusban is egy szobanövény oldotta meg a gyilkossági ügyet.
Nincs plusz, különleges kötődésem vagy érzékem a növényekhez. Ez inkább a tudomány egyik ága, amely nagyon érdekel. Még kamaszként, a hetvenes években olvastam először növénykísérletekről, és nagyon örültem, amikor ezek új lendületet kaptak a kétezres évek elején. Érdekes volt látni, ahogy megjelentek bizonyos kutatók, akiket majdnem kitiltottak a tudományos közéletből, mert nettó hülyeségnek tartották a kutatásaikat, amelyek aztán négy-öt év múlva abszolút mainstream eredmények lettek. Addigra ezek a kutatók már máshol tartottak, és akkor amiatt tartották őket hülyének, majd azok a meglátásaik is széles körben elfogadottá váltak. Figyelni ezt a folyamatot, a nagyon magabiztos ellenállást, aztán meg az amnéziát, hogy igen, három éve még ezt hülyeségnek tartottad, most meg tudományos tény, nagyon érdekes volt. De a mai napig követem a fizikát is, az ismeretterjesztésnek azt a szintjét, ami egy ilyen teljes kívülálló számára valamennyire érthető.





