Már mozikban Holtai Gábor első filmje, amelyet az első hétvégén több mint 30 ezren láttak a magyar mozikban.  A közvetlen állami támogatás nélkül, független összefogásból és finanszírozásból készült Itt érzem magam otthon pszichothrillerként indul, főhősét, Ritát (Lovas Rozi) egyik napról a másikra elrabolják. Az Árpád család lakásában tér magához, ahol azt állítják róla, hogy ő Szilvi, a család régen eltűnt lánya. A további szerepekben Molnár Áron, Gryllus Dorka, Simon Kornél, Szervét Tibor, Znamenák István, Józsa Bettina és Zsurzs Kati láthatók.

A rendezővel még tavaly tavasszal beszélgettünk a Filmvilágban az akkor még utómunka fázisában lévő filmről.

Mondhatjuk, hogy az Itt érzem magam otthon egy abszurd thriller, vagy ennél rétegzettebb a műfaja?

Röviden mondhatjuk úgy, ahogy a kérdés állítja. Pszichológiai thriller és abszurd családi dráma: ez pedig lehet egy rétegzettebb megfogalmazás. Az volt a célunk, hogy a film klasszikus thrillerként is működjön, a szerzői elemek pedig egy plusz, hozzáadott rétegként jelenjenek meg a műfajiság mellett.

Március 4-14. között rendezik meg a 16. Frankofón Filmnapokat, ahol idén kiemelt hangsúlyt kapnak a női rendezők alkotásai. Az esemény fő védnöke ezért a francia kultúrához több szálon is kötődő Enyedi Ildikó lesz, akinek három filmje is szerepel majd a kínálatban. Összesen kilenc női rendező munkáit láthatja majd a közönség. Jön a Magán-ügy című thriller Jodie Foster és Daniel Auteuil főszereplésével, az Öltések Angelina Jolie-val és a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját és a Queer Palmot nyert alkotása, A legkisebb lány. Érkezik többek között egy kamionos road movie Kanadából, egy halottnak hitt anya története Marokkóból és egy mély szegénységet ábrázoló film Svájcból. A Nemzetközi Nőnap alkalmából pedig kerekasztal-beszélgetés lesz Nők, média és film címmel. A Francia Intézet szervezésében az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Francia Intézetben 23 kortárs frankofón alkotást nézhet meg a hazai közönség eredeti nyelven, magyar felirattal. Jegyek már kaphatóak.

Március 4-én 19.30-kor a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmje, Amélie Bonnin Élvezd a pillanatot!-ja nyitja a 16. Frankofón Filmnapokat, mely egy gyerekkori szerelemmel való újratalálkozásról szól. Keserédes, lírai road movie, egy apa-lánya kapcsolat mélyére utazó film a kanadai Joëlle Desjardins Paquette Rodeó című alkotása, melyben egy kamionsofőr egész Kanadát átszeli. A baj csak az, hogy az útra a kilencéves lányát is magával viszi, akit elvileg nem is láthatna.

Hírmagyarázó magazinműsorunk legutóbbi adásában többek közt az Odüsszeia színvak castingjáról, az új Beatles-filmekről és a magyar filmkritikusok díjáról beszélgettünk. (Az adás eredetileg február 9-én került fel a támogatói oldalunkra, így bizonyos részei, például a vetítésajánló, már csak mérsékelten aktuálisak. Aki szeretné minél hamarabb meghallgatni az aktuális epizódot (vagy az élő eseményeinken felvett adásokat), az a Donablyn tudja ezt megtenni.)

Menetrend:

00:00:00 - Magyar Filmszemle
00:06:50 - A hét témája: Lupita Nyong'o esete az Odüsszeiával
00:32:45 - A hét külföldi híre - Érdekelnek valakit a Beatles-filmek?
00:39:45 - A hét magyar híre - Kiosztották a Magyar Filmkritikusok Díját
00:45:50 - Hírek, amelyeknek örültünk a héten
00:51:45 - Dénes elmesél egy trailert
00:57:35 - Vetítésajánló

Egyetlenegyszer voltam a nagymamámmal moziban, de azt a meghatározó élményt biztos, hogy sosem felejtem. „Ó, ha én még egyszer 70 éves lehetnék!” – mondta sokszor a nagymamám, hiszen ő a hetvenes éveiben még egyedül utazott hátizsákkal Európában. Minden nyarat egy vitorláshajón töltött, még élete utolsó évében, 93 évesen is. Lilla egészen különleges valaki volt, akit én csak Lillának hívtam, hiszen a Nagymama megszólítás öreges lett volna, gondolta, és az biztos, hogy ő nem volt soha öreg.

Tízéves lehettem, amikor Lilla kitalálta, hogy elvisz moziba, mert a Cirko-Gejzírben adnak egy fantasztikus filmet, amit ő még régen Párizsban látott, és ezt a filmet látni kell. Marco Ferreri A nagy zabálás című filmje volt az a bizonyos fantasztikus film. Egy történet arról, hogy egy társaság összegyűlik, hogy halálra zabálja (és közben nem utolsósorban szexelje) magát. Mentünk tehát a 4-6-os villamoson a 85 éves nagymamámmal a Cirkóba A nagy zabálást nézni. Azt a botrányos filmet, aminek a főszereplőit a Cannes-i bemutató után hónapokig nem engedték be éttermekbe, és amire maga a zsűri elnöke, Ingrid Bergman is azt mondta, hogy alantas. 

Új adásunkban az egyik idei Oscar-esélyes filmet (Marty Supreme) tárgyaljuk ki részletesen a mozikban méltatlanul megbukó 28 évvel később - A csonttemplom mellett. Plusz meghallgatható az a kibeszélő is Park Chan-wook új filmjéről (Nincs más választás), amit még decemberben vettünk fel a Corvin mozi Korda termében. Az adásból kiderül többek közt, hogy

• erősebb volt-e idén Sundance, mint tavaly,
• az első két rész alapján ajánljuk-e a Kovács Kovi István pornóbirodalmáról készített sorozatot,
• miről szól A csonttemplom, ha nem a fertőzöttekről,
• mitől izzasztó film a Marty Supreme,
• hogyan lehetett volna még jobb,
• és mit (nem) tennénk meg álmaink állásáért?
  
  

Menetrend:

Sokszor kérdezik, mikor dőlt el nálam, hogy filmrendező leszek.

Persze, a mikor is fontos, de a hol talán még fontosabb.

Szolnokon, a Vörös Csillag Moziban.

Itt voltam életemben először moziban - nem egész hat évesen, 1978 nyarán. Apám vitt el az ABBA című filmre, mert akkoriban nagy rajongója voltam az együttesnek, Technokol Rapiddal ragasztottam fel a szobám falára a plakátjukat, ezt később a tapéta nem viselte túl jól.

A mozi az akkori Ságvári körúton (ma Szapáry út) állt, egy gyönyörű épületben. Próbáltam képeket keresni róla a neten, hogy kicsit felevenítsem az emlékeimet, de nem jártam sikerrel. Így csak több évtizedes emlékfoszlányokra tudok hagyatkozni.

Arra emlékszem, hogy miután beléptünk az épületbe, egy hosszú, lambériás falú folyosón sétáltunk végig, ahol különböző emberek képei néztek le rám (később kiderült, hogy ezek híres színészek), egy lengőajtón át jutottunk a pénztárhoz, a falakon vitrinszerű üvegfalak mögött mindenféle képek voltak különböző filmekből, meg számos plakát olyan filmcímekkel, amikről tudtam, hogy nem nekem valók, amitől persze még jobban érdekeltek. Volt a pénztár mellett még egy nagy plakát, rajta négy filmcím, különböző típusú betűkkel - ez volt a havi műsor, egy filmet egy hétig vetítettek. Apám jegyet vett a pénztárban, egy szigorú fejű néni azt elkérte tőle és eltépte, ezért eléggé haragudtam rá, mert meg szerettem volna tartani, majd besétáltunk egy hatalmas terembe, ahol már rengetegen ültek. Egy idő után sötét lett, szétnyilt egy nagy vörös függöny, előbukkant mögüle egy óriási vászon, és elkezdődött rajta valami.

A filmből mindössze arra emlékszem, hogy egy újságíró egy rózsaszínű Forddal rohangál az együttes után, hogy interjút készítsen velük, miközben ő turnéznak. És közben szólnak a dalok, amiből csak a "Money, Money, Money" van meg.

Február 2-8. között rendezték meg a 45. Magyar Filmszemlét a Corvin moziban. Az egyhetes filmfesztiválon közel 20 ezer érdeklődő 6 napon át 115 előadáson közel 300 alkotást nézett meg. Emellett az Inga Kultúrkávézó 20 szakmai beszélgetésnek adott otthont.

A Filmszemlére a 2024 januárjától elkészült filmeket nevezhettek az alkotók, de számos alkotás itt volt először látható. A Szemle hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót, február 8-án, a főváros fesztiválpalotájában, a Corvin moziban tartották.

Az életműdíjat a Szemletanács idén Kende János Kossuth- és Balázs Béla díjas operatőrnek adta át a záróünnepségen.

A Szemletanács tagjai: Muhi András, a Filmszemle igazgatója, producer; Liszka Tamás a Budapest Film vezérigazgatója; Pataki Ági, producer; Kovács Gábor, producer; Csutak Tamás, producer

A 45. Magyar Filmszemle díjai

NAGYJÁTÉKFILM