Till Attila Pánik című filmjét vetítik a Filmrendezők klubja március 24-i eseményén a Művész moziban. A vetítést követő mesterkurzuson a film rendezőjével Kocsis Ágnes beszélget.

 Szinopszis:

Jegyvásárlás: https://muveszmozi.hu/filmek/filmrendezok-klubja-till-attila-panik

A Joy Division komor posztpunk zenéjéhez tökéletesen passzoló fotóin már rajta volt Corbijn védjegye.

A popsztárok halálának körülményeit még a mindennapjaiknál is jobban ismerjük. Pontos információkkal rendelkezünk arról, kit vitt el az alkohol, kit a drog vagy az AIDS. Sorolni tudjuk az öngyilkosokat, és akiket mások öltek meg. Tudjuk, hogy az átlagosnál többen zuhantak le közülük repülőgéppel vagy haltak meg szállodai szobában, ahogy azt is, hogy sokan távoztak teljesen hétköznapi módon, ágyban, párnák közt, csak róluk kevesebbet hallunk.

Ian Curtis, a Joy Division énekese 1980. május 18-án este a legenda szerint a Stroszeket nézte a tévében, és Iggy Pop The Idiot című lemezét hallgatta, majd rendszeresen jelentkező epilepsziás rosszullétéből eszmélve olyan erős kilátástalanság-érzés lett úrrá rajta, hogy felakasztotta magát a konyhában. Az írásos megemlékezések – feltehetőleg a sokatmondónak vélt popkulturális adalékok miatt – általában a fenti részletességgel ismertetik a szomorú eseményt, és úgy tűnik, a filmek is ragaszkodnak ehhez a hagyományhoz. A Joy Division lemezeit kiadó hibbant médiamogul, Tony Wilson életét bemutató Non-stop party arcokban Ian Curtis ugyan csak mellékszereplő volt, Michael Winterbottom rendező mégis pontosan rekonstruálta a jelenetet, hosszan mutatva Herzog filmjének záró képsorát a tévéképernyőn. A Curtisre fókuszáló új életrajzi film azonban még akkurátusabb: a kamera alaposan szemügyre veszi az Iggy Pop-lemezborítót, és a tévében a Stroszek egyik emblematikus jelenetében épp a címszereplő látható – ennél pontosabb csak akkor lehetne a tájékoztatás, ha a film főcímét is mutatnák vagy legalább az aznapi oldalt a tévéújságból.

Új adásunkban folytatjuk a David Lynch-sorozatunkat a Dűnével, megemlékezünk Gene Hackmanről a Coppola-féle Magánbeszélgetéssel, elővesszük az idén 35 éves Tremorst, és foglalkozunk egy friss bemutatóval is (Mickey 17). Szóba kerül többek közt, hogy

• tényleg a Dűne ihlette-e a Tremorst,
• mennyire Lynch-film a Dűne,
• mitől aktuális és mitől nem a Magánbeszélgetés,
• melyik Bong Joon-ho legjobb angol nyelvű filmje,
• és érdemes-e magyarul nézni a Mickey 17-et.

DAVID LYNCH VILÁGA
Azt mondani, hogy Lynch nélkül más lenne az amerikai vagy akár az egyetemes filmművészet – kevés; de még az sem tesz igazságot, ha a vizuális kultúra egészét említjük. Nélküle más lenne a 20-21. századok fordulójának gondolkodása, énképe, öntudata, és mindenképpen szegényebb lenne a kollektív képzeletbeli.

Gyenge Zsolt: Traumák mestere (David Lynch 1946-2025)                      
Nemes Z. Márió: Lynch-árvák (Twin Peaks)                     
Lichter Péter: A katódsugárcső molylepkéi (Lynch és az avantgárd)       
Zalán Márk: Más hely, más szabályok (Lynch reklámfilmjei)       
Lynch-mozaik (26 szerző – 26 mondat)                 

MAGYAR VALÓSÁG 
A kortárs magyar (kis)film új távlatokat nyit, miközben perfektebbek, fáradságmentesen befogadhatók a történetek: jobbára szerelmekről, párkapcsolati válságokról és generációközi krízisekről, a nemzedékek közötti kommunikáció nehézségeiről szólnak – közös nevezőjük a magány.

A két éven át futó Martin Scorsese-sorozatunk zárásaként toplistáztuk a Mester filmjeit, de előtte még értékeljük az Oscar-gálát és az Anora nagy győzelmét.

Menetrend:

00:00:00 - Az Oscar-gála értékelése
00:18:00 - Scorsese-toplista: bevezető
00:26:00 - Scorsese-toplista

Leos Carax a kortárs film egyik legizgalmasabb figurája legújabb, kísérleti önéletrajzi filmje, a Leos Carax: Ez nem én vagyok hazai premierjére Budapestre érkezik a február 27-én kezdődő 15. Frankofón Filmnapokra. Ehhez kapcsolódóan a Magyarországi Francia intézet, a Cinema Niche és a Puskin Mozi február 28-ától március 2-áig retrospektív vetítéssorozatot tart a rendező munkásságából, eredeti nyelven, magyar felirattal. Ennek keretében olyan meghatározó Carax-filmeket láthat a közönség, mint a Boy Meets Girl, a Rossz vér, A Pont-Neuf szerelmesei, az Annette és a Holy Motors. A vetítések után a közönség találkozhat a világ legnagyobb A-kategóriás filmfesztiváljain többszörösen díjazott alkotóval, aki ittléte során mesterkurzust is tart majd az ELTE és a Freeszfe hallgatóinak, oktatóinak.

A költői vízióiról ismert, a világ legnagyobb A-kategóriás filmfesztiváljain többszörösen díjazott Leos Carax, igazi enfant terrible-ként robbant be a filmművészetbe. Még 24 éves sem volt, amikor 1984-ben bemutatták első nagyjátékfilmjét, a Boy Meets Girlt, amely egyben első közös munkája állandó színészével, Denis Lavant-nal. Egy feltörekvő filmrendezőt éppen most hagyott el szeretője. A film – mely február 28-án, pénteken 19 órakor lesz látható a Puskin moziban - egy hozzá hasonlóan bajba jutott fiatal nővel (Mireille Perrier) való kapcsolatát követi nyomon. A vetítés után a közönség találkozhat Leos Carax-szal.