MAGYAR KLASSZIKUSOK
Az istenáldotta tehetség mellett Törőcsik Mari páratlan teljesítményére a magyar filmművészet világháború utáni újjászületése a másik magyarázat, amely nélkül ugyanannyira nem képzelhető el Törőcsik Mari filmszínészi pályafutása, mint ahogyan a magyar film sem képzelhető el nélküle.

Gelencsér Gábor: Mari (Törőcsik Mari 1935–2021)
Báron György: Legendák filmszociográfusa (Szomjas György 1940-2021)
Hegyi Zoltán: Mindenütt otthon (Szomjas György)
Dárday István: A naplóíró könyörtelen megsemmisülése (1. rész)
Pentelényi László: „Papi” (Lénárt István 1921-2021)

NŐK ÉS A MODERNITÁS
A modernizmus fontos eleme volt a női rendezők fellépése, Mai Zet terling előtt mindössze hat svéd nő kapott lehetőséget rendezésre. Eleanor May a romantikus komédia modern változatát teremtette meg. Chantal Akerman kultfilmje pedig rendezők sokaságára hatott női szemszögével és dokumentarista szemléletével.

Pazár Sarolta: Nők állóháborúja (Mai Zetterling)
Vincze Teréz: Amikor a tudós rendez (Susan Sontag: Duet for Cannibals)  
Darida Veronika: Csendes összeomlás (Chantal Akerman: Jeanne Dielman)
Alföldi Nóra: Az irónia kora (Elaine May)

Felméri Cecília elsőfilmjét az elbeszélőszerkezet és a motívumok szintjén a spirális elv, a céltalan visszatérés dinamikája határozza meg.

A Kolozsvárott született, negyvenes évei elején járó Felméri Cecília rövid animációs és dokumentumfilmek (Boldogságpasztilla, A Drakula dilemma, Mátyás, Mátyás, Eladó remények) és számos díj, köztük a Magyar Filmszemle Legígéretesebb fiatal tehetség díja után érkezett el most a nagyjátékfilmes debütáláshoz. A román-magyar koprodukcióban készült Spirál tematikai és dramaturgiai szempontból Felméri 2011-es kisjátékfilmjéhez, a Végtelen percekhez áll a legközelebb, mely nyolc rövid jelenetre tagolva, a nézőpontok váltogatásával mond el egy kórházban játszódó történetet.

A napokban elhunyt Jankovics Marcell egyik utolsó interjúját a Filmvilágnak adta. A márciusi számunkban megjelent beszélgetést közöljük most újra változatlan formában.

A Toldi animációs filmsorozat bemutatására várva kértük beszélgetésre a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Jankovics Marcellt. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténésszel arra keressük a választ, melyek az elmúlt fél évszázad leglényegesebb animációs változásai, mit jelent az alkotói stílus és posztmodernnek tartja-e magát.

2019-ben jelent meg az MMA Kiadó gondozásában Varga Zoltán filmtörténész és Hoppál Mihály etnológus-folklorista kötete, amelyben több mint fél évszázados animációs rendezői és művelődéstörténészi pályáját mutatják be….

Úgy érzem, kissé vészjósló beszélgetésbe kezdtünk, hiszen egy ilyen kötet, vagy a mostani életútinterjú mindig amolyan élve boncolás. Különben is, kinek van kedve ötven évvel ezelőtti dolgokról beszélni?! Olyan, mintha már nem is volnék aktív alkotó.

Elhunyt Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, a nemzet művésze. 

1941-ben született Budapesten. A pannonhalmi bencés gimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára jelentkezett, de politikai okokból nem vették fel. 1960-ban fázisrajzoló-gyakornokként kezdett dolgozni a Pannónia Filmvállalatnál. Pályája indulásakor három jelentős művész alkotásmódjával ismerkedett meg: Nepp Józsefnek a képet, hangot és gondolatot egységben érvényesítő humorával, a Kovásznai György-féle festőszemlélettel, a képi gondolatokat egymás mellé fűző, rétegzett, míves kollázsanimációval és Macskássy Gyula jelszerűen tömör, tiszta ábrázolásmódjával. 

1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot.
A pályája innentől kezdve egyenesen – és szinte töretlenül – ívelt fölfelé. A Gusztáv sorozat népszerűséget és gyakorlatot biztosított számára, de hamar tovább tudott fejlődni. Újabb és újabb (nemzetközi sikereket és szakmai elismertséget hozó) kisfilmeket készíthetett, közben kialakult saját művészi koncepciója, ars poeticája is. 1971–72-ben már tanított is, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban animációt oktatott.

1973-ban elkészült az első, egészestés rajzfilmje, a János vitéz, mely a magyar rajzfilmtörténet életében is mérföldkő. Kiemelt szerepet kap a filmben, mint sok további munkában is, a következetes színdramaturgia.
Az egészestés filmek mellett a kisfilmek készítését sem hagyta abba, sorra nyert velük a nemzetközi szakmai megmérettetéseken; a Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra is jelölték.
1977-ben elkészíti a Küzdők című rövidfilmjét (Cannes-i Arany Pálma Díj). A három fekete-fehér rövidfilmje (Mélyvíz [1971], Sisyphus, Küzdők) valamiféle triptichon részeinek tekinthetők, a témák mitológiai allegóriákba vannak kódolva. Formabontó, lecsupaszított, egyedi rövidfilmjeivel Jankovics katartikus hatást akar kiváltani, megrendít, elgondolkoztat.

A héten mozikba került Éden egy többszörös kémiai érzékenységben szenvedő nő történetén keresztül mesél ember és természet viszonyáról. 

Erősen indult a pályád, a Friss levegő és a Pál Adrienn is kiérlelt, saját filmnyelvet beszélő, nívós díjakat begyűjtő filmek voltak, utána viszont tíz év telt el az Édenig. Hogyan élted meg ezt a hosszú kihagyást?

Szerencsétlenül alakultak a dolgok, mert pont akkor szűnt meg az MMKA, amikor 2010-ben bemutattuk Cannes-ban a Pál Adriennt, és forgalmazni is csak egy évvel később, mindössze 4 kópiával és reklám nélkül tudtuk. Akkor már megvolt a fejemben az Éden terve, amin először Tarr Béla felkérésére kezdtem el dolgozni, de amikor megalakult a Filmalap, ő Szarajevóba ment tanítani, és nem vállalt több produceri munkát. Eleinte voltak fenntartásaim a Filmalappal, többek közt az utolsó vágás joga miatt, ezért csak 2014 körül pályáztam hozzájuk, amikor már mindenki más is. A forgatókönyv-fejlesztéssel, bár csak minimális változtatásokkal éltünk, elment még egy év, aztán pedig különféle súlyos produkciós gondok jöttek, amik késleltették a forgatást. Azt éreztem, hogy eltelnek a legjobb éveim, két  filmet megcsinálhattam volna ezalatt. Nekem idő kell ahhoz, hogy olyasmit adjak ki a kezem közül, amit jónak tartok, de azért nyilván nem tíz év…

203 nap zárvatartás után június 3-án nyitja újra a Cinema City országszerte mozijait. Az első héten olyan filmek debütálnak, mint az Oscar-díjas A nomádok földje, a Lelki ismeretek és limitált előadásban a Még egy kört mindenkinek.  

Júniusban indul a Cinema City vásznain többek között a Hang nélkül 2, a Halálos Iramban 9., a Szörnyella és Démonok között 3. – Az ördög kényszerített. A családokat a Disney stúdió Luca és a Sony stúdió Nyúl Péter – Nyúlcipő animációs filmjei várják. A tavaly nyáron bevezetett bizonyos óvintézkedések továbbra is érvényesek lesznek. Részletes moziműsor május 30-tól elérhető a cinemacity.hu weboldalon. 

Fél év alatt majd másfél év filmkínálata érkezik

Jelentős magyar és nemzetközi filmkínálat lesz elérhető a 2021-es mozis évben, hiszen valamennyi, a szélesebb közönséget vonzó produkció mozis premierje elmaradt. Júniusban érkezik a Cinema City mozijaiba A nomádok földje, a Lelki ismeretek, a Hang nélkül 2, a Halálos Iramban 9, a Szörnyella, Démonok között 3. – Az ördög kényszerített és a Spirál: Fűrész hagyatéka. A magyar produkciók közül a Spirál, a Hét kis véletlen és az Éden is látható lesz a vásznakon. 

A legjobb hazai rövidfilmes mustra azon kevés fesztiválok közé tartozik, amelyek sem tavaly, sem idén nem voltak hajlandóak az online térbe költözni. Szimpatikus a Friss Hús szervezőinek makacssága, ráadásul igazuk is van: a rövidfilmes alkotóknak csak az ilyen fesztiválokon van lehetőségük rá, hogy nagyvásznon, közönség előtt mutatkozhassanak be. Az eredetileg tervezett márciusi dátumhoz képest persze most is csúszik a fesztivál, de így legalább szabadtári vetítéseket is tarthatnak.

Ahogy az elmúlt években, úgy most is végignéztük a magyar versenyprogramot (és a queer szekciót, mert ott is szerepel három magyar film), és kiválogattuk a kedvenceinket. (A filmcímekre kattintva láthatóak a vetítési időpontok a Friss Hús oldalán.) Az ajánlókat írták: Huber Zoltán és Baski Sándor.