Felkértük a Filmvilág szerzőit, hogy értékeljék az elmúlt évtizedet két toplistával. Az elsőbe 10 címet vártunk a gyártási országtól függetlenül, a másodikban pedig 5 magyar filmet lehetett felsorolni. A nemzetközi lista ide kattintva böngészhető, most pedig a magyar toplistát, illetve az egyéni listákat közöljük.

A játékszabályok szerint csak azokat a filmeket lehetett választani, amelyek 2010 és 2020 között készültek. (Az évtized 2011. január 1-jén kezdődött, de mivel a legutóbbi évtizedes listát 2009 decemberével zártuk le, nem akartuk, hogy a 2010-es év teljesen kiessen.) Mindenki maga dönthette el, hogy toplistát készít-e, vagy csak abc-rendben sorolja a filmeket. Az összesítés során viszont, ahol holtverseny alakult ki a címek közt, figyelembe vettük a helyezéseket.

Utaznánk már, és mennénk moziba, de még egyiket se tehetjük, ezért elővettük a kedvenc road movie-jainkat, amelyek visszaadnak valamit az úton levés élményéből + az év eddigi legnagyobb látványfilmjét is kielemezzük a multiplexek látogatása helyett. A Godzilla vs. Kongról Bucsi Réka animációs rendezőt is megkérdeztük (hogy miért pont őt, az kiderül az adásból), illetve a netflixes munkájáról is mesélt nekünk. 

FONTOS: mostantól kéthetente CSÜTÖRTÖKÖN jönnek az új adások.

Menetrend: 

Nincs még egy olyan műfaj, amely hatékonyabban tudná a célközönségét belőni, mint a stonerfilm. 

A kábítószeres és a mozgóképes trip közötti párhuzamok nyilvánvalóak, a drog, ha úgy tetszik, az elme mozija, a tudatmódosítás aktusa és élménye nem véletlenül az egyik legnépszerűbb filmtéma. Ahogy az átlagos kannabiszfogyasztót nehéz összetéveszteni a heroinistával, úgy alkotnak külön kasztot a marihuánát fókuszba helyező produkciók a drogfilmek mezőnyén belül. A campklasszikussá vált Reefer Madness (1936) óta nem nagyon készült olyan film, amely a fűfogyasztást kárhoztatná, a legnagyobb különbséget mégsem a könnyű drogok megengedőbb társadalmi megítélése, hanem a célközönség precíz „belövése” jelenti. Amíg egy alkoholista vagy kokainista történetének befogadásához nem előfeltétel – sőt ellenjavallt, – hogy a néző is hasonló tudatállapotban legyen, addig a stoner filmek készítői kifejezetten számolnak vele, hogy a közönség jelentős része betépve ül le a vászon vagy a tévé elé. 

2020. december 31-én hivatalosan is véget ért az évtized, ezért ahogy 2009-ben, úgy most is felkértük a Filmvilágba rendszeresen publikáló szerzőket, hogy készítsék el az évtizedes listáikat - összesen 40-en vállalták a kihívást (pont mint 2009-ben). (A Filmvilág Podcast évtizedösszegző adása itt hallgatható.) A játékszabályok szerint csak azokat a filmeket lehetett választani, amelyek 2010 és 2020 között készültek. (Az évtized 2011. január 1-jén kezdődött, de mivel a legutóbbi évtizedes listát 2009 decemberével zártuk le, nem akartuk, hogy a 2010-es év teljesen kiessen.) 

Mindenki maga dönthette el, hogy toplistát készít-e, vagy csak abc-rendben sorolja a filmeket. Az összesítés során viszont, ahol holtverseny alakult ki a címek közt, figyelembe vettük a helyezéseket.

Szerzőinktől kértünk még egy másik, 5 címből álló magyar listát is. Ennek a szavazásnak a végeredménye itt látható.

Ingyenesen megtekinthető szerda éjfélig a Nemzeti Filmintézet streaming platformján, a Filmo-n az Édes Anna, a Teketória és a Szamárköhögés Törőcsik Mari felejthetetlen alakításaival. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész április 16-án hunyt el életének 85. évében.

Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze, Törőcsik Mari eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat színházban és a filmvásznon egyaránt. Amikor megkérdezték François Mitterrand-t, hogy mi számára a film, akkor annyit mondott „Egy lány, aki egy körhintán ül és nevet. Nem emlékszem a film címére, de nekem az ő nevetése a FILM.”

A 9. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált új időpontban, május 27. és június 2. között rendezik meg a Toldi moziban és további szabadtéri helyszíneken. Az egyhetes rendezvény nemzetközi versenyprogramja már összeállt, rekordszámú, 27 nemzetközi filmet vetítenek majd.

Idén először lesz öt nemzetközi versenyszekció, a filmeket tematikus blokkokba sorolták a szervezők: Találkozások, Furcsaságok, Családban marad, Felnövéstörténetek mellett az ötödik blokk a Határesetek címet viseli, olyan külhoni (vagy épp tiszteletbeli) magyarok alkotásai lesznek itt láthatóak, akik a hazai válogatásba nem férnének be.

80 éves korában elhunyt Szomjas György, Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas rendező, aki olyan meghatározó, stílusteremtő filmeket készített, mint a Talpuk alatt fütyül a szél, a Falfúró, a Roncsfilm, a Kopaszkutya vagy a Könnyű testi sértés. A Filmvilág folyóiratban megjelent interjúiból válogattunk.

-  (…) úgy tetszik, mintha kezdettől fogva szándékosan szembefordultál volna az éppen aktuális divatáramlatokkal a filmszakmában. A hetvenes években, amikor nemzedéktársaid szinte kivétel nélkül az úgynevezett „magas művészet” kategóriáját megcélzó filmekkel igyekeztek elindulni és rangot szerezni a pályán, te a Talpuk alatt fütyül a szél című „easternnel” jelentkeztél, nyíltan megcélozva a tömegsikert…

– Kezdettől fogva a populáris kultúrából építkeztem. Előbb dokumentumfilmeket forgattam a Balázs Béla Stúdióban, és lelkes résztvevője, illetve egyik kezdeményezője voltam annak a bizonyos szociológiai filmprogramnak, amely – sokféle ok miatt – idő előtt megtorpant. Személyes kulturális élményként a rock and rollból és a magyar folklórból táplálkoztam, s a korai betyárfilmjeimben valami hasonló modellt próbáltam követni, amilyet például Sebő Feriék műveltek a zenében. Ugyanakkor arra törekedtem, hogy ne valamiféle idealizált betyárvilágot álmodjak a vászonra, hanem a tényleges alapokhoz nyúltam vissza. Néprajzi anyagokat tanulmányoztam; a Rosszemberek – különben könyvben is megjelent – valóságos alaptörténetét például a kaposvári levéltárból bányásztam elő. Hasonló munka volt az, mint a népzenegyűjtőké.