Idén hetedszerre rendezik meg a világ egyik legrangosabb sorozatterv-seregszemléjét, a Co-Pro Series Pitch című rendezvényt, a Berlinale alprogramja, a Series Days keretében. 

Az eseményre a világ minden tájáról több száz tervet neveznek minden évben, ezek közül a Berlinale kurátorai tízet válogatnak ki, melynek alkotói gondosan szelektált szakmai közönség előtt rövid prezentáció, „pitch” keretében mutathatják be projektjüket. A cél, hogy nemzetközi partnerekre, ko-producerekre, forgalmazókra, csatornákra találjanak a sorozataik megvalósításához. 

Idén először egy magyar sorozatterv is bekerült a programba. A Balaton Brigád című sorozat producere Krigler Gábor, vezető rendezője pedig az Arany Medve-díjas, Oscar-jelölt Enyedi Ildikó. A hazai gyártócég a budapesti Joyrider. 

A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál szervezői 2021 januárjában 4 díjnyertes magyar, és 5 nemzetközi, díjnyertes kisfilmet tesznek elérhetővé a rövidfilmes mustra 2019-es és 2020-as terméséből a fesztivál Facebook-oldalán. 

Január 25-ig nézhető meg a 2020-as Friss Hús legjobb magyar élőszereplős rövidfilmje, Kölcsey Levente Szünet című alkotása. A film főhőse a 16 éves Zoli, akit szülei ki akarnak íratni a szakközépiskolából, hogy inkább dolgozzon. Az iskola igazgatója a procedúrán szeretne mielőbb, a két óra közötti szünetben túl lenni. 

Limitált ideig, január 23-24-én, azaz 48 órán át lesz elérhető Szilágyi Fanni és Szilágyi Gábor Orsi és Tenshinhan című műve. A Friss Hús 2020 magyar versenyfilmjeként szerepelt kisfilm a stáb egyik kedvenceként került be a válogatásba. A történetben a Dragonball-rajongó kisfiú erején felül próbálja kiharcolni nővére, a tinédzser Orsi figyelmét. 

2021. április 30-án lesz a 120. évfordulója az első megrendezett magyar film, A TÁNCZ bemutatójának. Az alkotók és a filmek tiszteletére a Nemzeti Filmintézet programsorozatot indít.  

A 120 éves magyar filmet ünneplő programsorozat nyitányaként a Nemzeti Filmintézet a hagyományokhoz híven megrendezi a Magyar Film Napját, április 30-án, a jeles nap 120. évfordulóján, amikor bemutatták Zsitkovszky Béla és Pekár Gyula alkotását, A tánczot. Az első megrendezett, dramatizált jeleneteket tartalmazó magyar mozgóképből csak fotók maradtak fenn. 

A jubileumi év keretében a Nemzeti Filmintézet Nemzetközi Mozgóképes Hungarica Kutatási Programot indít a magyar és magyar vonatkozású filmtörténeti örökség felkutatására, hozzáférhetővé tételére és lehetőség szerinti hazahozatalára. A magyar filmtörténet 120 éve alatt készült filmek több mint harmada – köztük az első filmalkotásunk, A táncz – ma is elveszettnek számít. 

A listaszezon zárásaként a Filmvilág Podcast is megtartotta szokásos, ünnepélyes évértékelőjét. Három 10-es listával és néhány meglepetéssel készültünk, de szóba került újra az aktuális mozihelyzet is. 2020 nem a mozi fénykoraként fog bevonulni a (film)történelembe, de így is volt bőven miből válogatnunk, amin még mi is meglepődtünk.

Akik listáztak: Varga Dénes, Huber Zoltán, Baski Sándor + Teszár Dávid.

A Filmvilág blog titkos laboratóriumából hamarosan érkezik a minden igényt kielégítő nagy év végi toplistás podcast, de addig is következzenek azok az idei személyes kedvenceim, melyek ilyen-olyan okokból nem fértek ugyan a legjobb tíz közé, de 2020 sokkal üresebb lett volna nélkülük. A sorrend szigorúan időrendi.  

Az év gyorsan zakatoló, gyakorlatilag instant nosztalgiajárata

Egyetlen röpke év sem telt el még el a Vadászat óta, de a politikai alapon űzött embervadászat morbid alapötlete már most egy fokkal realisztikusabbnak tűnik, mint a tavaszi bemutató idején. A napokkal a járvány felfutása előtt mozikba küldött, majd a hirtelen világfelfordulás miatt igazságtalanul gyorsan elvérző szatíra a pandémia kellős közepén hirtelen fényévnyi távolságba sodródó régi világunk kedves zárványaként vigasztalt. A várost épp lezárták, én pedig nosztalgiázva néztem a filmet: lám, a korona alatt mégiscsak ott van valahol a normalitás, ahol még a szakadékká táguló véleménykülönbség volt a legnagyobb problémának. A Vadászat persze távolról sem remekmű, de borítékolhatóan jól fog öregedni. Az unokáink akár rögrealista dokumentumfilmként, akár a nagy századeleji turbulencia filmes relikviájaként nézik majd, e korszellemet palackozó alkotás valószínűleg előkerül még. (Mozibemutató - VOD)

Lewis Carroll és a sintóizmus, Disney és a történelmi materializmus, az össze nem illő elemekből a japán rajzfilm legvonzóbb életműve épül.

Hiába uralta durván hetven esztendeig a Disney Productions az amerikai kommersz animáció birodalmát, a lelkes rajongótábor az államalapító I. Walt személyén kívül máig sem képes megnevezni egyetlen rendezőjét vagy rajzolóját sem. Miközben nézők milliói látták a Toy Story-t és a Mulant, John Lasetter vagy Gary Trousdale nevét legfeljebb a szűk szakmai kör kapcsolja össze világhírű műveikkel – de kérdezzenek meg buzgó New York-i rajzfilm-barátot, ínyenc londoni filmítészt, sőt akár magát Lasettert vagy Trousdale-t arról, ki a legnagyobb élő animációs rendező, egybehangzóan ugyanazt a választ adják.