Nincs még egy olyan műfaj, amely hatékonyabban tudná a célközönségét belőni, mint a stonerfilm. 

A kábítószeres és a mozgóképes trip közötti párhuzamok nyilvánvalóak, a drog, ha úgy tetszik, az elme mozija, a tudatmódosítás aktusa és élménye nem véletlenül az egyik legnépszerűbb filmtéma. Ahogy az átlagos kannabiszfogyasztót nehéz összetéveszteni a heroinistával, úgy alkotnak külön kasztot a marihuánát fókuszba helyező produkciók a drogfilmek mezőnyén belül. A campklasszikussá vált Reefer Madness (1936) óta nem nagyon készült olyan film, amely a fűfogyasztást kárhoztatná, a legnagyobb különbséget mégsem a könnyű drogok megengedőbb társadalmi megítélése, hanem a célközönség precíz „belövése” jelenti. Amíg egy alkoholista vagy kokainista történetének befogadásához nem előfeltétel – sőt ellenjavallt, – hogy a néző is hasonló tudatállapotban legyen, addig a stoner filmek készítői kifejezetten számolnak vele, hogy a közönség jelentős része betépve ül le a vászon vagy a tévé elé. 

2020. december 31-én hivatalosan is véget ért az évtized, ezért ahogy 2009-ben, úgy most is felkértük a Filmvilágba rendszeresen publikáló szerzőket, hogy készítsék el az évtizedes listáikat - összesen 40-en vállalták a kihívást (pont mint 2009-ben). (A Filmvilág Podcast évtizedösszegző adása itt hallgatható.) A játékszabályok szerint csak azokat a filmeket lehetett választani, amelyek 2010 és 2020 között készültek. (Az évtized 2011. január 1-jén kezdődött, de mivel a legutóbbi évtizedes listát 2009 decemberével zártuk le, nem akartuk, hogy a 2010-es év teljesen kiessen.) 

Mindenki maga dönthette el, hogy toplistát készít-e, vagy csak abc-rendben sorolja a filmeket. Az összesítés során viszont, ahol holtverseny alakult ki a címek közt, figyelembe vettük a helyezéseket.

Szerzőinktől kértünk még egy másik, 5 címből álló magyar listát is. Ennek a szavazásnak a végeredménye itt látható.

Ingyenesen megtekinthető szerda éjfélig a Nemzeti Filmintézet streaming platformján, a Filmo-n az Édes Anna, a Teketória és a Szamárköhögés Törőcsik Mari felejthetetlen alakításaival. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész április 16-án hunyt el életének 85. évében.

Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze, Törőcsik Mari eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat színházban és a filmvásznon egyaránt. Amikor megkérdezték François Mitterrand-t, hogy mi számára a film, akkor annyit mondott „Egy lány, aki egy körhintán ül és nevet. Nem emlékszem a film címére, de nekem az ő nevetése a FILM.”

A 9. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált új időpontban, május 27. és június 2. között rendezik meg a Toldi moziban és további szabadtéri helyszíneken. Az egyhetes rendezvény nemzetközi versenyprogramja már összeállt, rekordszámú, 27 nemzetközi filmet vetítenek majd.

Idén először lesz öt nemzetközi versenyszekció, a filmeket tematikus blokkokba sorolták a szervezők: Találkozások, Furcsaságok, Családban marad, Felnövéstörténetek mellett az ötödik blokk a Határesetek címet viseli, olyan külhoni (vagy épp tiszteletbeli) magyarok alkotásai lesznek itt láthatóak, akik a hazai válogatásba nem férnének be.

80 éves korában elhunyt Szomjas György, Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas rendező, aki olyan meghatározó, stílusteremtő filmeket készített, mint a Talpuk alatt fütyül a szél, a Falfúró, a Roncsfilm, a Kopaszkutya vagy a Könnyű testi sértés. A Filmvilág folyóiratban megjelent interjúiból válogattunk.

-  (…) úgy tetszik, mintha kezdettől fogva szándékosan szembefordultál volna az éppen aktuális divatáramlatokkal a filmszakmában. A hetvenes években, amikor nemzedéktársaid szinte kivétel nélkül az úgynevezett „magas művészet” kategóriáját megcélzó filmekkel igyekeztek elindulni és rangot szerezni a pályán, te a Talpuk alatt fütyül a szél című „easternnel” jelentkeztél, nyíltan megcélozva a tömegsikert…

– Kezdettől fogva a populáris kultúrából építkeztem. Előbb dokumentumfilmeket forgattam a Balázs Béla Stúdióban, és lelkes résztvevője, illetve egyik kezdeményezője voltam annak a bizonyos szociológiai filmprogramnak, amely – sokféle ok miatt – idő előtt megtorpant. Személyes kulturális élményként a rock and rollból és a magyar folklórból táplálkoztam, s a korai betyárfilmjeimben valami hasonló modellt próbáltam követni, amilyet például Sebő Feriék műveltek a zenében. Ugyanakkor arra törekedtem, hogy ne valamiféle idealizált betyárvilágot álmodjak a vászonra, hanem a tényleges alapokhoz nyúltam vissza. Néprajzi anyagokat tanulmányoztam; a Rosszemberek – különben könyvben is megjelent – valóságos alaptörténetét például a kaposvári levéltárból bányásztam elő. Hasonló munka volt az, mint a népzenegyűjtőké.

Idén sem maradhat el a Cseh Filmkarnevál, amely ezúttal az online térbe költözik. A négy játék- és egy dokumentumfilmet többek között a rendíthetetlenség motívuma kapcsolja össze: az érzékelhető jogtalanság, vagy a társadalmi környezet bajtársiasságának hiánya az egyik, a tenni akarás vágya és a tehetség a másik oldalon.

A magyarországi bemutatók sorát a Havel című nagyjátékfilm indítja, amely a legendás cseh drámaíró és politikus életútjának ellenzéki korszakát mutatja be, nem kevés humorral. Az Öregfiúk egy road movie két sokat megélt és joggal elkeseredett nyugdíjassal a főszerepben. A Zenétől hajtva szereplőit, a TapTap zenekar tagjait a zene iránti szenvedély és az összetartozás érzése hajtja. Petr Zelenka új filmje, a Drónpilóta az egyén tehet(etlen)ségéről szól egy korrupt társadalomban. A Filmkarnevált a Sarlatán, Agnieszka Holland filmje zárja, amely az örök kérdésre keresi a választ: vajon a kivételes tehetség áldás vagy inkább átok?

PROGRAM:

április 14. 20:00 (szerda) Havel
április 15. 20:00 (csütörtök) Öregfiúk (Staříci | Old-Timers)
április 16. 20:00 (péntek) Zenétől hajtva (Postiženi muzikou | Two Roads) + ZOOM interview live
április 17. 20:00 (szombat) Drónpilóta (Modelář | Droneman)
április 18. 20:00 (vasárnap) Sarlatán (Šarlatán | Charlatan)

1 év, 8 adás, 527 film és 1313 percnyi adásidő után eljött az évtizedösszegző sorozatunk fináléja, amelyben elmondjuk, melyik volt szerintünk az évtized legjobb 10 filmje. (Az egyéni listákat később, itt blogon külön is közöljük.)

A podcastsorozatban szembesítettük magunkat a korabeli toplistáinkkal, újranéztük a kedvenc filmjeinket, és bepótoltuk a hiányosságainkat. Előzmények: 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018