Versenybe került a 75. Locarnói Film Fesztiválon az ÍGY ÉRT VÉGET A NYÁR (Tako se je koncalo / That’s How The Summer Ended) című szlovén-magyar-olasz koprodukcióban készült kisfilm, melynek rendezője Matjaz Ivanisi.
Szinopszis:
A nyár végén, miközben az égen egy légi bemutató előkészületei zajlanak, egy férfi és egy nő a folyópartra megy, hogy megszemléljék a legendás műrepülő pilóta edzését. De nem ez lesz a nap eseménye számukra.
Folytatjuk a hagyományt: idén is tartunk féléves toplistázást. Három 5-ös listával készültünk + a kedvenc idei sorozatunkkal.
Menetrend:
00:00 - 2022 első felének legjobb filmjei
43:50 - A félév legjobb sorozatai
Résztvevők: Varga Dénes, Huber Zoltán, Pozsonyi Janka, Baski Sándor
Szeptember 13–18. között immár ötödik alkalommal rendezi meg a Nemzeti Filmintézet a Budapesti Klasszikus Film Maratont.
A frissen felújított, népszerű klasszikusokat és ritkaságokat bemutató fesztivál hat napja alatt mintegy száz filmet láthat a közönség a világ filmtörténetének legjavából. A Budapesti Klasszikus Film Maraton célja, hogy hazai és nemzetközi fókuszba állítsa a magyar film értékeit, és bemutassa az európai filmarchívumok legféltettebb kincseit a magyar közönségnek. A program fénypontjaként öt estére ismét ingyenes szabadtéri mozivá alakul a Szent István Bazilika előtti tér.
A Filmmaraton idén is gazdag programmal várja az érdeklődőket. A szeptemberi fesztivál alaptémája Hollywood közép-európai gyökerei lesznek. A program gerincét azon alkotók művei adják, akik Budapestről gyakran Bécsen és Berlinen keresztül jutottak Hollywoodba, és ott tettek szert világhírre. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területéről származó, közép-európai műveltséget Amerikába exportáló személyeknek az életútja sokszor legalább annyira izgalmas, mint az alkotásaik – ezért a hollywoodi magyarokról szóló előadások is lesznek a programban.
Július 3-án 60 éves lett az utolsó mozisztár, ennek örömére elővettük a 30. adásunk egy részletét.
MAGYAR MŰHELY
A magyar filmesek a hatvanas évek aranykora óta elkötelezettjei a társadalom és a történelem elemzésének, ezt a filmtörténeti hagyományt tovább viszik a kortárs alkotók is, akik többnyire zsánerfilmekben vizsgálják a magyar múlt „vakfoltjait” vagy máig vitatott, tehát a kollektív emlékezetben „forró” eseményeit.
Benke Attila: A magyar múlt bűnügyei (Kortárs történelmi zsánerfilmek)
Kovács Patrik: A kém álarca (Fazakas Péter: A játszma)
Béresi Csilla: Titkos történetek (Mészáros Márta hősnői)
Soós Tamás Dénes: Elemelt realizmus (Beszélgetés Réder Györggyel)
Vajda Judit: Az igazi hungarikum (Friss Hús 2022)
ZSÁNERFILM ÉS POLITIKA
Az akciófilmet sokan olyan műfajnak tekintik, amely dicsőíti a harcot és a maszkulinitást. „Jobboldali” műfajnak vélik, legalábbis amerikai változatát. Közelebbről nézve azonban látni lehet, ennek épp a fordítottja igaz, az amerikai akciófilm egyenesen levezethető a liberális eszmei hagyományból.
Paár Ádám: Egyéni hős a közösségért (Az amerikai akciófilm eszmei háttere)
Győri-Drahos Martin: Obskúrus ideológia (Zsánerfilm és politika)
Géczi Zoltán: Veteránparádé (Joseph Kosinski: Top Gun: Maverick)
Greff András: Rabszolgahad indult velük (James Vance – Dan Burr: Kings In Disguise)
ÚJ RAJ
Szabó G. Ádám: Szellemek városa (Isabel Sandoval)
A KRIMI KLASSZIKUSAI
Orosdy Dániel: A harmadik utas (Ross Macdonald 1915-1983)
Nagy V. Gergő: Két hajnal (Lichter Péter: A titokzatos stylesi eset)
Varró Attila: Vágy a mélybe (Goodis és Fuller)
FILMARCHÍVUM ÉS FILMEMLÉKEZET
A filmörökség megőrzésére létrehozott intézményi hálózat és a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) a második világháború előestéjén, a legfeszültebb történelmi pillanatban jött létre, de a „filmarchiválás” gondolata alig három évvel a mozgókép feltalálása után már megszületett.
Barkóczy Janka: Mi a FIAF? (A filmarchiválás szervezetei)
Schubert Gusztáv: A mozgókép őskora (Füzi Izabella: A vurslitól a moziig)
Gerencsér Péter: Párhuzamosok találkozása (Bródy István: A munkászubbony)
FESZTIVÁL
Buglya Zsófia: Ki a buborékból (Graz/Linz)
Vincze Teréz: Piros betűs ünnep (Udine)
KRITIKA
Kovács Patrik: Szögre akasztott idő (Baranyi Gábor Benő: Zanox)
Huber Zoltán: Ketrecbe zárva (Odegnál Róbert – Horváth Illés: Lélekpark)
FILM/ZENE
Déri Zsolt: Sötét dalnok fehér köpenyben (Andrew Dominik: Nick Cave – This Much I Know To Be True)
Új adásunkban foglalkozunk A vizsga folytatásával, A játszmával, Nicolas Cage meta-akciókomédiájával (A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya) és az idei Sundance Filmfesztivál közönségdíjas (és az Apple TV-n elérhető) filmjével (Felnőttem, csacsacsa).
Az adásból többek közt kiderül, hogy
Menetrend:
40 éve, ezen a napon mutatták be John Carpenter sci-horror klasszikusát, A dologot, ennek apropóján elővettük Orosdy Dániel összehasonlító elemzését a Filmvilág 2011 áprilisi számából.
Ha megszűnik a közérdek összetartó ereje, ha elalszik az értelem, előjönnek a moziszörnyek. A világűr kutatása az ’50-es években új rémeket teremtett.
Amilyen a kor, olyanok a benne élők szorongásai. Az ötvenes évek inváziós sci-fijei és szörnyfilmjei az amerikaiak kollektív félelmét juttatták kifejezésre: a II. világháború után a látványosan gonosz, de távoli nazi helyét a beépülésre kiválóan alkalmas commie vette át. A hidegháború kezdetén a szovjetek démonizálásával, a kémkedésért halálraítélt Rosenberg-házaspárral és az amerikai filmesek sokaságát érintő feketelistával az átlagpolgár paranoiája hosszú távra megkapta a maga táplálékát. Hozzá kellett szokniuk a határaikon belüli támadás gondolatához – amely akár a szomszéd házból is érkezhet, egy másik „igaz amerikaitól”.