Október 17. és 22. között ismét az év legkülönlegesebb látványú filmjei versengenek egymással az Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál programjában. A szervezők idén is olyan filmeket tárnak a nagyközönség elé, amelyek nem, vagy csak elvétve láthatók a magyar mozik kínálatában. 

A fesztiválon lesz a magyarországi bemutatója Moldovai Katalin Elfogy a levegő (Without Air) című filmjének, amelynek a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon volt a világpremierje. A film a szolnoki premier előtt közvetlenül a régió egyetlen A-kategóriás filmfesztiválján, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon is szerepel a versenyprogramban. Az október 20-i vetítést közönségtalálkozó kíséri a stábbal a TISZApART Moziban, az alkotók egyenesen Varsóból érkeznek oda.

A film a pedagógus Ana történetét meséli el, aki felelősségteljesen végzi munkáját, míg egy nap egy szülő feljelenti őt, amiért diákjainak a Paul Verlaine és Arthur Rimbaud kapcsolatát boncolgató filmet ajánlja. Miközben a főszereplő megküzd a fullasztó rendszerrel, egyre jobban érzi, hogy nincs a helyén ebben az intoleráns társadalomban. A látványvilág kiemeli a megfelelés, az elnyomás és a személyes hitelesség témáit.  Látványtervező: Bocskai Gyopár. A film a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának segítségével valósult meg, országosan a hazai mozikban november 2-től látható a Mozinet forgalmazásában.

A Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Svájci Nagykövetség közös filmhetét idén október 5-15. között rendezik meg a budapesti Művész moziban. Debrecenben, Szegeden, Pécsett és új helyszínként Veszprémben is vetítik majd a fesztivál legjobb filmjeit. A német nyelvterület 11 legfrissebb alkotását négy tematikus blokkba rendezve vetítik, ezúttal is eredeti nyelven, magyar felirattal. Érkezik többek között Németország idei Oscar-nevezettje, A tanári szoba, mely a 73. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon két díjat nyert és tarolt a Német Filmdíjon is. Csak most lesz látható Nico, a Portishead és a Le Tigre zenéjével a többszörösen díjazott Sisi és én, az Oskar Kokoschka és Alma Mahler destruktív szerelmét feltáró Alma és Oscar és a bécsi alternatív zenei szcénát bemutató Vienna Calling.

Október 5-én a budapesti a Művész moziban Christian Petzold az idei Berlinalén Ezüst Medve-díjat és a zsűri nagydíját nyert Tűzvörös égbolt című filmjével nyit a fesztivál. Szerelmi sokszög alakul ki egy baráti társaság tagjai között, miközben a körülöttük lévő kiszáradt erdő lángra kap. A VONZÁSOK ÉS VÁLASZTÁSOK blokkban lesz látható továbbá a magyar származású svájci rendező, Barbara Kulcsar a Juno 11 forgalmazásában a mozikba kerülő Aranyéveink című vígjátéka. Egy frissen nyugdíjba vonuló házaspár újrakezdésének története bájos humorral, mély együttérzéssel, könnyedséggel beszél fontos kérdésekről. A felső szomszédok című, szintén svájci vígjátékban a címszereplők pikáns ajánlatot tesznek, ami próbára teszi Anna és Thomas egykor halhatatlannak tartott szerelmét.

Hatodik alkalommal rendezik meg a Blue Danube Nemzetközi Filmfesztivált, idén 2023. szeptember 20. és 30. között.

A fesztivál célja elhozni a világ legfrissebb rövidfilmes termésének a legjavát a nézőknek, a programban rendszeresen helyet kapnak nagy sikereket elért, többek között Cannes-ban (kanadai Same Old, az angol Wild Summon, a francia La Perra), Berlinben (az ukrán It's a Date, az osztrák Happy Doom), Annecyben (Fox Tossing a magyar Mira Zénótól, a portugál Garrano) szerepelt és Európai Filmdíjra (az osztrák Hardly Working, görög AirHostess-737) jelölt alkotások.

A fesztivál teljes versenyprogramját levetítik Bécsben és Budapesten, mely szakmai vitafórummal is kiegészül,  rövidfilmes rendezők, producerek, fesztiválszervezők és állami döntéshozók között. Idén új helyszínekkel bővül a fesztivál, Esztergomban kísérleti filmeket, Pozsony-Dévényben a Duna Sellő kategória több filmjét láthatják az érdeklődők. 

Pressburger Imre (1902-1988) angol forgatókönyvíróként lett halhatatlan. Michael Powellel közös, látványban és elbeszélésben egyaránt szellemes és merész filmjeiket a közönség éppúgy nagyra becsülte, mint a kortárs kritika.

A filmipart – vagy filmművészetet – körülvevő dicsfényből alighanem a forgatókönyvíróra vetül a legkevesebb. Egy-egy híres rendező vagy operatőr nevét még a nagyérdemű is megjegyzi olykor, de forgatókönyvírók érdemeit már csupán szakemberek tartják nyilván, ha egyáltalán. Helyzetükről és szerepükről a filmtörténet elrettentő példákat őriz – gondoljunk a két világháború közötti klasszikus hollywoodi korszakra, a stúdiók által felbérelt, bentlakásra és felügyelet alatti heti forgatókönyv-kvóta előállítására kényszerített írókra, közöttük olyanokra, mint William Faulkner vagy Francis Scott Fitzgerald. (A Coen-fivérek 1991-es Hollywoodi lidércnyomása nyomasztóan hű képet ad e gyakorlatról.) De jobb időkben, jobb körülmények között sem jegyzik őket, s az auteur-korszakban immár szinte a létezésükről is szokás – álszent és önző módon – megfeledkezni.

Ritka az olyan eset, mint az angol Emeric Pressburgeré (aki magyarnak született, mégpedig 1902-ben Miskolcon, és eredetileg Pressburger Imrének hívták). Jól ismert és elismert forgatókönyvíró lett, híres és gazdag ember: valóságos sztár, mégpedig egy olyan foglalkozásban, ahol ez igazán kivételesnek számít. Az angol film huszadik századi történetének jó húszéves korszakán hagyta rajta művészi kéznyomát, 1939-től – első sikeres angol filmje, A kém feketében bemutatójának éve – nagyjából 1956-ig, utolsó igazán sikeres filmjéig (A River Plate-i csata).

Új adásunkban folytatjuk a William Friedkin tiszteletére indított minisorozatunkat a Portyánnal, kibeszéljük spoileresen a magyar HBO utolsó hazai sorozatát, A hidat, és szó esik a Rotten Tomatoes-jelenségről is. A podcastből kiderül többek közt, hogy

• mekkora hatalma van a Rotten Tomatoesnak,
• ki lett a nyertese a 2018-as átalakításnak,
• mennyire hitelesek A híd szereplői,
• tényleg sikerült-e eltérni a reality-kliséktől,
• meg nem értett klasszikus, vagy zavaros provokáció a Portyán,
• és hihetünk-e Friedkinnek?

Angliában Kordánál tanulta meg a szakmát, végül az egyik legsikeresebb magyar filmrendező lett, de csupán egyetlen évre. Filmes karrierje Hollywoodban folyatódott, megbecsült szaktekintély, a rendezők rendezője lett.

Tóth Endre alakjára és élettörténetére jellemző némi – olykor egészen Erich von Stroheim-féle – önmitizáló túlzás. Hét tagból álló – valószínűleg maga kreálta – neve (Sasvári Farkasfalvi Tóthfalusi Tóth Endre Antal Mihály), franciás csengésű művészneve (André de Toth), eltitkolt születési éve (biztosnak 1913. május 15. tűnik), hiányzó szemét fedő kendője, huszár apja, házasságai és gyermekei számáról (7 és 19) szóló híresztelések teszik a nagyközönség számára már elfeledett, de a filmrajongóknak máig élő hollywoodi legendává. Akik találkoztak vele, különbözőképpen emlékeznek rá. „Egy alacsony, szívós, félszemű, határozott beszédű, a magyart az angollal állandóan keverő urat ismertem meg” – meséli Marx József Sólyom András André de Toth – A rendezők rendezője (2002) című filmjében. „Kellemetlen alak volt” – mondja Teddy Darvas vágó utolsó interjújában (Kriston László: „A régi filmek feszesebbek voltak”, Filmtett online, 2010.03.08.). „A filmet is jól elcseszte” – teszi még hozzá A kétarcú kémmel kapcsolatban, majd: „Tehetséges fickó… Nagy tehetsége van ahhoz, hogy jól házasodjon” – idézi Vincent Kordát. Filmbe illő karrierje méltán passzol alakjához, vagy épp abból következik.

Szeptember 16-án, a Budapesti Klasszikus Film Maraton alatt lenne 130 éves Sir Alexander Korda. A világhírű filmmogul 1893. szeptember 16-án látta meg a napvilágot Pusztatúrpásztón, egy kis alföldi faluban. A fesztivál nagyszabású londoni produkciója, a Mi lesz holnap (Things to Come, 1936) vetítésével köszönti születése napján az egyik leghíresebb magyar filmest.

Egy mesebeli történet

Korda Sándor szegény családba született. Két öccsével, Zoltánnal és Vincével nehéz gyermekkori éveket éltek át, de legendás összetartásuk mindig átsegítette őket a nehézségeken. Mesébe illő felemelkedésük első epizódja a magyar némafilm 1910-es évekbeli aranykora volt. Sándor pár év alatt nemcsak az élvonalbeli rendezők közé emelkedett, hanem megvásárolta a legnagyobb magyar filmgyárat, a Corvint is.

Az 1920-as években a testvérek megjárták Bécs, Berlin, Hollywood és Párizs filmstúdióit is. 1932-ben Sándor, a családfő úgy döntött, hogy Angliában kezd új vállalkozásba. Hangosfilmre berendezkedett új cége, a London Films köré a legjobb szakemberekből álló gárda szerveződött: Bíró Lajos forgatókönyvíró, a fiatal Rózsa Miklós zeneszerző, a rendező Korda Zoltán, a díszlettervező Korda Vince, és a filmek forgalmazásáról gondoskodó Pallós István. A második világháború kitörésével pár évig Hollywoodban gyártottak, de később ismét visszatértek a szigetországba. 1942-ben Alexander Korda lett a világon az első filmes, aki elnyerte a lovagi címet.