A hatvanas-hetvenes években egy nagyszerű sztárgárda uralta az olasz filmgyártást. Vittorio Gassman, Ugo Tognazzi, Nino Manfredi, Monica Vitti neve ma is fogalom. Közéjük tartozik az olasz filmvígjáték koronázatlan királya: Alberto Sordi.
Az idősebb mozirajongók bizonyára jól emlékeznek a nevére, hiszen annak idején szinte valamennyi filmjét láthattuk a magyar mozikban. Sordi az olasz filmművészet egészen kivételes egyénisége volt: 130 (!) filmben szerepelt: ezzel bekerült minden idők legaktívabb színészei között a harmadik helyre. (Az első helyet John Wayne 250, a második helyet Louis de Funés 136 filmmel foglalta el.)
A már életében legendás komikus neve önmagában biztosította a kasszasikert. Ő azonban nem elégedett meg a felszínes bohózatokkal, mindig mélyebb emberi tanulságokat, komoly mondanivalót, precíz emberábrázolást rejtett el látszólag könnyű csacskaságaiban.
Albertone, (ahogy barátai és rajongói nevezték) 1919 június 15-én született Rómában. Gyermekszínészként került először színpadra, majd 18 éves korától vándorszíntársulatokkal turnézott. 1938-ban statisztálni kezdett a Cinecittában, az olasz filmgyártás fellegvárában. Ekkor már színházi, rádió-, és operett-szerepek is álltak mögötte.