Dario Argento lánya, thrillerjeinek és horrorjainak visszatérő főszereplője az olasz film „szent vagy kurva” szerepeiről, a macskák method actingjéről és a gyerekkor filmes ábrázolásáról mesél.
Ötévesen már Todd Browning Szörnyszülöttekje volt a kedvenc filmje, 11 éves korában mellékszerepet kapott Lamberto Bava Démonok 2 című filmjében, a kilencvenes években pedig rendre felbukkant a leszállóágba került Dario Argento műveiben: a rosszul sikerült amerikai bemutatkozásnak számító Traumában, az összeszedettebb Stendhal szindrómában és az alulértékelt Operaház fantomjában. Bár nem ápol olyan közeli kapcsolatot a műfajjal, mint édesapja, továbbra is dolgozott horrorfilmekben, hol jobbakban (George Romero: A holtak földje), hol filléres B-mozikban. 2000-ben megrendezte Olaszország első digitális filmjét, az önéletrajzi Scarlet Divát a „sex, drugs & rock ’n’ roll” szentháromságában töltött fiatal éveiről. Mikor Vin Diesel komikusan túlzó akciófilmje, az xXx után hollywoodi akcióhősnő lehetett volna, ő inkább a rendezést és a független projekteket választotta: Gus Van Santtel (Az utolsó napok), Abel Ferrarával (Go Go Tales) és Catherine Breillat-tal (Az utolsó úrnő) dolgozott, és 2004-ben leforgatta első filmjét Amerikában, A szív csalfa vágyait. Időközben visszaköltözött az Argento-filmek stáblistájára is, forgatott klipet Marilyn Mansonnak és kiadott egy szólólemezt (Total Entropy), tavaly pedig a cannes-i programba is beválogatták az előző kettőnél jóval érettebb rendezését, a Lány macskávalt. A film egy magányos kislány története, akit művész szülei elhanyagolnak, ő pedig egy fekete macska társaságában lel vigaszra – a magyar mozik június 25-től vetítik.
