Az újságíró mindig is kedvelt karaktere volt a mozgóképnek, s bár az újságírófilm nem önálló műfaj, hanem tematika, a zsurnaliszták mégis már a filmgyártás kezdetétől rendszeres szereplői voltak az amerikai mozgókép történetének.
Kárpáti György filmkritikus az amerikai hangosfilm 90 évét áttekintve vizsgálta meg az újságírószerep változását, illetve az újságírókép alakulását. Az alábbiakban részletet közlünk a Címlapsztori című, frissen megjelent könyvéből, amely kilenc évig tartó munka eredménye.
A Címlapsztori (…) érdekes tendenciát indított el a harmincas években és az újságírófilmek tematikájában: az újságírók elsődlegesen bűnüldözővé léptek elő az impotens rendőrség és büntetés-végrehajtás előtt. Ez a szerepük a negyvenes-ötvenes években is folytatódott, amikor a film noir műfaja széles körben fogadta be az igazságért (és annak szenzációjáért) hajtó újságírókat. Mindez éles ellentétben áll a hetvenes évek oknyomozó újságíróinak watch dog (őrzőkutya) szerepével, akik csak felhívják a bűnüldöző szervek figyelmét a törvénytelenségre, ám az igazságszolgáltatást meghagyják a rend őreinek. A harmincas évek újságírói is szakmai küldetéstudatból ástak mélyebbre, a sztori megszerzése érdekében ugyanis alapvető feladatuknak tekintették, hogy egy esemény hátterét, és az abban rejlő piszkos részleteket is megismerjék. A bulvárújságírás során ez az ambíció viszonylag gyorsan összemosódik a rendőrséggel való együttműködés hiányával, a bűnüldözők kijátszásával, az igazságszolgáltatást segítő részletek elhallgatásával.
A Címlapsztoriban a szökött bűnözőt rejtegetik, és ennek érdekében még hazugságra is képesek az újságírók. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy ambíciójuk sosem elsődlegesen valamiféle erkölcsi tisztaságért, az igazság győzelméért, ártatlanul megvádolt vagy elítélt ember tisztázásáért történik, hanem a minél harsányabb címlapsztoriért, amellyel az újság eladott példányszámát képesek növelni. A Címlapsztoriban sikerre vitt séma évtizedekre biztosította a receptet: a protagonista ennek megfelelően sokkal inkább elmerült a történetek során a nyomozásban, semmint hogy a szerkesztőségben egy írógép felett múlatta volna az idejét (mint mondjuk teszik majd azt Az elnök emberei hősei az újságírás realisztikus bemutatása során 1976-ban). A közönség szemében pedig mindez nemcsak a mítoszépítést erősíti, de izgalmasabbá is teszi a tematika filmjeit, és azt adja, amire a közönség vágyik: a hős hősként viselkedik, szó szerint megharcol-megverekszik a sztoriért.
MAGYAR KLASSZIKUSOK