Amy Schumer megírta, Bill Haderrel eljátszotta, Judd Apatow ledirigálta – röviden így fest a Kész katasztrófa (Trainwreck) előre borítékolható sikerének három ismeretlenes egyenlete. A képlet persze ennél összetettebb, de ha csak az egyébként szintén Apatow rendezte 40 éves szűz óta eltelt tíz évre tekintünk vissza, úgy megkockáztatható, hogy a 2007-ben forgott Superbad óta a legszórakoztatóbb és legügyesebben összerakott vígjátékot kente vászonra a márkanévvé vált rendező-producer és az őt körülvevő kompánia.
A csípőközeli humorra vagy a mintha-nem-lenne-holnap szintű totális lealjasodásokra épülő romkomok fejlődéstörténetét korábbi cikkünkben alaposan kiveséztük, külön hangsúlyt fektetve a női és férfi szerepek zsánerbeli megjelenítésének azonosságaira és különbözőségeire. Ez utóbbi szemszögből vizsgálva a Kész katasztrófa egyedi képződmény, ahol térfélcserére kerül sor, és a (más helyeken rendszerint vadállatként tomboló) férfi „javítja meg” a züllött életű nőt. Feminista olvasatban ez akár a kiteljesült nemi egyenlőség bátor deklarálásának is tekinthető, annak tudatában különösen, hogy az ötletgazda Amy Schumer stand-up komédiásként is hasonló húrokat penget. Csakhogy Apatow legújabb rendezése (egyben az első, amit nem saját szkriptből vezényelt) nem az a film, aminek kapcsán bármilyen ideológiával vagy megközelítéssel kellene foglalkoznunk. Az alkotók egyedüli célja a felhőtlen szórakoztatás, és abszolút nem érdekli őket a hímsovinizmus, a militáns feminizmus vagy a gender-forradalom.
Szeptember elsején indul a BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál második évtizede: 11. alkalommal gyűjtötték össze a szervezők a nemzetközi rövidfilmtermés legjobbjait. Már nem csak a fővárosi, de a szolnoki, a soproni és a határon túli nézőkre is számítanak. Keddtől vasárnapig tizenöt blokkban vetítik a kiválasztott csaknem 70 versenyfilmet, de idén is lesznek információs vetítések, válogatás a partnerfesztiválok és filmiskolák alkotásaiból és koncertek is.
