Két embert egymás mellé sodor a véletlen, és azonnal felizzik körülöttük a levegő. Más az életük, eltérő környezetből jöttek és a körülmények is összeesküdnek ellenük, de a szerelem minden akadályt legyőz. Hőseink a merev konvenciók ellenében, komoly áldozatok és küzdelmek árán ugyan, de egymásra találnak. Ezerszer látott, örök romantikus séma ez, melyen alapjaiban az sem változtat, hogy ezúttal az ötvenes évek Amerikájában két nő szeret egymásba. Hogy mindez valóban érdekfeszítővé válhasson, ahhoz Todd Haynes egyedi stílusa és a két színésznő árnyalt játéka szükségeltetik.
Patricia Highsmith számos művét személyes élményei ihlették. A Hitchcock-feldolgozás fémjelezte sikerek előtt az írónő dolgozott áruházi eladóként és valóban volt egy idősebb szeretője, akiről sokáig pletykált a keleti parti elit. A saját identitását kereső fiatal lány és a merev társadalmi konvenciók ellen lázadó nő románca tehát saját élményanyagból született. A Highsmith regényeit jellemző lélektani hitelesség a filmnek is fontos erénye, de nem sokat érne az alkotói invenciók és a színésznők között létrejövő kémia nélkül.
A rákgyógyítás, s tágabb értelemben a nyugati és keleti orvoslás érvényességének kérdése sajnos igen sokakat érintő téma. A Dolma lányainál nem volt különösebb személyes érintettséged, most van?
