Bő egy évvel a Birdman után Iñárritu elkészítette a díjesőt fakasztó filmje túlélős-vadonos alternatív verzióját, mellyel ismét bejelentkezett az Oscarra, rögtön egy tucatra. A visszatérő az első felületes pillantásra talán egészen másnak tűnik, mint a nagy dobásra készülő egykori akciósztár mentális kálváriája, ám ha a figurák szintjén vizsgáljuk, mindkét történet ugyanazt a logikát követi és hasonló kérdéseket feszeget. Míg a színház szűk labirintusában hőseink az alkotás katarzisát keresték, a hajsza célja a végtelen vadonban is a spirituális megújulás. Hiába egymás ellentéte tehát a tér, szereplőink mindkét esetben keskeny kényszerpályán mozognak. A megváltáshoz túl kell lépniük saját testük és jellemük korlátain, miközben a saját fanatizmusuk hálójában vergődnek. A kamera nem engedi el a figurákat, a néző aktív résztvevője lesz ennek a fizikai és mentális utazásnak.