Június 21-én kiosztották a MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztivál díjait.  A díjakat ötfős zsűri ítélte oda, amelynek elnöke Für Anikó volt, tagjai Pacskovszky József rendező, Romwalter Judit producer, Horváth Csaba, a Nemzeti Filmintézet marketing- és kommunikációs igazgatója, valamint Tóth István Zoltán a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. tartalomért felelős igazgatója.

Für Anikó a gálán azt mondta: maga is megtapasztalta, mennyire elhivatottan és professzionálisan végzik a munkájukat a mai fiatal filmes szakemberek. Olyan rengeteg tehetség van a területen, hogy azt érdemes meglátnia az egész világnak - emelte ki, a filmek támogatására buzdítva.

A játékfilm kategóriában a Hogyan tudnék élni nélküled?, a tévéfilmek közül az Ők tudják, mi a szerelem, a tévésorozatoknál pedig a S.E.R.E.G. lett a legjobb.

A legjobb rövid dokumentumfilm a Változó vadon - Az én északom című alkotás, a legjobb egész estés dokumentumfilm pedig a KIX lett. A legjobb animációért járó díjat megosztva a Cipők és paták, valamint a Kutyafül kapták, míg a legjobb kisjátékfilm a Kecskeének lett.

A legjobb producernek Kirády Attilát (Hogyan tudnék élni nélküled?), a legjobb rendezőnek Lakos Nórát (Véletlenül írtam egy könyvet), a legjobb operatőrnek Dévényi Zoltánt (Lepattanó, Ványa bácsi - Buborékkeringő), a legjobb forgatókönyvírónak Nagy Anikó Máriát és Lukácsy Györgyöt (1968 - Egy szerelem rekonstrukciója) választották.

Tíz dokumentumfilm, egy rövidfilm és három animációs alkotás gyártását támogatja a Nemzeti Filmintézet. Az Aranycsapatról, a 100 éve született Makk Károlyról, a II. világháború utáni hollandiai gyermekmentő akcióról, valamint Fazekas Mihály és Brunszvik Teréz életéről is készül dokumentumfilm az NFI támogatásával.

A Bélyeg című film az 1954-es svájci világbajnoki döntőről szól, amit az Aranycsapat a németekkel játszott. A meccset megelőző néhány napban az egész ország a csapat győzelmének szurkol, bajnok lesz-e a magyar válogatott és vele együtt a magyar nép, illetve a kommunista rezsim?
A forgatókönyvíró Pajer Róbert és Maruszki Balázs, a producer Romwalter Judit. A film rendezője Pajer Róbert. (NFI támogatás: 415.000.000 Ft)

A Sápadt arcocskák - a hollandiai gyermekmentő akció című dramatizált dokumentumfilm azt a mentőakciót mutatja be, amelynek keretében a református egyház, holland hittestvéreik segítségével, mintegy 60000 magyar gyermeket vonatoztatott Hollandiába az elvesztett világháború utáni nyomor enyhítésére 1920-tól.
A film forgatókönyvírója és rendezője Sáfrány József, producere Czeiner Katalin. (NFI támogatás: 17.162.000 Ft)

Folytatva a Filmvilág Podcast 10 éves hagyományát, ezúttal is toplistákkal értékeljük a félévet. Mivel közülünk hárman (Pozsonyi Janka, Pauló-Varga Ákos, Baski Sándor) a májusi cannes-i filmfesztiválon is részt vettek (Huber Zoltán pedig a Sundance-en januárban), az adás egyben rendhagyó fesztiválbeszámoló, illetve beharangozó is, mert több listázott film ősszel és télen (vagy 2026 tavaszán) fog csak a magyar mozikba eljutni.

Friss Hús Budapest rövidfilmfesztivál első Oscar-kvalifikáló kiadásán a legjobb élőszereplős rövidfilm Komáromy Bese DÖGSÚLY című alkotása, a legjobb magyar animáció pedig Sárdi Katalin ÜVEGHÁZ című filmje lett.

A MAGYAR VERSENYPROGRAM DÍJAI

A magyar versenyprogram hivatalos zsűrijének díjairól Buda Flóra Anna animációs filmrendező, Laurent Crouzeix, a Clermont-Ferrand Short Film Festival & Market társigazgatója és Anne Gaschütz, a Filmfest Dresden igazgatója, Locarnói Filmfesztivál Pardi di domani válogatóbizottságának tagja döntött.

A legjobb női színész Tóth Zsófia lett Hajmási Péter VILÁGVÉGE című filmjében nyújtott alakításáért, a legjobb férfi színész pedig Lengyel Benjámin (a KÉT FELNŐTT című filmben, Szántó Fanni rendezésében)

A Magyar Telekom Díja a Legígéretesebb 30 év alatti rendezőnek járó díját (300 ezer forint pénzdíjjal) Tóth Kristóf Zsolt kapta a TÚLPART, DENISA című filmért, „mert megmutatta, hogy képes hatékonyan dolgozni különböző műfajokban, beleértve a vígjáték finom művészetét is”.

Elismerő oklevelet kapott Tőkés Anna THE LAST DROP című filmje „magával ragadó hangzásvilágáért, a torna versenyszerű világába való lenyűgöző bepillantásért és a kreatív történetmesélésért”, valamint Vácz Péter KUTYAFÜL című alkotása: „Ez a film meghatott minket érett rendezésével és őszinte megközelítésével. Nem mehettünk el mellette külön említés nélkül.”

Nemzetközi koprodukcióban, Nagy Viktor Oszkár rendezésében készül a Nemzeti Filmintézet támogatásával a Kémfeladatok kezdőknek című komédia. Az anti-James Bond történet főhőse egy nagyravágyó balatoni londíner a 70-es évek Magyarországán.

A Kémfeladatok kezdőknek a hidegháború közepén, 1976-ban játszódik. Főhőse egy balatoni luxusszálló londinere, akinek édesapja a közös horgászatok alatt mindig azt mondogatta: „Kis vízben csak a nagy halak érnek valamit. És te nagy hal leszel, Gyurika!”

Főhősünk nap nap után idétlen londinerruhában bámulja a keleti blokk nagykutyáit, arról álmodozva, hogy egyszer ő is nagy hal lesz. És ha ez még nem lenne elég, édesanyja is folyton jövőbeli terveiről faggatja. Mikor már végleg kezd elege lenni szánalmasnak vélt mindennapjaiból, egyszer csak betoppan az életébe egy magyar származású belga lány, és ekkor hirtelen egy kalandokkal teli hidegháborús kémhistóriába csöppen. A sok kalamajka végén azonban rájön, hogy belőle sohasem lesz szuperkém, de ettől még lehet boldog a feleségével.

A magyar-belga-spanyol koprodukcióban a Filmsquad gyártásában készülő film forgatókönyvírója Csala Norbert, producere pedig a Liza a rókatündért és a Szia, Életem!-et is jegyző Major István, kreatív producere Gül Togay.

A Heimatkunst táj- vagy szülőföld-költészetet jelent, és azt a kulturális irányzatot jelöli, amely a 19. század végén az egyes német régiókra jellemző kultúrából párolt le egyfajta sematikus német vidéki kispolgári életérzést. Tartalmában konzervatív, stílusában romantikus és szentimentális volt, és élesen elvetette a 19. század végének modern irányzatait, a naturalizmust és a szimbolizmust.

Gyakran megfogalmazódik, hogy a Heimatkunst táplálta a németséget az etnicitás – mint akkor mondták, a faj (amelyet még nem a náci értelemben használtak) – jegyében leszűkítő völkisch (népies) nemzetfelfogást. Mindazonáltal a Heimat-érzés és a völkisch gondolat nem voltak szinonimák. Egyfelől a völkisch eszme a 20. század elején alakult ki, és sokkal agresszívebb és offenzívebb volt, mint a Heimat-kultusz. Másrészt utóbbi a németség által lakott egyes régiók kultúrájának megőrzésében gyökerezett, vagyis nem megszüntetni kívánta az államközpontú konzervatív és a liberális nemzetfelfogást, mint a völkisch, sokkal inkább kiegészíteni, egyfajta terepet adva az össz-németségen belül a regionális identitások megélésének. A Heimat-érzés és a völkisch gondolat kultúrkritikája és államkritikája kétségtelenül egybevágott: mindkettő erős bírálatot fejezett ki a nagyvárosi, túlvárosiasodott, túliparosodott kultúra ellen, valamint megegyeztek abban, hogy a nép előrébb való, mint az állam.

MAGYAR MOZIK
Mesél a film – nem az első, s főképpen nem az utolsó példája ez a vállalkozás a mozi, a mozizás, a forgatás megidézésének egy film keretében, amely közvetve vagy közvetlenül a rendezésre, az alkotómunkára, avagy a médiumra, magára a filmművészetre reflektál. Miként jelenik meg a mozi szelleme és/vagy a filmkészítés masinériája a magyar filmben?

Gelencsér Gábor: Mesél a mozi (Mozi a (magyar) filmben)
Fekete Tamás: A vetítőgépek lázadása (Mozigépészek a filmvásznon)   
Cinema Paradiso, Filmvilág (A szerkesztők moziélményei) 
Antal Nimród: A mozi a templomod   

AZ IDŐ SODRÁBAN
A slow cinema a képek ritmusának markáns lelassításával áthangolja a filmélményt. Az ok-okozatiság, az akció dominálta cselekményszervezés helyére a csendes szemlélődés lép, amely hagy időt a befogadó számára a részletekben való elmélyülésre, szinte érzékivé teszi a dolgok jelenlétét, és már-már a meditatív állapothoz közelíti a mozgókép működését. A vonulat darabjai így mindig magáról az időről is beszélnek, legyen szó akár Apichatpong Weerasethakul, Tsai Ming-liang vagy Miguel Gomes alkotásairól.

Czirják Pál: Szabadságot adni a nézőnek (Miguel Gomes: Grand Tour)   
Stőhr Lóránt: Dzsungelmélyi találkozások (Apichatpong Weerasethakul dzsungelfilmjei) 
Keller Mirella: Lassú napok (A slow cinema két arca)   
Markója Csilla: Az aréna méretű golyók (Cinema Niche: Albert Serra: Afternoons of Solitude)   

MESÉK FELNŐTTEKNEK