Szomjas György 1985-ben bemutatott szatírájával, a Falfúróval folytatódik a Filmrendezők klubja február 24-én. A vetítést követő mesterkurzuson a film társforgatókönyvírójával, Fekete Ibolyával Till Attila beszélget.

Új adásunkban két Oscar-jelölt filmmel foglalkozunk, a Bob Dylanről szóló Sehol se otthonnal és az idei díjszezon „botrányfilmjével”, az Emilia Pérezzel. Utána folytatjuk a David Lynch-sorozatunkat Az elefántemberrel. Szóba kerül többek közt, hogy

• miben hajlítja meg a valóságot a Dylan-film,
• passzol-e a szerep Timothée Chalamet-hoz,
• ki lehetne a magyar Dylan,
• miért nem ortodox musical az Emilia Pérez,
• forgathat-e mexikói történetet egy francia,
• campnek szánták-e a filmet,
• Az elefántember-e a legkevésbé lynches Lynch-rendezés,
• jobb-e egy freakshow, mint egy szanatórium,
• és miért lett fekete-fehér a film?

A résztvevők: Huber Zoltán, Csabai Máté, Baski Sándor

Menetrend:

Nyugdíjas konfliktusok, a lassúság dicsérete. Egy rendhagyó David Lynch-film, amelyben mindenki az, aminek látszik. 

Annyi minden lehetett volna ez a film. Újsághír nyomán továbbfantáziált, szürreális kaland, a bizarr alaphelyzetből a sötétség mélyére invitáló road movie, afféle Veszett a világ II., eszement kisvárosi alakokkal és egy izgága öregember kalandjaival. Vagy vidéki misztikum és stíluskavalkád a Twin Peaks nyomán, triplafenekű bestiárium erdő mélyén lakó gonosz lelkekkel és gyilkos humorral. Annyi minden lehetett volna. És olyan jó, hogy nem lett.

Pedig az egymondatos cselekmény és a rendező nevének hallatán valami effélére számítottunk. Alvin Straight, a roggyant egészségű iowai földművelő kerti vontatóval tett 500 kilométeres utazása ugyanis csábít a továbbgondolásra, arra, hogy a krónikásául szegődő filmes felfejtse a megtörtént esemény lélektanát, rafinált narratívába öltöztesse, és ha Lynchnek hívják, elhelyezze benne a téboly hangsúlyjeleit. Most azonban felborul a papírforma. David, ez a szörnyű gyermek, ezegyszer csukva hagyja a démonok ládáját, új vásznat húz fel, és csodát fest az úton fogant meséből. Az Igaz történet egyenes vonalú, a lassúságból erőt merítő, fölösleges terhektől mentes elbeszélés, kápráztatóan tiszta képekkel és szándékkal.

A Magyarországi Francia Intézet szervezésében idén február 27. és március 9. között tartják a 15. Frankofón Filmnapokat Budapesten. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Francia Intézetben 23 kortárs frankofón alkotást nézhet meg a hazai közönség eredeti nyelven, magyar felirattal.

Február 27-én 19.30-kor a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban Sandrine Kiberlainnel a főszerepben Guillaume Nicloux két César-jelölést kapott Az isteni Sarah Bernhardt című filmje nyitja a 15. Frankofón Filmnapokat. Párizs, 1896. Sarah Bernhardt kora egyik legnagyobb színpadi csillaga, a világ első szupersztárja, ugyanakkor szabad és modern szellemű nő, aki bátran szembeszáll a társadalmi elvárásokkal és normákkal. De egy dolog a legenda, és egy másik a hús-vér ember.

A filmnapok egyik legfontosabb alkotása Jacques Audiard eddigi legmeglepőbb filmje, az Emilia Pérez, mely egyszerre könyörtelen gengszterfilm, őrült komédia és extravagáns musical. A Cannes-ban már díjazott alkotás 12 César-jelölést és 13 Oscar-jelölést kapott, amivel filmtörténetet írt: soha egyetlen nem angol nyelvű alkotás sem kapott még ennyi jelölést.

13 év után a Corvin mozi adott otthont a 44. Magyar Filmszemlének, ahol több mint 20 ezer érdeklődő 6 napon át 130 filmet nézett meg. A Filmszemle az elmúlt két év filmtermését ölelte fel, de számos alkotást itt láthatott először a közönség. 

A Szemle hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót február 9-én, a Corvin mozi Korda termében tartották meg. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át.

A 44. Magyar Filmszemlén életműdíjat kapott Tarr Béla.

NAGYJÁTÉKFILM
A zsűri tagjai: Erdély Mátyás operatőr, Fliegauf Bence rendező, Havas Ágnes producer, Sándor Pál rendező, Schell Judit színész

Új adásunkban elindítjuk a David Lynch életművét összegző sorozatunkat, amelyet a Radírfejjel kezdünk. Mellette kitérünk az Oscar-jelölt A szent füge magjára, a Jókislányra, Nicole Kidman erotikus drámájára, és elővesszük Kidman egy 1989-es filmjét, a Halálos nyugalmat, amelyben Sam Neill és Billy Zane a másik két főszereplő. Megbeszéljük többek közt, hogy

• mi a gonosz banalitása,
• megalkuvás-e allegóriákhoz nyúlni,
• sok vagy kevés az erotika a Jókislányban,
• mi a személyes viszonyunk Lynch-hez és a Radírfejhez,
• honnan lehet érezni, hogy jó ember volt Lynch,
• és lehet és érdemes-e megfejtéseket keresni a munkásságában.

Menetrend:

FILMSZEMLE 2025
Gelencsér Gábor: Ünnepnapok  
Régi emlékek (Gothár Péter, Lugossy László, Szabó Simon)        
Szemle-paletta (Válogatás a 44. Magyar Filmszemle programjából)       

RÁKTÉRÍTŐ MENTÉN
A Ráktérítő régiója rohamosan és elkerülhetetlenül egy új világrend kiindulópontjává válik, ami rákényszeríti a hajdani kolonialista nemzeteket, hogy szembenézzenek egy újfajta együttélés szükségszerűségével a rég megszokott „hódító-hódított” viszony helyett: körkép Szenegáltól (Dahomey) Iránon át (A szent füge magja) Indiáig (Minden, ami fénynek tűnik) és Indonéziáig (A fehér épület).

Varró Attila: Paralel körök (Francia Afrika-filmek)                       
Kiss Dalma: Végső búcsú az otthontól (Kavich Neang: A fehér épület)    
Baski Sándor: Akik végül nemet mondanak (Mohammad Rasoulof: A szent füge magja)  
Keller Mirella: Női sorsok (Payal Kapadia: Minden, ami fénynek tűnik)             

FOLK HORROR 
Nosferatu, az erdélyi rém nagyjából fél évszázadonként kel ki koporsójából, hogy keletről hozott árnyékával és patkányhordájával támadást intézzen a jólétben tespedő nyugati polgári társadalom ellen: a három nagy Nosferatu-film három korszakot, három filmes formanyelvet is jelöl, általános emberi szorongásokat, rémképzeteket, vágyakat szimbolizálva.