FEKETE HOLLYWOOD
Hollywood sokáig feketék nélkül mesélte a feketék történelmét, a blackface gyakorlata ugyan már rég a múlté, de a két kulcsfontosságú pozíciót (rendező + főszereplő) még ma is csak ritkán engedik át feketéknek. Az afroamerikai filmesek szeretnék, hogy maguk mesélhessék el a saját történeteiket, fehér megváltók helyett fekete hősökkel a főszerepben.
Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele (Fekete Hollywood)
Strausz László: Nagyon is emberi (Barry Jenkins: Holdfény)
ÚJ RAJ
Szabó Ádám: Nyers hús (Amat Escalante)
Árva Márton – Puskás Lilla: Lesben álló rettenet (Beszélgetés Amat Escalantéval)
A KÉP MESTEREI
Hollywood sokáig feketék nélkül mesélte a feketék történelmét, a blackface gyakorlata ugyan már rég a múlté, de a két kulcsfontosságú pozíciót (rendező + főszereplő) még ma is csak ritkán engedik át feketéknek. Az afroamerikai filmesek szeretnék, hogy maguk mesélhessék el a saját történeteiket, fehér megváltók helyett fekete hősökkel a főszerepben.
Alföldi Nóra: Egy angol úriember (Roger Deakins)
INGMAR BERGMAN
Pólik József: A törpe, aki leharapja a lábujjamat (A szemtanú, mint karakter)
Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás (Bergman „kamarazenéje”)
ANIMÁCIÓ
Chuck Jones úgy kezelte figuráit, mintha önálló személyiséggel rendelkeznének, bármilyen történetben tűnnek is föl, mindig egy adott viselkedésminta jellemzi őket. Ha akadnak valódi kihívói a Disney-műhelyben született rajzfilmsztároknak, Miki egérnek vagy Donald kacsának, akkor kétségkívül a Warner Bros. szériáiban kiérlelt, máig közkedvelt figurák azok: Tapsi Hapsi, Dodó kacsa, Gyalogkakukk, Prérifarkas.
Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? (Chuck Jones életműve)
MAGYAR MŰHELY
Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem (Beszélgetés Török Ferenccel)
Kolozsi László: A tehenek tekintetében (Beszélgetés Morcsányi Gézával)
Kolozsi László: Álmomban már láttalak (Enyedi Ildikó: Testről és lélekről)
Orosz Annaida: A rajzolt filmek primátusa (Varga Zoltán: A magyar animációs film)
Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek (Dobai Péter és a film)
SZÍNÉSZPORTRÉ
Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya (Meryl Streep)
FILM/REGÉNY
Pethő Réka: Istenkép (Shûsaku Endô:Némaság)
Varró Attila: Fél pálfordulás (Martin Scorsese: Némaság)
KRITIKA
Baski Sándor: Nosztalgiajárat (Danny Boyle: T2 Trainspotting)
Kovács Gellért: Szertől szerig (Horváth Balázs: Dizájneren)
Schubert Gusztáv: Antigravitáció (Halász Glória: Mi ez a cirkusz?)
Roboz Gábor: A régi rutin (Kenneth Lonergan: A régi város)
TELEVÍZIÓ
Huber Zoltán: A fekete város (Donald Glover: Atlanta)
A címlapon: Anne Fontaine: Ártatlanok – A Cirko Film Kft. márciusi bemutatója.




Bár mindenki Leója tavaly végre megkapta a hőn áhított szobrocskát és így a mém-áradat is szépen elapadt, bőven akadnak még nagy Oscar-vesztesek. Tudja például a Kedves Olvasó, mi a közös Donald Sutherland, Steve Buscemi, Martin Sheen, Ewan McGregor, Guy Pearce, Robin Wright, John Goodman vagy Oscar Isaac pályafutásában? Nemcsak Oscar-díjat nem kaptak soha, de olyannyira mellőzi őket az Akadémia, hogy még egyszer sem jelölték őket. Kérdés persze, jobban járt-e Albert Finney vagy Glenn Close, akik ötször és hatszor nyerhettek volna, mégis mindig üres kézzel távozhattak. Ha az idei évet nézzük, Meryl Streep vagy Natalie Portman kétségtelenül látványos, ám vitatható értékű alakításai olyan fantasztikus teljesítményeket szorítottak ki, mint Anette Bening vagy Amy Adams remeklései. Bening négyszeresen, Adams ötszörösen jelölt, eddig mégis hoppon maradt színésznők.