Nincs még egy olyan horror-monstrum, amely annyira húsba maróan emlékeztetne minket a társadalmi töréspontokra, mint a zombi. Schreiber András írásának újraközlésével a július 16-án, 77 éves korában elhunyt George A. Romeróra emlékezünk. 

A sci-fi, a fantasy vagy akár zombifilm rémálmai, antiutópiái, sötét erőkkel paktáló mesebeli birodalmai nagyon is valóságos félelmekből táplálkoznak. A fantasztikum a reális világ rothadásának, felbomlásának könyörtelenül pontos varázstükre. Ha a szuperhősök közt polgárháború dúl, az intő jel, a valódi polgárháborúk előérzete. A zombifilm társadalomkritikáját George A. Romero emelte tökélyre hat filmből álló ciklusában (Az élőhalottak éjszakája, 1968; Holtak hajnala, 1978; Holtak napja, 1985; Holtak földje, 2005; Holtak naplója, 2007; Survival of the Dead, 2009). „Romero a zombijárvánnyal kritizálja a valódi társadalmi betegségeket: rasszizmust, szexizmust materializmust és individualizmust, amelyek bármely társadalmat kiszolgáltatottá tennének a barbár hordáknak.” – írja Kim Paffenroth (Gospel of the Living Dead, George Romero’s Visions of Hell on Earth, 2006). 

A zombifilmek (és általában a horror) alapképlete szerint az önző ember odavész. A túlélés záloga – ha nem is mindenki számára – az összetartás. A szolidaritás a társadalom kötőszövete. „Segíts magadon, és Isten is megsegít.” „Szeresd felebarátod, mint tenmagad.” Aki cserbenhagy, az halálra van ítélve, az önzőknek és individualistáknak nincs helyük a túlélők között. A modern zombizsáner (így Romero opusai is) a túlélők zárt csoportjára fókuszál. Paffenroth szerint Romero zombifilmjeiben a túlélők olyanok, akár a mentőcsónakban rekedt maroknyi ember, akik között mindig van valaki, aki önzésével hátráltatja a menekülést. „A tenger fölénye adott, de nem maga az ellenség, mert az mindig a csoporton belül keresendő, a félelem és a tudatlanság egymás ellen fordítja a túlélőket és szétszakítja a csapatot.”

Háborút, viszályt, éhínséget és halált nem csak a zombik jelenléte okoz – az emberek hibás döntései, át nem gondolt választásai, és kiváltképp rosszindulata teszi eredményessé az élőhalottak pusztító támadását. A zombi nincs taktikai fölényben az emberrel szemben – képtelen a gondolkodásra, nem tudja kiszámítani, mikor érdemes lecsapni. A primitív élőhalottak egyetlen ereje számbeli fölényükben rejlik, és abban, hogy mindig lesz a túlélők között olyan ember, aki végzetes esendőségével (gyávaságával, kapzsiságával) felülírja a leglogikusabb menekülési tervet. 

A majmok bolygója-franchise nyitó felvonását az ikonikus 1968-as évben, a hidegháború és az ellenkulturális forradalom csúcsán, néhány nappal Martin Luther King meggyilkolása előtt láthatta először az amerikai közönség. A siker nem maradt el, és nem kell mélyreható historikus ismeretekkel rendelkeznünk annak felismeréséhez sem, miért válhatott a film fontos hivatkozási alappá. A legendás első film nyilván nem valamiféle állatjogi tanmese az ember és majom viszonyáról, illetve nem a trükkök miatt gyakorolt hatást a nézőkre.

A remek alapkonfliktus és a meghökkentő elbeszélői csavarok nem érnének túl sokat, ha nem lebeg ott az egész mögött a maró társadalmi látlelet, ami az adott történelmi kontextusból kiragadva univerzálisan, a mai napig érvényes. A folytatások és újrázások mindig megbízhatóan hozták a bevételi eredményeket, de csak akkor tudtak túlmutatni az egyszerű szórakoztatáson, mikor a majom-maszkok mögé az alkotóknak sikerült hatásos parabolákat csempészniük. A majmok bolygója - Háború sajnos épp ezen a téren okoz csalódást, de cserébe minden másban hozza a kötelezőt.

A „szülőföld-irodalom”

Az irodalomtörténészek vaskalapos része lenézéssel kezeli azokat a szerzőket, akik bevallottan azzal a céllal írnak, hogy szórakoztassanak, és néhány könnyed órát szerezzenek az olvasóknak, mellőzve a mély filozofikus gondolatokat. Csakhogy egy társadalom közízlése nagyon más, mint amit az irodalomtankönyvek tanítanak. A francia irodalomtörténészek évtizedeken keresztül tartó szívós hadjáratot indítottak annak bizonyítására, hogy az idősebb Alexandre Dumas és Jules Verne tehetsége fordítottan arányos az irántuk megnyilvánuló népszerűséggel.  Lehet, hogy igazuk volt, és a francia romantika e két páratlanul színpompás, gazdag életművű alakja nem vetekedhet írói nagyság és a jellemábrázolás kidolgozottsága terén az ifjabb Dumas vagy Eugene Sue teljesítményével. De például Magyarországon hányan ismerik Sue nevét, vagy hányan olvassák A kaméliás hölgyet a Monte Christo grófja és A három testőr helyett? Vagy vegyük a Nyugat folyóiratot, amelynek sohasem volt háromezernél több előfizetője, és a maga korában a Horthy-korszak ünnepelt írónagysága, az önreprezentációban élenjáró Herczeg Ferenc által szerkesztett Új idők jóval nagyobb népszerűségnek örvendett a középosztály körében. A konzervatív szemléletű szerzők – Herczegen kívül Harsányi Zsolt, Surányi Miklós, Gulácsy Irén – több olvasót mondhattak magukénak, mint Kosztolányi Dezső, Babits Mihály vagy Móricz Zsigmond. Vaskos professzionális irodalomtörténeti munkák nem feltétlenül reprezentálják egy hajdanvolt kor irodalmi-művészi ízlését.

Kőszegi Tamás erotikus kísérleti filmje, A Másoló (The Copyist) a világon egyedülálló módon egy fénymásolóval készült.

A rövidfilm a fénymásoló pásztázójának torzulásain keresztül mutatja be a női testet és a szeretkezés közben átélt érzelmeket. Noha mindössze 8 perc hosszú, több mint 5 ezer fénymásolt oldalra és 3 évnyi munkára volt hozzá szükség.

A körülbelül 100 ezer forintból elkészített filmet az elmúlt egy évben közel 50 nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjába hívták meg, több díjat is begyűjtött. Legutóbb a MEDIAWAVE Fesztivál nemzetközi zsűrijétől nyerte el a Legjobb kísérleti filmnek járó díjat.

A speciális effektek használata egyidős a mozgókép történetével, a digitális technikai is sok trükköt tanul az analógtól.

Bármennyi változást is okozott a mára szinte maradéktalanul lezajlott digitális átállás a gyártásban, forgalmazásban és vetítésben, a filmek stílusában (CGI, effektek) és struktúrájában (adatbázis-narratívák, mind-game filmek), a moziszékekből nézve, a tökéletesebb kép- és hangminőségen túl, még a 3D szemüvegen át sem változott sokat a hollywoodi rendszer: továbbra is gyöngyvászonra vetített, többnyire emberszereplőket mozgató, netán állati- vagy fantázialényeket animáló történetek mozgóképeit nézzük a fegyelmezett sorokba rendezett nézőtérről, másfél-két órán át. És miközben érezhetően más léptékű, a korábbi fejlesztésekkel nem összemérhető a digitális média hatása, hasonló látszik megtörténni, mint a hajdani technológiai újítások (hang, szín, szélesvászon) bevezetésekor: radikális átalakulás helyett a rendszer mintegy felszippantja, beolvasztja az új technikát, és pozícióit megerősödve igyekszik kikerülni az átmeneti korszakból.

A szolnoki Tisza Mozi Kft., a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa díjfelajánlásával pályázatot hirdet a GRAVITÁCIÓ témakörében készülő maximum öt perc hosszúságú rövidfilmek elkészítésére.

A pályázat nyitott, rajta hivatásos és nem hivatásos filmkészítők, stúdiók és magánszemélyek vehetnek részt, bármilyen műfajú, fikciós, nonfikciós vagy animációs filmtervvel.

A pályázatra a fent megadott témakörhöz kapcsolódó rövid, maximum 3 ezer karakter terjedelmű szinopszist és megvalósítási tervet várnak.

A filmterveket szakemberekből álló zsűri bírálja el. Az első helyezett 400.000 HUF-ot, a második és harmadik helyezett 300.000-300.000 HUF-ot kap filmterve megvalósítására. A filmeket a 2017. október 12-15 között megrendezésre kerülő Nemzetközi Tudományos Filmfesztiválon mutatják be Szolnokon.

Beadási határidő: 2017. augusztus 01.

A pályázatokat az istvan.demeter@tiszamozi.hu email címre kérjük elküldeni.

MAGYAR MŰHELY
1938-ban a meseautóvígjáték után súlyos melodráma jön, Törzs Jenő és Perczel Zita szerelmi évődései helyett Karádi-Jávor egymást marcangoló dialógusai a Halálos tavaszból, és persze a halhatatlan Kabos Gyula sincs már idehaza, hogy ezt a szomorúságot a kávéházi, kisemberi humor gyógyító ostyájába csomagolná, hogy a szorongást – miszerint a baljós fordulat éve jön – ellenpontozná.

Hirsch Tibor: És az óra ketyeg (Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész )
Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon (Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész)
Várkonyi Benedek: A látható történet (Katona Zsuzsa: A nevezetes névtelen)
Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze (Beszélgetés Katona Zsuzsával)
Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” (Beszélgetés Mundruczó Kornéllal)
Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse (Mundruczó Kornél: Jupiter holdja)

CANNES
Gyenge Zsolt: A kabardok meghódítják a Croisette-et (Cannes)

A FANATIZMUS KORA
A fanatizmus egyszerre van jelen politikai, vallási és kulturális ideológiákba ágyazva, ezerkarú polipként mindenhová beférkőzik, a hívők közösségeitől kezdve a fogyasztói társadalomig, a családoktól a stadionokon át a koncerttermekig, a legaggasztóbb mégis az, ahogy napjaink politikai diskurzusaiban is szalonképessé vált.

Győri Zsolt – Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság (Fanatizmus a filmvásznon)
Szíjártó Imre: Sevdah (Szélső értékek a délszláv filmben)

A KÉP MESTEREI
Khondji életművét sötét és világos filmekre lehet osztani, de igazán maradandót többnyire az utóbbi műfajban alkot. Saját bevallása szerint gyerekkora óta rajong a horror műfajáért és minden egyéb félelmetes mozgóképért. Pályájának korai szakaszára a borongós képek jellemzők: a Delicatessen, Elveszett gyerekek városa, Hetedik.

Alföldi Nóra: Perzsia hercege (Darius Khondji)

ÚJ RAJ
Roboz Gábor: Megbízható mesélők (Zal Batmanglij és Brit Marling)

SZÍNÉSZLEGENDÁK
Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” (Marlene Dietrich)
Huber Zoltán: Angyal és szuperkém (Roger Moore)

KÍSÉRLETI MOZI
Szalay Dorottya: Politika és erotika (Testképek – Lengyel avantgárd rendezőnők)

KÖNYV
Sárközi Réka: A valóság feltérképezői (A befogadó kamera)
Szekfü András: Másképp kellett volna (Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr)

FILM/REGÉNY
Sepsi László: A kecske árnyéka (Michael Hastings: Az operátorok)
Baski Sándor: Szereptévesztés (David Michôd: War Machine)

KRITIKA
Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai (Josef Hader: Mérgezett egér)
Stőhr Lóránt: Meglátta (Kristóf György: Out)
Varró Attila: Szupermodell (Patty Jenkins: Wonder Woman)

A címlapon: Edoardo De Angelis: Elválaszthatatlanok – A Cinenuovo bemutatója.