Idén rekordszámú nevezés érkezett, így a kísérő programokkal együtt összesen 203 filmet nézhet meg majd a közönség. Most először televíziós sorozatok is bekerültek a Filmhét kínálatába. A televíziós forgalmazású filmek ingyenesen tekinthetők meg, a nagyjátékfilmek pedig kedvezményes, 500 Ft-os áron. A jegyelővétel április 15-én kezdődik.

Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera az az öt művész, akinek pályáját a Magyar Filmakadémia Egyesület idén először életműdíjjal méltatja. Az ünnepélyes díjátadóra az 5. Magyar Filmhét nyitóeseményén, április 22-én a budapesti Corvin moziban kerül majd sor. Az est zárásaként a Camerimage operatőri fesztiválon nagy sikerrel bemutatott Fényképezte Zsigmond Vilmos című, Zsigmond Vilmosról készült utolsó portréfilmet láthatja majd a közönség. Az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos 1999-ben megkapta az Amerikai Filmoperatőrök Társasága (ASC) életmű-kitüntetését, 2000-ben a köztársasági elnök személyes megbecsülése jeléül elnöki Aranyéremmel tüntette ki, 2001-ben pedig a Magyar Corvin-lánc birtokosa lett. Zsigmond Vilmos tagja volt az Amerikai Operatőrök Társaságának, valamint a Magyar Operatőrök Társaságának Legenda díjas, kiemelt tagja volt is.

Az amerikai középiskola kasztrendszere komoly traumát jelent az örök kívülállóknak, legalábbis a témával akár csak érintőlegesen foglalkozó könyvek és filmek ezt a képet sugározzák felénk. A mikroközösségek persze mindig szigorú külső-belső szabályok szerint működnek, a beilleszkedés ellentmondásait így nyilván az is átérezheti, aki egy öltözőszekrényes kertvárosi suli helyett másfajta intézményekben próbál helyt állni. Az Orgyilkos osztályban pontosan az a jó, hogy egy mindenki számára ismerős helyzetből pokolian szórakoztató és sötét szatírát farag. A képregény elsősorban mégis azért zseniális, mert a remek sztorikat fantasztikus vizuális megoldásokkal tálalja.

Az író Rick Remender gyerekként két-három évente kénytelen volt új helyen kezdeni az iskolát, ami nyilvánvalóan traumatikus élményt jelentett a számára. A középiskola egy tinédzser számára maga a nagybetűs társadalom, ahol a hatalmi struktúrák a különféle szubkultúrák látványosan elkülönülő rétegei mentén szerveződnek. Egy kialakuló személyiség számára kiemelten fontos a megfelelő csoporthoz való tartozás, illetve a saját identitás kérdése. Remender ezeket a mindenki számára ismerős problémákat nagyítja fel és keveri a saját emlékeivel. A képregény így nemcsak a Reagan-korszak ellenkultúrájának egy különösen izgalmas és ironikus lenyomatát adja, de egyértelműen érezhető az is, hogy a történet bizonyára terápiás céllal íródott.

A Filmalap Inkubátor Program tíz döntőse személyesen mutatta be filmterveit a szakmai közönségnek és a zsűrinek a Corvin moziban megrendezett pitchfórumon. A Filmalap célja a pályakezdő filmesek innovatív alkotói bemutatkozásának támogatása. 

A zsűri döntése és a szakmai közönség szavazatai alapján az alábbi filmtervek nyertek: 

Csáki László – Felszeghy Ádám: Kék Pelikan - Mit ér a szabadság, ha nem lehet vele élni? Az animációs-dokumentumfilm a ’90-es évek nemzetközi vonatjegy-hamisítási lázát mutatja be, három barát történetén keresztül, akik meghackelik a rendszert. De vajon mindenki megússza szárazon? 

Dér Asia: Nem haltam meg (dokumentumfilm) – Az életimádó műkincskereskedő 51 évesen megtudja, hasnyálmirigy rákja van. A túlélés esélye alig 5%, ő mégis megváltásként tekint betegségére – hiszi, ha megváltozik, és új emberré válik, túléli. 

Fazekas Máté Bence: Kilakoltatás - Egy fiatal elszánt bírósági végrehajtó és egy elkeseredett, kilakoltatás előtt álló öreg néni heroikus küzdelme egy napba sűrítve. 

Mayer Bernadette: Szemem fénye - Egy érettségi évében járó fiú szimbiózisban él fiatalos anyjával, ám életük felborul, amikor a nő megvakul. Egyre fojtóbban ragaszkodó anyja mellett családfenntartóvá, ápolóvá kell válnia, míg sorra veszíti el a számára fontos dolgokat. Ebben a présben egyszer csak már nem lehet megmaradni. 

Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi – Egy egypetéjű ikerpár mindkét tagja ugyanabba a férfiba szeret bele, aminek hatására kénytelenek az addig jól palástolt, hétköznapi nyomorultságukkal szembesülni. 

MAGYAR MŰHELY
1930 és 2010 közötti nyolcvan évben készült magyar hangos nagyjátékfilmek száma tart az ezerhez. Ezekből huszonkettőnek van közvetlen köze az 1848-49-es esztendőkhöz. Közülük csak öt játszódik a szabadságharc idején, a többi a megtorlás időszakát idézi fel. A diadalmas forradalom ábrázolásának fő akadálya: minden forradalmunkat leverték.

Vincze Teréz: A nők éve (Filmrendezőnők a magyar filmben)
Kovács Ágnes: Vörös tapétán tengerkék virágok (A Szindbád színdramaturgiája)
Hirsch Tibor: Azt üzente… Mit is? (Magyar történelmi filmek: 1848-49)
Benke Attila: Thriller és történelem (Szász Attila portré)

REBELLIS KLASSZIKUSOK
A brit film legnagyobbjai közé tartozó Nicolas Roeg látomásos filmjeiben a kizökkent idő és a tér zavara közvetlen, testi tapasztalattá válik, és rendre összehangzik a karakterek pszichés helyzetével. A felbomlott világ magányát megélő főhősök mindig bizonytalan talajon járnak, távoli, idegen vidéken, amelynek gyakran a nyelvét sem ismerik.

Nagy V. Gergő: Amikor a kurva leveri a poharat (Nicolas Roeg 1928-2018)
Varga Zoltán: Vér és piros esőköpeny (Nicolas Roeg: Ne nézz vissza!)
Vágvölgyi B. András: Luk a lelken (Dušan Makavejev 1932-2019)

ÚJ RAJ
A kilencvenes években induló Harmony Korine, az amerikai függetlenfilm huszonéves enfant terrible-je nem követte az „indie filmesből szupersztár” karriersémát, mindmáig megőrizte az avantgárd lázadó szellemiségét. Eddigi legnagyobb sikerét a 2012-es Spring Breakersszel aratta, nem véletlenül: a popkultúrát és az avantgárdot összeeresztő esztétikai program működött, a felforgatás gesztusa paradox módon jól állt az általa kiröhögött világhoz.

Lichter Péter: Roncsköltészet, neonfényben (Harmony Korine)

LEGENDÁS ZSÁNERFILMESEK
Géczi Zoltán: Tűzben edzett rendező (Ringo Lam 1955-2018)

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
Borbíró András: Ép testben ép lélek (Mesterséges intelligencia)

Vasárnap délután átadták a 7. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál díjait. A március 25. ás 31. között megrendezett fesztivál vetítései szinte kivétel nélkül telt házasak voltak. 

A zsűri tagjai Nicolas Graux belga filmrendező, Galácz Karolina, a DDB kreatívigazgatója és Gabriel M. Paletz forgatókönyvíró voltak.

A magyar válogatásban a legjobb rövidfilmnek járó díjat Molvay Norbert alkotása, a Jövő szerdán című film kapta, amely egy morálisan komplex helyzetet bemutató, drámai erejével, remek forgatókönyvével és hatásos hosszú beállításával nyűgözte le a zsűrit.

A legjobb magyar animáció Tóth Luca Lidérc úr című alkotása lett, amely finomságával, rendkívüli koherenciájával és érettségével hatott a zsűrire: „a hipnotikus érzéki élmény hosszú idővel a film megtekintése után is velünk maradt” – mondta el a díjat átadó Galácz Karolina.

Az NMHH Médiatanácsa által felajánlott díj mindkét film esetében 500.000 forint.

Három film kapott elismerő oklevelet:

A Rozgonyiné (rendező: Szeleczki Rozália) – „egy régi ballada modern és innovatív adaptációja”; a Hármasban (rendező: Lengyel Balázs) – „minőségi, könnyed vígjáték, melyben újra együtt játszik két legendás magyar színész”; és az Apám szíve (rendező: Fazekas Máté Bence) – „a diszfunkcionális családi életet bemutató groteszk komédia” – fogalmazott a zsűri.

Agnes Varda 2019. március 29-én, 90 éves korában hunyt el Párizsban. A Filmvilág tavaly májusi számában megjelent írással emlékezünk meg róla.

Agnès Varda és JR filmje generációkat, helyszíneket és történeteket összehozó multimédia-kollázs, a hétköznapiság optimista dicsérete.

Egyes becslések szerint a naponta elkészülő fotók száma már a kilencvenes évek végén a 6 billió környékén járt, és nem kell a Snapchat, az Instagram vagy a Facebook napi felhasználóinak lennünk, hogy megtippeljük, ez a szám azóta csak a többszörösére nőhetett. Ahogy annyi mindenből, fotókból is túltermelés van, és a sorozatokba, archívumokba, adatbázisokba, albumokba rendezett vagy rendezetlen, okostelefonnal, tablettel vagy profi géppel készített digitális fényképekről már jó ideje a tárgyi materialitását elveszített virtualitásként beszélünk, amikor le- és feltöltjük, manipuláljuk, csatoljuk, küldjük, megosztjuk vagy lájkoljuk őket. Ez a hozzáférés és ergonómia nemcsak az információhoz, emlékezethez való viszonyunkat változtatta meg, de önképünket is: másként nézzük és másként láttatjuk szelfizhető arcunkat vagy ismerőseink arcát, plasztikussá lesz az imidzs, dübörög az identitásparádé. Ami bő száz évvel ezelőtt, az eggyel korábbi századfordulón még a modernitás egyik sokk-élménye volt, az arc-fénykép, illetve annak moziban vetített, gigantikusnak és gusztustalannak ható mozgóképes változata (az óriási grimaszoló fejek), ma a hétköznapok, a fogyasztói kultúra, a nyilvánosan élt magánélet legelemibb részletévé minősült át.

Újra itt a legfontosabb magyar rövidfilmes mustra, a FRISS HÚS, amelyben a nemzetközi versenyfilmek mellett a legfrissebb hazai rövidekbe is belekóstolhatunk. Találkozhatunk veterán rövidfilm-specialista rendezőkkel, és felfedezhetünk új tehetségeket a kamera előtt és mögött is. Az alábbi 10 film megtekintését mindenképpen ajánljuk.         

Apám szíve

A szélhámosfilmek főszabály szerint akkor nagyon jók, ha a főhős a nézőt is képes gyorsan az ujja köré csavarni. Fazekas Máté Bence valós időben és egyetlen helyszínen kibomló tragikomédiájának nagy bravúrja, hogy erőlködés nélkül mutat be egy igen jellegzetes, mégis kimondottan érdekes figurát. Elvált hősünk a tinédzser fiát bevonva a volt feleségét szerezné vissza, kimondottan szerencsétlen és infantilis módon, de mi persze egyre jobban szorítunk a bizarr akció sikeréért. Az alig negyedórás kisfilm nagyon ügyesen adagolja az információkat, és végig finoman egyensúlyoz a súlyosabb családi dráma és könnyed fekete humor között. Trill Zsolt pedig csodálatos a szerepben: amikor a műanyag kék kínai papucsában, pocakosan a padlón ülve szomorúan felpillant, abban egy teljes életstílus esszenciája sűrűsödik össze. (Huber Zoltán)