Másodszorra rendezik meg a BIFF - Budapest International Film Festivalt, ezúttal október 25. és november 2. között, ismét csak a Corvin moziban. A 9 nap alatt 36 filmet láthatunk több mint 50 vetítésen, de számos kísérő programot is meghirdettek a szervezők a város különböző helyszíneire: bulik, szakmai beszélgetések, külföldi vendégek, exkluzív külső helyszínes vetítések és egy Robby Müller-fotókiállítás is a BIFF része lesz idén. A teljes programbontás és a jegyek már elérhetőek a biff.hu oldalon.

Az idei BIFF válogatása öt szekcióban mutatja be a legfontosabb idei fesztiválnyertes és közönségkedvenc filmeket. Az “Echoes” szekció az idei év kiemelkedő filmjeit vonultatja fel – olyan műveket, amelyek a világ rangos fesztiváljain a közönséget és a zsűrit egyaránt lenyűgözték. A tizenkét bemutatott alkotás között van az idei cannes-i Arany Pálmát elnyerő It Was Just an Accident (Csak egy baleset), Jafar Panahi rendezésében, az Oldboy rendezője, Park Chan-wook No Other Choice (Nincs más választás) című filmje, Alexander Skarsgård főszereplésével az A24 stúdió egyik idei gyöngyszeme, a Pillion, a Cannes-ban a zsűri nagydíját elhozó Sirât (a vetítés után Telex Filmklub beszélgetés), vagy épp Radu Jude Tompa Eszter magyar származású színésznő főszereplésével készült Kontinental '25 című filmje.

Új adásunkban Paul Thomas Anderson új rendezésével foglalkozunk, előbb spoilermentesen, majd a legapróbb részletekre is kitérve, végül ajánlunk egy viszonylag friss, de a moziban méltatlanul kevesek által látott párkapcsolati komédiát is (Páratlan párosok).

Menetrend:

00:00:00 - Egyik csata a másik után
01:09:25 - Splitsville (Páratlan párosok)
01:22:40 - Ajánljuk még

November 11-19. között rendezik meg Budapesten és hét vidéki városban a Verzió Filmfesztivált. A Verzió idei szlogenje, az Együtt létezünk, közös gondolkodásra invitál: miként tudunk együtt élni világunk törései, konfliktusai és kihívásai közepette. A nyitófilm a Sundance-különdíjas Együttélés, na persze… egy izraeli-palesztin stand-up komikus portréja.

A fesztiválfilmek ismét érzékeny témák feldolgozására invitálják a nézőket, bemutatva az Ukrajna, Gáza, Szudán és Irak háború sújtotta területein élők történeteit. A háború rettenetes következményein túl a Verzió idei filmjei a látszólag békében élő társadalmak problémáit is kihangosítják. Egy-egy film segítségével fókuszba kerül a klímaváltozás, a gyári munkások jogfosztottsága, a nemek közti egyenlőtlenség, az alkoholizmus, és az itthon is égetően aktuális gyermekvédelmi kihívások. A filmek a problémák tematizálásán túlmutatva megküzdési lehetőségeket is kínálnak, és árnyaltabb gondolkodásra késztetnek bennünket. A nacionalizmus erősödését, és a politikai propaganda működését történelmi párhuzamok segítségével még jobban megérthetjük, ehhez nyújtanak segítséget a fesztivál archív felvételekkel dolgozó dokumentumfilmjei. A női perspektíva tovább erősödik: idén a filmek több mint felét női rendezők jegyzik.

Szeptember 26-án az ELTE Mozgókép szak tartott diplomafilm-vetítést a Toldi moziban. A mohák (mozgókép hallgatók) az osztályfőnökük, Ferenczi Gábor segítségével jutottak el a diplomáig és a vetítésig. Az ELTE alulfinanszírozásának egyik szembetűnő példája, hogy a Toldiban vetített hat kisjátékfilm független finanszírozásból, „családtagok, barátok, szerelmek és exek” hozzájárulásával készült

A filmtámogatási rendszer válságával megkezdődött a no- és low-budget filmek felfutása, ma Magyarországon „a szakmai összefogással” és „szívességbankolással” létrejött független film címke nemcsak gyakori, de sokszor egyfajta identitásképző erőként is megjelenik. Az ELTE-sek hozzáállásukban látszólag mást képviselnek, mint a társadalmi széthúzást és igazságtalanságokat, közéleti durvaságokat megelégelő „függetlenek” – Reisz Gáborral (Magyarázat mindenre), Szimler Bálinttal (Fekete pont), vagy éppen Fliegauf Bencével (Jimmy Jaguár) ellentétben (egy-két elvétett képet, ganget leszámítva) nem politizálnak nyíltan filmjeikben. A fiatal alkotók univerzálisabb témákra, hangulatokra és a társadalmi közérzet helyett inkább generációs élményekre fókuszálnak. Az ürességtől való félelem, ami sokszor a halállal, elmúlással kapcsolódik össze, a változatlanság vagy bénultság variációi (menni vagy maradni kérdés), az átmenetiség érzése és a küszöbtapasztalatok foglalkoztatják a filmeseket. Mindezt rendhagyó történetvezetéssel, illetve (potenciálisan elidegenítő) bonyolult megoldásokkal és képekkel beszélik el, tágra nyitva az értelmezési lehetőségeket, számtalan kérdést hagyva bennünk.

Hosszas betegség után, 87 éves korában elhunyt Elek Judit, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező.

Túlélte a Budapesti gettót, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, ahol Máriássy Félix osztályába járt Szabó Istvánnal és Huszárik Zoltánnal. A főiskolán írta meg az Árvácska forgatókönyvét, amelyben gyermekkori élményeit dolgozta fel. Mivel csak dramaturg diplomát kaphatott volna, híradózni kezdett, és alapító tagja lett a Balázs Béla Stúdiónak.

1962-ben első dokumentumfilmje, a Meddig él az ember versenybe került a Cannes-i Filmfesztiválon, majd 1969-ben a Sziget a szárazföldön című játékfilmje is nagy sikert aratott a Kritikusok Hetén. Bár hazai kritika elutasítóan fogadta dokumentarista stílusát, a külföldi elismerés nem maradt el. A 70-es években bányász közösségekről készült dokumentumfilmjei tananyaggá váltak világszerte, de itthon a hatalom betiltotta a bemutatójukat, mert a filmekben nyíltan ábrázolt társadalmi valóság nyomasztó volt.

VALÓSÁG ÉS FIKCIÓ
A forradalom leverését követően a frissen berendezkedő Kádár-kormány gyors léptekben megteremtette a maga verzióját az 1956-os eseményekről, amely aztán évtizedekre kikezdhetetlen tabuként uralta a társadalmi emlékezetet. Az igaz történeten alapuló Árva jócskán elszakadt a múlthamisító propagandafilmektől, az egyszemélyes dokumentumfilmekben viszont alany, tárgy és alkotó egybeolvadásával a magánvalóságból teremtenek fikciót.

Gyenge Zsolt: Mindenki árva (Nemes Jeles László: Árva)
Soós Tamás Dénes: „Nehéz volt elválasztani a zenét és a zajt” (Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval)

Murai András: Múlthamisítás (Az első filmek ’56-ról)
Simonyi Balázs: A megforduló kamera (Egyszemélyes dokumentumfilmek)

KOSZTÜMÖS NŐK
Kiss Dalma: Visszatérés Austen balzsamos világába (Jane Austen-adaptációk)
Pazár Sarolta: A jövő megelevenedése (Cédric Klapisch: Rokonidők)
Kovács Bálint: Nem öregedett (Sally Potter: Orlando)
Vajda Judit: Válás a legfelső körökben (Simon Curtis: Downton Abbey – A nagy finálé)

Új adásunkban megemlékezünk a pár hete elhunyt Robert Redford karrierjéről és életéről, külön kitérve az 1972-es A jelölt című filmjére. Előtte személyes élménybeszámoló a velencei és a torontói filmfesztiválról (a megemlített filmek listája a poszt végén olvasható), utána pedig az RTL+ minisorozatát, a Bróker Marcsit beszéljük ki. 

Közreműködők: Varga Dénes, Huber Zoltán, Orosdy Dániel, Baski Sándor

Szóba kerül többek közt, hogy

• hogyan lehet világsztárokkal összefutni Torontóban,
• mik a sorbanállás előnyei,
• hogyan lehet a Robert Redford-jelenséget elmesélni annak, aki soha nem hallott Robert Redfordról,
• aktuális-e még ma is A jelölt,
• mennyire lehet elrugaszkodni a valóságtól egy valós eseményeken alapuló sorozatban,
• és hogy jön Kaszás Erzsi a képbe?

Menetrend:

00:00:00 - Beszámoló a Torontói és a Velencei Filmfesztiválról
01:10:45 - Robert Redfordról
01:22:00 - A jelölt Redforddal
01:59:00 - Kedvenc Redford-filmjeink még
02:04:10 - Sorozat: Bróker Marcsi