Különleges moziélményben lehet részük a kísérletezőbb dokumentumfilmek, a meditatív utazások és az izgalmas történelmi relikviák rajongóinak. A Klondike-i aranyláz révén elhíresült Dawson City örökké fagyos talajából 1978-ban több száz örökre elveszettnek hitt némafilm került elő, melyekből az innovatív munkáiról ismert Bill Morrison készített hipnotikus hatású dokumentumfilmet. A talált tekercsekből, korabeli fényképekből és újságkivágásokból összeállított mű a fekete-fehér képek erőteljes aurájából építkezik és szinte teljesen nélkülözi az emberi beszédet. Morrison a leletek és a hozzájuk illesztett magyarázó feliratok felhasználásával a távoli városka történetét rekonstruálja, de a választott módszer révén a film mibenlétét is vizsgálja. A celluloidon rabul ejtett mozgókép időkapszulaként és a közösségi élet, a kollektív emlékezet fontos sarokpontjaként is megjelenik, de a sérülések, szakadások és karcok folyamatos játéka önálló vizuálius minőséget teremt.

Az experimentális filmezés felé kacsingató jelenetsorokat Jóhann Jóhannsson munkáit idéző, lassan hömpölygő zene kíséri, fokozatosan beszippantva az arra fogékonyakat. A Megfagyott idő nem a türelmetlenek és a narratív fordulatokért moziba járók filmje, ám aki szeret órákra elveszni egy múzeumban vagy képes belefeledkezni néhány régi képbe, nagyon fogja szeretni ezt a különös zárványt.

Vetítések: Művész, november 09. péntek 15:00 és november 10. szombat 13:00