A Farrelly-fivérek életük első sequelével jelentkeznek, és ezzel is húsz évig váratták nagysikerű debütálásuk rajongóit. A Dumb és Dumber - Dilibogyókhoz időközben egy tőlük független animációs tévésorozat, sőt egy prequel is készült, utóbbi viszont nagyjából akkorát bukott, mint a többi folytatás, amit Jim Carrey már nem vállalt be (A Maszk fiától az Evan, a minden6óig).
Carrey mellett - és Jeff Daniels-szel ellentétben - a Farrellyk is szerzői komikusok: vádolhatók azzal, hogy cirkuszi freak show módjára ábrázolják a testi és/vagy szellemi kihívásokkal küszködőket (Keresd a nőt!) és viccet csinálnak tabutémákból (incesztus a Húgom, nem húgomban), viszont gyakran tesznek meg hősnek fogyatékkal élőket (sziámi ikrek a Túl közeli rokonban), a kevésbé szerencsés embertársaik iránt érzéketleneket pedig antihősnek (A nagyon nagy ő). Politikailag inkorrekt, fizikális (slapstick) és altesti, azaz mindig övön aluli (szenny)humoruk arról tanúskodik, hogy ütődött hőseik inkább alteregók, mint antagonisták, eme ellentmondásosságot mindenesetre az Én és én meg az Irén alkalmával tárgyalt skizofrénia is kifejezi. A gumiarcú szupersztárhoz hasonlóan ők is túl vannak már a csúcson. Hőseiknek kezd benőni a feje lágya: a saját lábukra állnak (szétválasztó operáció a Túl közeli rokonban), végül meglátják a belső szépséget (A nagyon nagy ő), tesznek egy próbát a házassággal (Agyő, nagy ő) és a családalapítással (Elhajlási engedély). Ezzel együtt viszont az eredeti ötletekből is kifogytak: a Szívem csücskei és az Agyő, nagy ő remake-ek, A dilis trió pedig hommage.
Ezúttal önmagukat másolják, a húsz évvel később játszódó sequel cselekménye alig tér el az első részétől (és a rímekre, szóviccekre építő szinkron is annak szellemében készült). Lloyd “Dumb” Christmas és Harry “Dumber” Dunne ismét előbbi új szerelmének nyomát követik (tehát “keresik a nőt”), a műfaj road és buddy movie, na meg brománc, és nem hiányzik a MacGuffinre épülő bűnügyi szál sem. Az újdonság sem meglepő az Agyő, nagy ő és az Elhajlási engedély után: Dunne apai örömök elé néz, miután megtudja, hogy van egy felnőtt lánya. Az író-rendezők nem csak debütálásuk cselekményét hasznosítják újra, de emlékezetesebb karaktereit, szituációit és gegjeit is. Elegendő kreatív poén híján e mozi a nyomába sem ér a Farrelly-k vagy a gumiarcú komikus jobb vígjátékainak (amilyen a szintén sequel Ace Ventura 2: Hív a természet), de a két főszereplő frenetikus játékának köszönhetően trashfilmekkel sem téveszthető össze, ellentétben az Arany Málna-díjas, Carrey-mentes folytatásokkal. Átlagos sequel - csak tudnánk feledni, hogy két dekád alatt készült el. Így viszont a film nyitó poénja - mely egyben a legjobb momentuma, a trailer is erre van kihegyezve - öniróniának is beillik: nem csak Dumb várt húsz évet feleslegesen egy minimális adag humor kedvéért, de a Farrelly-tesók is (és Dumberhez hasonlóan a rajongókat sem nehéz kivárásos stratégiával csőbe húzni).
Csiger Ádám
