"Dolgoztam egyszer valakivel, aki nagy sztár volt, mégsem idegesített senkit semmiféle allűrrel. Nagyon kedves, intelligens ember volt, kitűnő kolléga és művész. Úgy hívták: Jack Lemmon.” A nem mindennapi dicséret a kiváló olasz színésztől, Marcello Mastroiannitól származik. Mindössze egy alkalommal, 1985-ben, a Makaróni című filmben játszott együtt Lemmonnal, a közös munka után mégis, már-már közeli barátként váltak el egymástól. „Ő valahová Charlie Chaplin és Cary Grant közé sorolható…” – lelkesedett érte Billy Wilder, legnagyobb sikereinek rendezője is.
Az amerikai mozi cseppet sem sztárkülsejű, felejthetetlen művésze elsősorban komikusként lopta be magát rajongói szívébe. Már első filmjében ő volt a szolid, átlagos amerikai kisember, aki mindig komoly és szeretetre méltó, feltétel nélkül jószívű, csak kissé naiv és ügyetlen. Lemmon ebből a különös lelki egyvelegből alakította ki a testhezálló „antihős” típusát, amely az évek során valósággal védjegyévé vált.
A 89 éve, 1925. február 8-án született Jack már gyermekkorában eldöntötte, hogy ő bizony csakis színész lesz. Mint egész élete során mindenben, ebben is nagyszerű segítőtársra talált imádott édesapjában. „Szeretni kell, amit az ember csinál…- tanácsolta fiának.- Ez a legfontosabb… Akármit is dolgozol, a lényeg, hogy szereted-e, vagy sem. Mert ha szereted, akkor a tőled telhető legjobban fogod csinálni. Mindenkinek így kellene…”
Lemmon papa a legjobb iskolákba járatta a fiát - Jack 18 éves korában szülei elváltak. Katonai szolgálata után a Harvard Egyetem dráma szakán tanult, majd színházban és TV-ben kezdett szerepelni. 1954-ben játszotta élete első filmszerepét a Veled is megtörténhetne című filmben. Bár hétéves szerződést írt alá a Columbiával, időnként más cégek is foglalkoztatták a káprázatosan tehetséges ifjú sztárjelöltet. John Ford, a legendás westernrendező őt választotta ki a Mister Roberts című vígjátéka egyik fontos szerepére. A film átütő sikert aratott, - az 1955-ös év legjobb alkotásának Oscar-díjára jelölték. Lemmon pedig a „Legjobb férfi mellékszereplő”-ként (élete 5. moziszerepéért) el is nyerte a díjat.
Hihetetlennek tűnő sikersorozat vette kezdetét. Több, mint 40 éven keresztül filmek sokaságában bizonyította nem mindennapi tehetségét. Legtöbbször visszafogottan, finom színészi eszközökkel játszotta-formálta meg a rábízott figurák jellemét, de tudott harsány bohóc is lenni, és hiteles volt komoly, drámai szerepekben is.
Legnagyobb sikerét 1959-ben a Van, aki forrón szereti című örökzöld komédiában aratta, Tony Curtis és Marilyn Monroe partnereként. A Billy Wilder rendezte alkotást azóta beválasztották „Minden idők legjobb vígjátékai” között az első helyre. Lemmon alakítását Oscar-díjra jelölték, a rendezővel pedig életre szóló barátságot kötött. Együttműködésükből olyan világsikerek születtek, mint 1960-ban a Legénylakás,- alakítását ismét Oscar-jelöléssel ismerték el. Három évvel később az Irma, te édes ismét világsikert aratott - az átütő sikernek köszönhetően Lemmon és a női főszereplő, Shirley MacLaine a legnagyobb kedvencek közé emelkedett.
Jack Lemmont élete során összesen nyolcszor jelölték Oscar-díjra, kétszer pedig el is nyerte a minden színész álmát jelentő aranyszobrocskát. (Másodszor 1973-ban, a Mentsd meg a tigrist! főszerepéért.)
Az idősebb mozirajongók közül még biztosan sokan emlékeznek a Verseny a javából (1965.) című látványos vígjátékra, és felejthetetlen főszereplőire, Jack Lemmonra, Tony Curtisre és Natalie Woodra. A nevetségesen gonosz Fate professzor szerepe után 1966-ban a Sógorom, a zugügyvéd újabb nagy sikersorozat és barátság kezdetét jelentette. Komikuspárosuk, Walter Matthau-val azóta valósággal fogalommá vált. Csak néhány cím legnagyobb közös sikereik közül: Furcsa pár (1968), Haver, haver (1981), A szomszéd nője mindig zöldebb (1994), Még zöldebb a szomszéd nője (1995).Utolsó együtt forgatott filmjük 1998-ban a Furcsa pár 2. volt. (Lemmon állandó magyar hangjaként, Zenthe Ferenc is remekelt.)
1971-ben rendezőként is bemutatkozott, - a Csak azért is nagyapa főszerepét, legjobb barátja Walter Matthau alakította. 1979-ben a Kína-szindrómában drámai tehetségéből adott ízelítőt, majd 3 évvel később az Eltűntnek nyilvánítva főszerepével ejtette bámulatba rajongóit. Két Oscar-díján kívül, 1988-ban az Amerikai Filmakadémia életmű-díját vihette haza. A civil életben szenvedélyesen golfozó, megszállott természet,- és környezetvédő színész magánélete, 1962-ben, második házasságával vett kedvező fordulatot. Felicia Farr közel 40 éven keresztül bizonyult megértő, segítőkész társának. Híres férjének sikerült elérnie, amiről egész életében álmodott: méltónak lenni imádott édesapja emlékéhez, akit mindig legnagyobb példaképeként tisztelt. Az utánozhatatlan mozilegenda 76 éves korában, 2001. június 27.-én hunyt el.
