Filmvilág blog

Gengszterek sofőrje

Tarantino nyomában – 42.

2012. július 31. - Orosdy Dániel

The Driver – amerikai, 1978. Rendezte és írta: Walter Hill. Producer: Lawrence Gordon. Operatőr: Philip H. Lathrop. Vágó: Robert K. Lambert, Tina Hirsch. Szereplők: Ryan O'Neal (a Sofőr), Bruce Dern (a Detektív), Isabelle Adjani (a Lány), Ronee Blakley (a Kapcsolat). 87 perc.

Utazók útra fel! Mit kell tudni róla?

driverposzt.jpgA Gengszterek sofőrje volt Walter Hill második rendezése egy kiváló Charles Bronson-boxfilm, A nagy bunyós után. A Sam Peckinpah bűvöletében fogant debüttel ellentétben ez a mozi már ízig-vérig neo-noir, igaz, a direktor ebben is tiszteleg a Mester előtt egy jelenetsorral (a pályaudvaron és vonaton játszódó részek egyértelműen A szökés hasonló epizódját variálják – ennek forgatókönyvét Jim Thompson regénye alapján a pályakezdő Hill írta Peckinpah számára). A Gengszterek sofőrje ihletői között megtaláljuk még Jean-Pierre Melville-t (a karakterek, a hangvétel és a sztori egyes elemei A szamurájból származnak), A játéknak vége című kultfilmet (amely a szűkszavú főszereplő és az eredeti felfogású forgatókönyv révén hatott a rendezőre) és a minden idők egyik legjobb autós üldözését prezentáló Bullittot, a rendőrfilmek egyik alapvetését.
Hill eredetileg utóbbi film címszereplőjét, egyben az ideális jelöltet, Steve McQueent akarta a főszerepre, ő azonban nem vállalta (nem akart újabb autós filmben játszani), így lett a húzónév az akkoriban már leszállóágban lévő Ryan O’Neal. Partnerét – talán Melville-re való tekintettel – a francia Isabelle Adjani alakította, a nagy ellenfelet pedig Bruce Dern, aki a kilencvenes évek közepén még kétszer kapott szerepet Hilltől (Az utolsó emberigben és a Vad Billben). A Gengszterek sofőrje a bemutató idején nem robbantott kasszát, de például Franciaországban bő egymillió nézővel kifejezetten népszerű alkotásnak számított, és a kritikusok többsége is felismerte az érdemeit, különös tekintettel a film noir hagyományainak tudatos és magabiztos felelevenítésére.

driver5.jpg

Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

A Sofőr rablókat szállít el a tett színhelyéről.
A Játékos szerencsejátékkal múlatja az időt.
A Detektívet egyre jobban hergelik a rendőrség kezei közül kicsúszó bűnözők.

A Sofőr a kocsiban nem ismer lehetetlent, egy alkalommal azonban szemtanúi akadnak – köztük a Játékos, aki ugyan nem köpi be a Detektívnek, viszont megkéri a hallgatás árát. A Detektív nem adja fel, inkább lecsap a kínálkozó lehetőségre és a lebukott Szemüveges segítségével csapdát állít a Sofőrnek. Kockázatos játszma veszi kezdetét a nagyváros utcáin.

driverqt.jpg

Apró különbségekHol jön QT a képbe?

Tarantino felvette a Gengszterek sofőrjét a „minden idők legcoolabb filmjei” listájára, de a biztonság kedvéért vizuálisan és párbeszédben is hivatkozott rá. Előbbi a Ponyvaregényben látható (a Mia Wallace-ért aggódó Vincent Vega pont úgy csapódik ki a kocsijával az úttestre, ahogy a Sofőr a The Driver elején), utóbbi a Kill Billben hallható (Beatrix Kiddót Budd majdnem ugyanúgy jellemzi, mint a Sofőrt a Detektív: „a cowgirl[-boy], akit nem lehet elkapni”), de talán még Elle Driver vezetékneve is (részben) Hill mozijára utal. A számtalan Tarantino-kedvenccel (a teljesség igénye nélkül: Hitchcock, Aldrich, Bogdanovich, Corman, Richard Rush, Peckinpah, Frankenheimer) dolgozó Bruce Dern pedig már meg is kapta egy Curtis Carrucan nevű rabszolgatartó szerepét a Django elszabadulban.

driver7.jpg
Csak ugatsz egész nap kicsi kutya…?Hommage, lopás vagy valami más?

Nyilvánvalóan a rendező egyik nagy kedvencéről van szó, amelyből átvett néhány, összességében jelentéktelen motívumot, bár az sem teljesen kizárt, hogy ezek nem (mind) tudatosan kerültek a filmjeibe. Mindenesetre Walter Hill korai akciófilmjei még akkor is nyilvánvalóan közel állnak Tarantino szívéhez (ld. A harcosok) ha ebben az esetben szó sincs arról a folyamatosan izzó szerelemről, amelyet például Sergio Leone életműve iránt érez.

driver3.jpg
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

A Gengszterek sofőrje kiváló, de nem különösebben jelentős alkotás. Hill akkor még az igazán nagy sikerek előtt állt (producerként: Alien-sorozat, rendezőként: 48 óra), az ő pályáján fontos állomás ez a mozi, ahogy a neo-noir és (autós) akciófilm tárgyalásakor sem hagyható figyelmen kívül. Tarantino műveire nem hatott igazán megtermékenyítően a lakonikus Sofőr története, hacsak nem a posztmodern felfogásával: Hill hasonlóan idézi meg a rá ható filmeket és filmeseket, mint a Ponyvaregény rendezője, ráadásul az ízlésük is szinte egyforma: Melville, Point Blank etc.



KITÉRŐ

drivegosling.jpgKifejezetten komoly hatást gyakorolt viszont a tavalyi év körülrajongott, Cannes-ban is elismert Drive – Gázt! című mozislágerére, amit Nicolas Windind Refn rendező minden további nélkül elismert, igaz, a tagadásnak nem is lett volna sok értelme: a cím, a szereplők és egyes jelenetek teljesen egyértelműen rímelnek egymásra, még ha feldolgozásnak nem is nevezhetnénk az egyébként egy James Sallis-regény nyomán készült Drive-ot (ahhoz túlságosan jelen van a történetben Michael Mann mozidebütje, Az erőszak utcái, a számtalan egyéb ihletőről és különbségről nem beszélve). A két filmet persze lehet „versenyeztetni”, felsorolva hasonlóságokat és részérdemeket, de e sorok írója szerint színészi szempontból – hajszálnyival ugyan, de egyértelműen – Walter Hill műve nyer. A főbb szereplők közül a Nő egyik filmben sem különösen meggyőző; az Ellenfél mindkét filmben nagyon jó formát nyújt (a mindig intenzív Dern alakítása az egyszerre megszállott és pojáca Detektív szerepében nem marad el a remek Albert Brooks zsidó gengszterétől); a Hős (Antihős?) szerepében azonban Ryan O’Neal annak ellenére hitelesebb és meggyőzőbb, hogy egyébként gyengébb színész Ryan Goslingnál. Ennek okát a már említett Steve McQueen háza táján kell keresnünk: akárcsak az „ideális főszereplő”, O’Neal is elsősorban a jelenlétével hat, ami egyszerre gyermeki és nyers, szinte állatias. Vele ellentétben Goslingban csak a gyermeki van meg egyértelműen, a többit már el kell játszania, amit ugyan magas szinten meg is old, mégis fokozott jóindulattal kell lennünk iránta, ha egy mások arcát péppé taposó kőprofit akarunk látni benne a frusztrált egyetemista helyett, akinek elsőre tűnik. (Annak idején O’Nealt vádolták azzal, hogy a Barry Lyndonban olyan pofát vág, mint aki minden alkalommal elpirul, ha szellent, pedig ez a leírás sokkal inkább illik Goslingra, aki kb. annyi természetességgel rágcsálja a Drive-ban a fogpiszkálót, mintha egy kimerítő method acting helyzetgyakorlat után pár perccel nyomta volna a szájába valami túlbuzgó kellékes.)

KITÉRŐ VÉGE

Akár egyetért a fentiekkel a Kedves Olvasó, akár nem, a Gengszterek sofőrje Tarantinótól és Refntől függetlenül remek mozi, amit mindenkinek érdemes megnéznie, akit akár csak kis mértékben is érdekelnek a szófukar bűnügyi filmek vagy a stílusos autós üldözések.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr594677823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

killercsiga 2015.09.08. 22:52:37

3 éves posztot ér kommentelni?

most néztem meg a filmet, és tetszett, és szerintem jobb mint a drive. igaz hogy csak két erős szereplő van benne (a sofőr és a detektív), a többi kicsi szerep, vagy rosszul játszott; de a drive-ban egy se igazán erős.

összességében abszolút megérte megnézni.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2015.09.09. 17:51:04

@killercsiga: A mi blogunkon bármelyik posztot ér kommentelni, a legrégebbieket is! :) Nagyjából egyetértünk a két filmet illetően, de sztem ez kiderül magából a szövegből is.
süti beállítások módosítása