Filmvilág blog

Kecskebűvölők

Tévéajánló ma estére

2011. április 17. - Sepsi László

The Men Who Stare at Goats­ – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Grant Heslov. Írta: Jon Ronson regényéből Peter Straughan. Kép: Robert Elswit. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: George Clooney, Ewan McGregor, Jeff Bridges, Kevin Spacey. 94 perc.
Vetítik: Filmbox - 21:00

Miként a Clinton-éra és a koszovói válság az Amikor a farok csóváljá…-val, úgy a Bush-adminisztráció is kitermelte a maga éles nyelvű szatíráit, legyen szó a hátországot a dokumentumfilm védőpajzsa mögé bújva ostorozó Michael Moore munkáiról, a kialakult helyzet karneváli őrületét hangsúlyozó Postalról, vagy a háború abszurditását klasszikus sablonok mentén megéneklő Bőrfejekről. Hasonlóan az inkompetens vezetés és a mindent átható paranoia tragikomédiáját univerzálissá növelő Égető bizonyítékhoz, a Kecskebűvölők is a Coen-testvérek és George Clooney holdudvarából került ki, a rendezői székben a színészként, producerként és forgatókönyv-íróként is évtizedek óta működő Grant Heslovval. 


Míg a Kecskebűvölők alapjául szolgáló Jon Ronson-kötet (recenzió: itt) elsősorban többé-kevésbé hitelesített anekdoták és a szerző lazán kötődő epizódokból összeálló nyomozásainak gyűjteménye, a filmverzió továbbra is epizodikus, de valamivel feszesebb narratívába illeszti az eredeti legemlékezetesebb gegjeit, hogy végül még egy antagonistával is megajándékozza nézőjét. Az amerikai hadviselés, a flower power, a new age-es ezoteria és a paranormális képességek kutatásának beteges románca Ronson írásának utolsó harmadában már könyörtelenül sötét – de még mindig fájdalmasan nevetséges – vízióvá alakul, ahol a kollektív elmebajnak köszönhetően a legjobb szándékú (habár végtelenül ostoba) ötleteket is sikerül horrorba illő módon felhasználni – lásd az eredetileg az ellenség megnyugtatására szánt muzsikával végrehajtott kínvallatások példáját. Ezzel szemben – habár az említett motívumot megtartja – Heslov egy pillanatra sem hagyja, hogy filmjét a túlzott valóságközeliség elnehezítse: Barney és az I Love You Song egy poén a sok közül, ahogyan a hippikorszak ideái és az amerikai álom is önmaguk súlytalan és torz paródiájába forduló mítoszok csupán, amelyek lényegében felcserélhetőek a mindkét verzióban oly sokat emlegetett Jedi-kultusszal. A Kecskebűvölők egy olykor húsbavágó könyv talán túlságosan is könnyed interpretációja, mely már-már nihilizmusba hajló cinizmussal vágja el a gordiuszi csomót: nincs mit tenni, már csak röhögni lehet az egészen.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr862833707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása