Az ötvenes-hatvanas években kikristályosodott fogyasztói berendezkedésre reagáló, majd a vietnami háborúra adott immunreakcióként működő ellenkultúra-mozgalmak sorsa végül az amerikai álom kudarcáénak egy újabb keserű fejezetévé vált. A New Age filozófiája néhány év alatt ugyanolyan termékké vált, mint a cannabis illatú füstölő, de ami még fájdalmasabb, hogy az amerikai hadsereg a kezdeti nehézségek után pár évtized alatt mégis felfedezte, miképp profitálhatna a virággyermekek megannyi eredeti ötletéből – és bizonyosan nem úgy, ahogyan az Első Föld Hadtest kézikönyvét jegyző Jim Channon elképzelte. Jon Ronson dokumentumfilmes és gonzó-újságíró harmadik regénye (nálunk az első, ami megjelent) ezt a folyamatot vázolja fel: mi módon torzult a hipernaiv ezoterikus ötletbörze a saját groteszk negatívjává, hogy végül a guantánamói foglyokat ugyanazokkal a dalokkal kínvallassák, melyeknek pár évtizeddel korábban a szeretet és a béke üzenetét kellett volna közvetíteniük.
Ronson riportkönyvében megannyi abszurd beszélgetésből próbálja összerakni azt a hatalmas puzzle-t, melynek egyik szélén a Földanyához intézett himnuszok zengenek, a másikon pedig New York-i taxisok értetlenkednek, hogy vajon miért kellett vallatásuk során napokon keresztül a hatvanas-hetvenes évek legnagyobb slágereit hallgatniuk. Megszólaltatja az Első Föld Hadtest kulcsfiguráit és a hajdani pszichokémeket – többek közt Uri Gellert, aki csak sejtelmesen annyit nyilatkozik: „nem mondhatok semmit, mert reaktiváltak” –, de ahelyett, hogy a fogalmazásmódban rejlő enyhe irónián túl ítélkezne interjúalanyai fölött, inkább hagyja őket kibontakozni, hogy az amerikai haderők ezoterikus különítményének dicső tettei teljes pompájukban tárulhassanak az olvasó elé. Esetenként fergeteges – mint a filmverzióba is átkerült hörcsöggyilkolás, vagy a különleges harci hab használata –, máskor inkább hátborzongató – mint a megannyi „mekktelenített” kecske, vagy az Első Föld Hadtest technikáinak használata például a Heaven’s Gate-szekta elfogásának tragédiájánál. Vagy az a tény, hogy a megszólaltatott emberek egy része a mai napig döntéshozói pozícióban van.
Függelék/1:
A South Park Csupaszon egy forró kádban című epizódja, melyből a Heaven’s Gate-szekta kiiktatásának az Első Föld Hadtesttől öröklött módszere is megismerhető (a 13. perc környékén):
A számos keserű tanulságon túl a Kecskebűvölők történetének igazi savát-borsát a valóság és a fikció ijesztő egymásba játszása adja – amit részben Grant Heslov filmverziója is kihangsúlyoz, egyúttal elmozdítva az Első Föld Hadtest történetet a teljes fikció irányába. Jim Channon és társainak ötletei a láthatatlanságtól a gondolatolvasáson át a távolbalátásig elsősorban a korabeli filmekből és képregényekből kerültek át az USA hadseregének harcászati technikái közé, elmosva a határvonalat a hatvanas évek elején indult X-men, vagy a hadművelet fénykorában mozikba került olyan filmek között, mint DePalma Őrjöngése vagy a King/Lester páros Tűzgyújtója. Erre ugyan Ronson nem reflektál – az Első Föld Hadtest és a tömegmédia viszonyát a kínzásra használt könnyűzenén túl egy UFO-magazin jellegű rádióműsor sci-fi író(!) házigazdája képviseli – de mindenképpen reveláció erejű felfedezni a korszak telepatákkal és médiumokkal zsúfolt horrorfilm-ciklusának alapmotívumait az US. Army jövőbeni tervei között.
Ronson könyve már csak ezért is kulcsregény: az utóbbi évtizedek Amerikájának egyik leghatásosabb látlelete. A New Age rajongóinak pedig kiváltképp kötelező olvasmány egy Richard Bach és egy James Redfield-kötet között.
Függelék/2:
Az iraki foglyok kínzására is használt I Love You-song:
EURÓPA KÖNYVKIADÓ, 2009.
Fordította: Szabó László Zsolt
272 oldal
