Cruising, 1980. Rendezte: William Friedkin. Írta: Gerald Walker regénye alapján William Friedkin. Főszerepben: Al Pacino (Burns), Paul Sorvino (Edelstein), Karen Allen, Richard Cox, Don Scardino.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

A hetvenes évek elején zsinórban négy remekművet, de csak két kimagasló anyagi sikert produkáló William Friedkin egy kedves alacsony költségvetésű vígjáték (Haláli meló, 1978) után ezzel a filmmel tért vissza a homoszexualitás témájához (The Boys in the Band, 1970 – első remekmű), a zsarufilmekhez (A francia kapcsolat, 1971 – második remekmű, első kimagasló anyagi siker) és a drága-ambíciózus filmezéshez (A félelem ára, 1977 – negyedik remekmű). A Gerald Walker regényét feldolgozó Portyán nem ismételte meg Az ördögűző (1973 – harmadik remekmű, második kimagasló anyagi siker) diadalát, sőt: bukott botrányfilmként vonult be a köztudatba, hála a szadomazó alvilágban portyázó sorozatgyilkos (mellesleg megtörtént eseményeken alapuló) történetét sértésnek tekintő amerikai melegeknek és az ellenséges kritikusoknak. Rosszul jött ki az esetből a filmezéshez hosszabb idő után visszatérő Al Pacino is, akinek némileg hasonló jellegű moziját, a Serpicót korábban egyszemélyes diadalként ünnepelték, a Portyán kapcsán viszont csak a rossz ízlésű, beteges Friedkin eltévelyedett bűntársaként merült fel a neve.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Levágott végtagok kerülnek elő a New York-i öbölből, amit a rendőrség összekapcsol a partnereit lemészároló homoszexuális sorozatgyilkos tetteivel. Edelstein hadnagy (Paul Sorvino) az újonc Burns-t (Al Pacino) szemeli ki a szadomazo közegbe való beépülésre, mivel emlékeztet az áldozatokra. Burns feladata a gyilkos figyelmének felkeltése és lebuktatása, jutalma detektívi kinevezés. A rendőr egyre mélyebbre merül a bőrszerkós férfiak világába, ami hatással van a személyiségére: eltávolodik a barátnőjétől és a kollégáitól. Több gyilkosság és rossz nyom után Burns becserkész és elkap egy zavart egyetemistát, majd visszatér a barátnőjéhez, de mintha valami nem stimmelne vele, és talán a gyilkosságsorozat sem ér végleg véget.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

A Ponyvaregény már elemzett erőszakjelenetében feltűnő Béna kísértetiesen hasonlít a Portyán több snittjében is visszatérő, nehezen feledhető maszkos alakra, ahogy maga a helyzet is emlékeztet a Pacino által látogatott underground bárokban látható egyes jelenetekre. QT kölcsönvette a Portyánban többször (pl. a stáblista alatt is) hallható remek Willy De Ville-számot is, ez a Halálbiztosban kerül elő újra. Valószínűleg nem véletlen az sem, hogy a Kutyaszorítóban füllevágásos jelenetének (ld. Django-poszt) elején Mr. Szőke a borotvát hasonló beállításban veszi elő a csizmájából, mint a Portyán gyilkosa a kést az első gyilkossági jelenetben, ugyancsak a csizmájából.

Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

A Béna alakja és a csizmából kihalászott gyilkos eszköz motívuma származhat a Portyánból, de kis jóakarattal tekinthetjük az egyezést véletlennek is. Árulkodó viszont a zenei idézet (nem egy bárhol hallható dalról, széles körben népszerű előadóról van szó), és a Portyán vitatott-kultikus státusza sem áll távol Tarantino világától. Friedkin egyébként nem tartozik QT sűrűn emlegetett rendezőhéroszai közé, ám a zseniális A félelem ára így is bekerült egy Tarantino-filmfesztivál programjába, Quentin mintha a Mátrix második része kapcsán elismerően emlegette volna az Élni és meghalni Los Angelesben című Friedkin-film nevezetes autós üldözését, és nem utolsósorban személyesen megjelent a Portyán felújított változatának Cannes-i díszbemutatóján.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

A Portyánnak kifejezetten jót tett az elmúlt három évtized. Friedkin műve sok szempontból megelőzte a korát, és még ha nem is tökéletes mozi, jóval érdekesebb legtöbb kortársánál és nagyságrendekkel értékesebb a hírénél (annak idején Arany Málna-díjakra jelölték és a forgatását is megpróbálták hátráltatni a tiltakozók, ma a melegek egy része is dicséri az interneten, és David Fincher veszi át egyes megoldásait a saját sorozatgyilkosos filmjéhez). Ha a kedves néző kellően felkészülve nézi meg, vagyis tudja, hogy egy felkavaró, sötét hangulatú, a szexualitást nyíltan ábrázoló, inkább elgondolkodtató, mint válaszokat adó thrillerel van dolga, valószínűleg tetszeni fog neki a film.