Csókolj halálosan (Kiss me deadly, 1955) Rendezte: Robert Aldrich. Írta: Mickey Spillane regénye alapján A. I. Bezzerides. Szereplők: Ralph Meeker (Mike Hammer), Albert Dekker (Dr. G. E. Soberin), Paul Stewart (Carl Evello), Juano Hernandez, Gaby Rodgers, Maxine Cooper, Cloris Leachman, Jack Elam, Strother Martin.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Robert Aldrich első fontosabb munkáinak egyike, egyben a hard-boiled krimiiskola manírjait csúcsra járató Mike Hammer-regények legelismertebb filmadaptációja. A bemutató idején nem volt kiugró siker, a francia új hullám rendezővé avanzsáló kritikusai azonban pajzsukra emelték miatta Aldrich-et, így a kegyetlenségében is ironikus Csókolj halálosan fontos alkotás, agyonelemzett kultfilm és a kései noir alapműve lett. Hosszú távon is a rendező jött ki legjobban a történetből, aki merész, kritikus hangvételű, haladó szellemű műveivel a függetlenségre törő, rebellis Hollywood nagy öregje lett, úttörő alkotások sora fűződik a nevéhez (leszbikus csábítás játékfilmen – The Killing of Sister George, közömbös bűnözők vívják meg a tisztek háborúját – A piszkos tizenkettő, az Álomgyár és a sztárkultusz nyílt kritikája – The Big Knife, Mi történt Baby Jane-nel?, Vietnam-allegória a Vadnyugaton - Ulzana portyája etc.). Mickey Spillane, Mike Hammer atyja ugyan óriási anyagi sikert könyvelhetett el műveivel, ám a kritikusok a mai napig nem rehabilitálták, és a mozival sem volt sok szerencséje. A főszerepet alakító Ralph Meeker sem vált sztárrá, kedvelt karakterszínészként tengette életét a periférián.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Hála a hard-boiled krimikre jellemző csavaros történetbonyolításnak, ezt nem is annyira könnyű meghatározni, mindenesetre többek között egy táska rejtélyes fényeiről. Mike Hammer magándetektív éjszakai autózása során felvesz egy csinos, ijedt stoppost (a leendő Oscar-díjas Cloris Leachman aprócska szerepe), aki csakhamar gyilkosság áldozatává válik. Az öntörvényű, szadizmusra hajlamos Hammer belebonyolódik a zavaros ügybe, amelynek a középpontjában a szervezett bűnözés és az a bizonyos titokzatos táska áll.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

A kapcsolat egy apró, de konkrét motívumban merül ki. Arról a bizonyos táskáról van szó, amely fontos szerepet játszik a Csókolj halálosanban és a Ponyvaregényben is: mindkettő valami nagyon értékes, fénylő dolgot rejt, amiért megéri gyilkolni. Nem elhanyagolhatóak azonban a különbségek sem: míg Aldrich filmjében látjuk és ismerjük a táska tartalmát, Tarantino tudatosan homályban hagyja a nézőt, mintha csak a Hitchcock nevével fémjelzett MacGuffinra játszana rá. (A MacGuffin azt a valamit jelenti, aminek egyetlen jelentősége, hogy mozgásban tartsa a cselekményt, de tulajdonképpen bármi lehet, a lényeg, hogy küzdjenek érte: lopott gyémánt, titkos iratok, tömegpusztító fegyver tervrajza, ínyenc tojássaláta-recept stb.)

Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

Tisztelgés a mester előtt egy hatásos ötlet és beállítás megidézésével: valaki felnyit egy táskát, az arcára erős fény vetül, a látvány rabul ejti. QT idáig tökéletesen reprodukálja a nagy elődöt, a folytatás viszont már igencsak eltérő: a Csókolj halálosan túl kíváncsi szereplője saját sorsát pecsételi meg kíváncsiságával (ez a „Pandóra szelencéje”-jelenet Az elveszett frigyláda fosztogatóinak fináléjára is hatással lehetett), míg Vincentnek csak a szép szeme világa merül el a rejtélyes valamiben („Örülünk?", kérdi tőle Jules, hogy visszarángassa a valóságba).

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

A Csókolj halálosan már Tarantino születésekor kultfilm volt, de az ázsiójának biztosan nem ártott, hogy elismerő biccentésre méltatták a kilencvenes évek egyik meghatározó mozijában. A Tarantinoval gyakran együtt emlegetett Martin Scorsese is kitért rá első Filmnaplójában (1995, a stáblista köszönet rovatában feltűnik QT neve is), a noir kutatói pedig a mai napig értelmezik és vizsgálják, hosszú tanulmányokkal adózva nagysága előtt. Hála a Becstelen brygantiknak és a remake-hullámnak (csak a borzalmas magyar című The Longest Yardból két sikeres feldolgozás született az elmúlt években), Aldrich neve ma is közszájon forog. Hullámzó ívű pályája ellenére elismert auteurje lett az amerikai filmművészetnek, leggyakrabban emlegetett műve pedig nem más, mint egy korai remek, a Csókolj halálosan.

A film befejezése:

A Ponyvaregény ominózus jelenete a táska tartalmára vonatkozó többi résszel és némi feliratos okoskodással: