Folytatva a Filmvilág Podcast 10 éves hagyományát, ezúttal is toplistákkal értékeljük a félévet. Mivel közülünk hárman (Pozsonyi Janka, Pauló-Varga Ákos, Baski Sándor) a májusi cannes-i filmfesztiválon is részt vettek (Huber Zoltán pedig a Sundance-en januárban), az adás egyben rendhagyó fesztiválbeszámoló, illetve beharangozó is, mert több listázott film ősszel és télen (vagy 2026 tavaszán) fog csak a magyar mozikba eljutni.

Friss Hús Budapest rövidfilmfesztivál első Oscar-kvalifikáló kiadásán a legjobb élőszereplős rövidfilm Komáromy Bese DÖGSÚLY című alkotása, a legjobb magyar animáció pedig Sárdi Katalin ÜVEGHÁZ című filmje lett.

A MAGYAR VERSENYPROGRAM DÍJAI

A magyar versenyprogram hivatalos zsűrijének díjairól Buda Flóra Anna animációs filmrendező, Laurent Crouzeix, a Clermont-Ferrand Short Film Festival & Market társigazgatója és Anne Gaschütz, a Filmfest Dresden igazgatója, Locarnói Filmfesztivál Pardi di domani válogatóbizottságának tagja döntött.

A legjobb női színész Tóth Zsófia lett Hajmási Péter VILÁGVÉGE című filmjében nyújtott alakításáért, a legjobb férfi színész pedig Lengyel Benjámin (a KÉT FELNŐTT című filmben, Szántó Fanni rendezésében)

A Magyar Telekom Díja a Legígéretesebb 30 év alatti rendezőnek járó díját (300 ezer forint pénzdíjjal) Tóth Kristóf Zsolt kapta a TÚLPART, DENISA című filmért, „mert megmutatta, hogy képes hatékonyan dolgozni különböző műfajokban, beleértve a vígjáték finom művészetét is”.

Elismerő oklevelet kapott Tőkés Anna THE LAST DROP című filmje „magával ragadó hangzásvilágáért, a torna versenyszerű világába való lenyűgöző bepillantásért és a kreatív történetmesélésért”, valamint Vácz Péter KUTYAFÜL című alkotása: „Ez a film meghatott minket érett rendezésével és őszinte megközelítésével. Nem mehettünk el mellette külön említés nélkül.”

Nemzetközi koprodukcióban, Nagy Viktor Oszkár rendezésében készül a Nemzeti Filmintézet támogatásával a Kémfeladatok kezdőknek című komédia. Az anti-James Bond történet főhőse egy nagyravágyó balatoni londíner a 70-es évek Magyarországán.

A Kémfeladatok kezdőknek a hidegháború közepén, 1976-ban játszódik. Főhőse egy balatoni luxusszálló londinere, akinek édesapja a közös horgászatok alatt mindig azt mondogatta: „Kis vízben csak a nagy halak érnek valamit. És te nagy hal leszel, Gyurika!”

Főhősünk nap nap után idétlen londinerruhában bámulja a keleti blokk nagykutyáit, arról álmodozva, hogy egyszer ő is nagy hal lesz. És ha ez még nem lenne elég, édesanyja is folyton jövőbeli terveiről faggatja. Mikor már végleg kezd elege lenni szánalmasnak vélt mindennapjaiból, egyszer csak betoppan az életébe egy magyar származású belga lány, és ekkor hirtelen egy kalandokkal teli hidegháborús kémhistóriába csöppen. A sok kalamajka végén azonban rájön, hogy belőle sohasem lesz szuperkém, de ettől még lehet boldog a feleségével.

A magyar-belga-spanyol koprodukcióban a Filmsquad gyártásában készülő film forgatókönyvírója Csala Norbert, producere pedig a Liza a rókatündért és a Szia, Életem!-et is jegyző Major István, kreatív producere Gül Togay.

A Heimatkunst táj- vagy szülőföld-költészetet jelent, és azt a kulturális irányzatot jelöli, amely a 19. század végén az egyes német régiókra jellemző kultúrából párolt le egyfajta sematikus német vidéki kispolgári életérzést. Tartalmában konzervatív, stílusában romantikus és szentimentális volt, és élesen elvetette a 19. század végének modern irányzatait, a naturalizmust és a szimbolizmust.

Gyakran megfogalmazódik, hogy a Heimatkunst táplálta a németséget az etnicitás – mint akkor mondták, a faj (amelyet még nem a náci értelemben használtak) – jegyében leszűkítő völkisch (népies) nemzetfelfogást. Mindazonáltal a Heimat-érzés és a völkisch gondolat nem voltak szinonimák. Egyfelől a völkisch eszme a 20. század elején alakult ki, és sokkal agresszívebb és offenzívebb volt, mint a Heimat-kultusz. Másrészt utóbbi a németség által lakott egyes régiók kultúrájának megőrzésében gyökerezett, vagyis nem megszüntetni kívánta az államközpontú konzervatív és a liberális nemzetfelfogást, mint a völkisch, sokkal inkább kiegészíteni, egyfajta terepet adva az össz-németségen belül a regionális identitások megélésének. A Heimat-érzés és a völkisch gondolat kultúrkritikája és államkritikája kétségtelenül egybevágott: mindkettő erős bírálatot fejezett ki a nagyvárosi, túlvárosiasodott, túliparosodott kultúra ellen, valamint megegyeztek abban, hogy a nép előrébb való, mint az állam.

MAGYAR MOZIK
Mesél a film – nem az első, s főképpen nem az utolsó példája ez a vállalkozás a mozi, a mozizás, a forgatás megidézésének egy film keretében, amely közvetve vagy közvetlenül a rendezésre, az alkotómunkára, avagy a médiumra, magára a filmművészetre reflektál. Miként jelenik meg a mozi szelleme és/vagy a filmkészítés masinériája a magyar filmben?

Gelencsér Gábor: Mesél a mozi (Mozi a (magyar) filmben)
Fekete Tamás: A vetítőgépek lázadása (Mozigépészek a filmvásznon)   
Cinema Paradiso, Filmvilág (A szerkesztők moziélményei) 
Antal Nimród: A mozi a templomod   

AZ IDŐ SODRÁBAN
A slow cinema a képek ritmusának markáns lelassításával áthangolja a filmélményt. Az ok-okozatiság, az akció dominálta cselekményszervezés helyére a csendes szemlélődés lép, amely hagy időt a befogadó számára a részletekben való elmélyülésre, szinte érzékivé teszi a dolgok jelenlétét, és már-már a meditatív állapothoz közelíti a mozgókép működését. A vonulat darabjai így mindig magáról az időről is beszélnek, legyen szó akár Apichatpong Weerasethakul, Tsai Ming-liang vagy Miguel Gomes alkotásairól.

Czirják Pál: Szabadságot adni a nézőnek (Miguel Gomes: Grand Tour)   
Stőhr Lóránt: Dzsungelmélyi találkozások (Apichatpong Weerasethakul dzsungelfilmjei) 
Keller Mirella: Lassú napok (A slow cinema két arca)   
Markója Csilla: Az aréna méretű golyók (Cinema Niche: Albert Serra: Afternoons of Solitude)   

MESÉK FELNŐTTEKNEK

13. alkalommal tűntek fel a Friss Hús plakátjai a metróban, szlogenjei magától értetődően a rövidséget, tömörséget emelik ki.

S mert a 13 jó szám: 2024 őszétől a Friss Hús is tagja az Oscar-kvalifikáló fesztiválok elit klubjának. Az Amerikai Filmakadémia szabályzata szerint akkor nevezhető Oscarra (élőszereplős, animációs vagy dokumentum) rövidfilm, ha az elkészültét követő két éven belül elnyeri az egyik nevezésre jogosító fesztivál adott díját. Az idei évtől a Friss Hús két magyar versenykategóriában - a legjobb élőszereplős, illetve animációs film -  díjával jutalmazott rövidfilm alkotói, ha úgy tetszik, meglehetősen sokat spórolnak, hiszen nem kell a kvalifikáció költségesebb módját, a meghatározott mozikban történő nyilvános vetítést választaniuk.

A fesztivál szakmai programjai közül tematikailag a legizgalmasabbnak az AI és a szerzői jog kérdéseit tárgyaló rendezvény,  filmszakmailag pedig Kovács András Bálint a filmeket snittenként elemző előadása ígérkezik. Utóbbi olyan kérdésekre kínál válaszokat, milyen dramaturgiai következményekkel jár a gyakorlatban az, hogy a rövidfilm nem mini nagyjátékfilm.  

Ajánlónkban az Oscar-nomináló kategóriák esélyesnek tartott alkotásait vesszük sorra.

Új noir-adásunkban folytatjuk a David Lynch-sorozatunkat a Veszett a világgal, még egyszer megemlékezünk Gene Hackmanről az egyik legjobb filmjével, A döntés éjszakájával, és elmondjuk, hogy mi a bajunk Gareth Evans és Tom Hardy közös netflixes akciófilmjével, a Pusztítással.

Részvevők: Huber Zoltán, Orosdy Dániel, Baski Sándor

Menetrend:

00:02:35 - Pusztítás (Havoc)
00:17:00 - A döntés éjszakája (Night Moves)
                00:43:45 - A döntés éjszakája - spoileresen
00:58:05 - Lynch-sorozat: Veszett a világ
01:53:50 - Ajánljuk még (Road to Salina, Alien 3, Mennydörgők, Bástya színház: Minden jót, Leo Grande)