13 év után a Corvin mozi adott otthont a 44. Magyar Filmszemlének, ahol több mint 20 ezer érdeklődő 6 napon át 130 filmet nézett meg. A Filmszemle az elmúlt két év filmtermését ölelte fel, de számos alkotást itt láthatott először a közönség. 

A Szemle hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót február 9-én, a Corvin mozi Korda termében tartották meg. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át.

A 44. Magyar Filmszemlén életműdíjat kapott Tarr Béla.

NAGYJÁTÉKFILM
A zsűri tagjai: Erdély Mátyás operatőr, Fliegauf Bence rendező, Havas Ágnes producer, Sándor Pál rendező, Schell Judit színész

Új adásunkban elindítjuk a David Lynch életművét összegző sorozatunkat, amelyet a Radírfejjel kezdünk. Mellette kitérünk az Oscar-jelölt A szent füge magjára, a Jókislányra, Nicole Kidman erotikus drámájára, és elővesszük Kidman egy 1989-es filmjét, a Halálos nyugalmat, amelyben Sam Neill és Billy Zane a másik két főszereplő. Megbeszéljük többek közt, hogy

• mi a gonosz banalitása,
• megalkuvás-e allegóriákhoz nyúlni,
• sok vagy kevés az erotika a Jókislányban,
• mi a személyes viszonyunk Lynch-hez és a Radírfejhez,
• honnan lehet érezni, hogy jó ember volt Lynch,
• és lehet és érdemes-e megfejtéseket keresni a munkásságában.

Menetrend:

FILMSZEMLE 2025
Gelencsér Gábor: Ünnepnapok  
Régi emlékek (Gothár Péter, Lugossy László, Szabó Simon)        
Szemle-paletta (Válogatás a 44. Magyar Filmszemle programjából)       

RÁKTÉRÍTŐ MENTÉN
A Ráktérítő régiója rohamosan és elkerülhetetlenül egy új világrend kiindulópontjává válik, ami rákényszeríti a hajdani kolonialista nemzeteket, hogy szembenézzenek egy újfajta együttélés szükségszerűségével a rég megszokott „hódító-hódított” viszony helyett: körkép Szenegáltól (Dahomey) Iránon át (A szent füge magja) Indiáig (Minden, ami fénynek tűnik) és Indonéziáig (A fehér épület).

Varró Attila: Paralel körök (Francia Afrika-filmek)                       
Kiss Dalma: Végső búcsú az otthontól (Kavich Neang: A fehér épület)    
Baski Sándor: Akik végül nemet mondanak (Mohammad Rasoulof: A szent füge magja)  
Keller Mirella: Női sorsok (Payal Kapadia: Minden, ami fénynek tűnik)             

FOLK HORROR 
Nosferatu, az erdélyi rém nagyjából fél évszázadonként kel ki koporsójából, hogy keletről hozott árnyékával és patkányhordájával támadást intézzen a jólétben tespedő nyugati polgári társadalom ellen: a három nagy Nosferatu-film három korszakot, három filmes formanyelvet is jelöl, általános emberi szorongásokat, rémképzeteket, vágyakat szimbolizálva.

A 11. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon hat külföldi alkotás mellett két magyar film is fődíjat kapott (Zurbó Dorottya A boldogság ügynöke című filmje a Hézköznapi vágyak szekcióban, Csáki László filmje, a Kék Pelikan pedig a Magyar versenyben). A díjakról 8 versenykategóriában összesen 43 zsűritag döntött.

A fesztiválon az előző évhez képest 40%-kal növekedett a nézőszám.

Hétköznapi hősök szekció:

Fődíj: Invázió - Sergei Loznitsa
Különdíj: A feketekert - Alexis Pazoumian

Hajdu Szabolcs két tavaly bemutatott filmjéért (Kálmán-nap és az Egy százalék indián) megosztva kapta meg a fődíjat. Hajdut forgatókönyvíróként is díjazták, és ő lett a legjobb férfi főszereplő is a Hatalomban nyújtott alakításáért. A magyar filmkritikusok Életmű-díját sok évtizedes kimagasló művészi munkásságáért Molnár Piroska kapta.

Minőségi alkotások, reprezentatív válogatás – a cseh filmek ismét jó eséllyel versenyeznek a magyar filmkedvelők kegyeiért. Megnyerő bizakodást sugall Adéla Gálová, a Cseh Centrum igazgatójának ajánlója is: a második évtized első éveként üdvözli a 11. Cseh Filmkarnevált. Az idei összeállítás a magyar és a cseh filmgyártás és -forgalmazás különbségeit is markánsan kirajzolja. (Facebook-esemény)

Az amerikás lány (Amerikánka, Viktor Tauš) számára az illúzió a túlélés eszköze. Mint a tallinni nemzetközi premieren elmondta, Tauš csaknem negyedszázados adósságot törlesztett az elkészítésével. A Kanarek (’Kanári’, 1999) kritikai sikere után drogfüggő lett, hatalmas adósságot halmozott föl, két évig az utcán élt. Ekkor találkozott a hajléktalan, drogos prostituált Zdenával. Alány Amerikában született, s Csehszlovákiába visszaköltözésük után, árvaházba, majd nevelőszülőkhöz került. A forradalmat követő zűrzavaros időkben lett nagykorú, a rendszer pedig kilökte a semmibe. Tauš számára a lányból áradó erő, akarat életmentőnek bizonyult. Megmosakodott a Moldvában, és jelenkezett egy reklámstúdióba. Két hónap múlva lakásba költözhetett, lassan megadta az adósságait, 2013-ban pedig elkészítette a szép nemzetközi karriert befutott Három bohócot.

A rendszerváltás óta eltelt 35 év második legnézettebb magyar mozifilmje lett a Futni mentem, amelyre már több mint 600 ezren ültek be. Herendi Gábor rendezővel még a decemberi Filmvilágban jelent meg egy interjú. Ez a teljes, vágatlan verzió.

A sorozatos elutasítások után a Valami Amerika rendezője is csatlakozott a függetlenfilmes hullámhoz a Futni mentem cimű munkájával. Szűkös anyagi körülmények között forgatott romantikus komédiát a legnagyobb cseh kasszasiker alapján; a Nők, ha futnak több mint 1,3 millió nézőt vonzott be a mozikba. Hogyan javították fel az eredetit? Milyen trükkel csábította vissza Csányi Sándort a romkomok világába? És szerinte mi a kulcs a közönségsikerhez? Herendi Gáborral beszélgettünk a gatyalehuzós humor csapdájáról, bizonyítási vágyról, és az is szóba került, milyen filmtervek rejlenek a fiókjában.

Az NFI sok kritikával illetett, egy szűk kört előnyben részesítő támogatási politikája egy függetlenfilmes hullámot hívott elő, amihez te is csatlakoztál. De amíg ez szerzői filmek megszületését jelentette eddig, te egy tisztán műfaji filmmel, egy romantikus komédiával álltál elő. Mennyire látod egyedi vállalkozásnak a Futni mentemet a többi függetlenfilmhez képest?