A szocialista Magyarország túl szűk hely volt ahhoz, hogy a krimibe illő nagyformátumú bűn elférjen benne.

Az 1949-ben államosított magyar filmgyártás korántsem vonzódott a bűnügyi filmek zsáneréhez, majd húsz évbe tellett, míg az első szocialista krimi filmvászonra került.

Kezdetben volt a szabotázs

„Nem ez a módja, Holub elvtárs! Előbb majd… szembenézünk Vargával.”

Pedig Holub elvtárs már ütésre emelné az öklét.

A bölcs intelem, mint annyiszor, most is párttitkári szájból szól, magyar filmben halljuk, Herskó Város alattjában, mely az ötvenhármas évtől számított köztes időben készült: Sztálin már halott, de a Kádár kor még odébb van.

A mondat jelentése: ne üsse meg a leleplezett szabotőrt az öntudatra ébredt metróépítő keszonmunkás spontán felindulásból, azt majd odabent intézik a kék parolis elvtársak. Amúgy az első pofont, legalábbis ezekben a filmekben, lehet „szembenézésnek” nevezni. Majdnem szó szerint. Szinte nem is eufemizmus. Mert mi történik? A szabotőrt mindig a rászegeződő első éles tekintet és az első ökölbeszoruló kéz látványa bírja szóra. Ettől van az, hogy bár a szabotázsfilm az ötvenes évek olyan önálló filmzsánere, melynek középpontjában bűnügy áll, és formálisan nyomozás is tartozik hozzá – de soha nem krimi. A szabotőrt ugyanis mindig a „szembenézés” leplezi le. És nem azért, mert a kor hazai forgatókönyvírói ne tudtak volna kigondolni egy intellektuálisan penge, és verekedni (nem csak verni) képes ÁVH-s őrnagyot, amit azután eljátszhatott volna, mondjuk az ifjú Gábor Miklós. Csakhogy egy ilyen film hibásan közvetítette volna a műfaj lényegéből következő „eszmei üzenetet”. Hogy tudni illik, az új rend ellensége nem azért lepleződik le, mert ott és akkor egy nála okosabb, vagy nála keményebb öklű bűnüldözőbe botlik. Ha így volna, az azt jelentené, hogy a kommunizmus győzelme csak a jókor jó helyen felbukkanó egyén képességein múlik. Vagyis olyasmin, amiért krimit nézünk, olvasunk.

A szabotőr lebukásának „szükségszerűnek” kell lennie. Például munkások kicsiny csoportja vádló tekintetét a fúrótornyot megrongáló gyilkosra szegezi (Gyarmat a föld alatt, 1951), és a gyilkos összeomlik. Máskor elég egyetlen „szembenéző” tekintet, ha az a Pártot képviseli: „Tudjuk, ki vagy!” Ezt a Teljes gőzzel katartikus fináléjában, ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal, tényleg ÁVH-s őrnagy mondja a gyanús múltú vasúti mérnöknek. (Máriássy Félix, 1951). Jelentése: „azt nem tudjuk, hogyan akarod kisiklatni a vonatot most, de azt igen, mit tettél-tehettél valamikor régen.” Ennyi tudás pedig ebben a rövid életű műfajtorzóban éppen elég. Elég a szabotőrnek is: ott rögtön összeomlik. Vagyis, ahogy az a bizonyos Varga, nem állja a „szembenézést”, ahogy majd a pofonokat sem az Andrássy úti pincében. 

Az első Hypewriter pitchfórumot 2018 júniusában rendezték meg Budapesten. Az eredeti televízióssorozat-ötleteket bemutató eseménysorozat hatalmas sikerrel zárult, a 2018-as pályázat nyertes projektje, a The Butcher jelenleg előkészítési fázisban van, és még 2019 első felében megkezdődik a gyártása. 

A szervezők februárban bejelentették, hogy 2019-ben is megrendezik a Hypewritert, és ismét várják az eredeti sorozatötleteket. Nevezési határidő: április 30. 

A Paprika Studios és az RTL Magyarország mint az ötletfórum életre hívói a minőségi televíziós sorozatgyártás fejlesztését tűzték ki célul, ennek érdekében kívánnak lehetőséget adni egyedi ötletek és újszerű tartalmak megvalósítására. A szervezők a jövő legjobb televízióssorozat-ötletét keresik – mindenféle műfaji megkötés nélkül. 

A pályázat győztese 10.000 euró pénzdíjat kap, a kiírók segítségével továbbfejlesztett koncepciója pedig a Paprika Studios gyártásában készül el, majd az elkészült pilotepizódot az RTL Magyarország tűzi műsorra. A szervezők közt található a jelentős nemzetközi kontentforgalmazó cég, a DRG is, ők segítenek majd a legjobb nemzetközi perspektívájú sorozat kiválasztásában. 

A budapesti Hypewriter pitchfórumra 6-10 epizódból álló, epizódonként kb. 40-50 perces sorozatok ötletét várják. Elsősorban kelet-közép-európai országokból érkező nevezésekre számítanak, de a világ minden részéről lehet jelentkezni. A pályázati anyagokat angol nyelven kell beadni. 

A pitchfórumra június 25-én kerül sor, ahol a jelentkezők közül a legjobbnak ítélt nyolc projekt mutatkozik majd be a döntőben az ötfős nemzetközi szakmai zsűri – elismert kulturális és filmelméleti szakértők és filmkészítők – és a közönség előtt. A kiválasztott projektek alkotói a pitchfórum előtt előkészítő pitchtrainingen vehetnek részt. 

A nevezés a https://filmfreeway.com/hypewriter felületén lehetséges. A nevezés feltételeiről, valamint a díjakról a  www.hypewriter.tv weboldalon található tájékoztatás.

Folytattuk a hagyományt, a közelgő Oscar-gála kapcsán idén is kielemeztük a jelölteket. Az adásban szóba került többek közt:

• mekkora szerepe van a politikának a jelöléseknél,
• hogyan befolyásolhatja a preferenciális szavazási rendszer a végeredményt,
• színészet-e, ha valaki önmagát játssza el,
• hány liter pálinka kéne ahhoz, hogy Sam Elliott ne lógjon ki egy Tarr-filmből,
• blöff-e a Fekete Párduc és a Bohém rapszódia jelölése,
• kik azok a női filmesek, akik hiányoznak a jelöltek közül,
• mi lenne a Roma győzelmének az üzenete?
• és kire, mire szavazna Tarr Béla, aki tavaly óta tagja az Akadémiának?

Február 27. és március 8. között kilencedik alkalommal rendezik meg a Frankofón Filmnapokat. Premierek, premier előtti vetítések, cannes-i, berlini, torontói fesztiválsikerek bő egy hétig Budapesten a Corvin, Toldi és Puskin moziban, a Széchenyi Fürdőben, illetve a Francia Intézetben, valamint az ország 12 városában. 19 film – 8 országból. 

A fesztivál nyitófilmje, a Szabadúszók Franciaországban nemcsak hangos közönségsikert, de jelentős kritikai elismerést is aratott, amiről mi sem tanúskodik jobban, mint a film cannes-i szereplése, vagy a 6 César-díj jelölés, köztük a Legjobb Film kategóriában. Hogyan próbálja kézbe venni a sorsát egy csapatnyi középkorú, az élet által már kellőképpen megviselt, pocakosodó férfi? Belevetik magukat… a vízbe: úszógatyát húznak, és mozognak, nem is akárhogyan. A mozivásznon látottakat a nézők akár azonnal a gyakorlatba is átültethetik, ugyanis a Széchenyi Fürdő termálmedencéjében egyszeri alkalommal különleges szabadtéri vetítés is lesz. 

Legújabb filmjében az Életrevalókban megismert Omar Sy egy írót alakít, aki egy meghívásnak eleget téve életében először utazik Dakarba, ősei földjére. Egy 13 éves kisfiú, Yao bármit megtenne, hogy találkozzon messziről csodált bálványával. A kisfiú rajongása pedig annyira megindítja a sztárt, hogy kibújik a kötelezettségei alól, és maga viszi vissza a gyereket a falujába. A Filmnapok vendége lesz Philippe Godeau, a film rendezője, aki nemcsak a nézők kérdéseire válaszol majd a vetítés utáni közönségtalálkozón, de mesterkurzust is tart. 

A hatodik Cseh Filmkarnevál az új arcokra, a filmes debütálásokra és műfaji kísérletezésekre fókuszál. A kiválasztott filmeket a család témája köti össze. Míg a nyitófilm, a Hétvégi ház eladó a családi vagyon eladása ürügyén vizsgálja a megromlott családi viszonyokat, a Domestik a családalapításra való patologikus alkalmatlanságot elemzi. Az Egy kis időre és A papa Volgája a családi titkokra próbál fényt deríteni különböző eszközökkel, míg a Miss Hanoi című krimi a Csehországban élő vietnámi közösség egzotikus világába vezeti el a nézőt, ahol a család fogalmának jelentése kulturálisan és társadalmilag is különbözik. A család szétesésére, és annak megakadályozásáért folyó harcra az elvonóban játszódó Szomorú férfiak mosolya, a családi veszteségekre pedig Az elárult arany és a Jan Palach című filmek reflektálnak. 

A vetítéseket követő beszélgetéseken három film alkotói személyesen is részt vesznek a Toldi moziban. A Hétvégi ház eladó után Tomáš Pavlíček rendező és Bárdos Judit színésznő, a Domestik után Adam Sedlák rendező, Jiří Konvalinka színművész és Jakub Jíra producer, a Miss Hanoi után pedig Zdeněk Viktora rendező és producer, valamint Ha Thanh Špetlíková színésznő lesznek jelen.

Filmek és vetítési időpontok:

Sok film idézi meg a terrorizmus témáját. Magyarországon ez a téma jórészt hiányzik a filmes repertoárból, ami nem annyira a terrorista hagyományok hiányának tudható be – Magyarországon is jelen volt a politikai terrorizmus 1919-1920-ban –, mint inkább a magyar filmesek ódzkodásának a felkavaró témától. Nyugati filmeken gyakori téma a terrorista szervezetek belső életének ábrázolása, és ne csak a pőrén szórakoztató akciófilmekre gondoljunk, hanem a nem direkten moralizáló, kritikai hangvételű szerzői filmekre és drámai alkotásokra is.

Terrorizmus-történelem dióhéjban

A terrorizmus tulajdonképpen egyidős az emberiséggel. Hogy ki volt az első terrorista, annak meghatározása éppolyan lehetetlen, mint annak eldöntése, hol vált el egymástól a terrorista és a gerilla karaktere.

Mindig voltak olyan személyek, akik merénylettel kívántak megszabadulni a hatalmat gyakorlóktól. A terrorista jelzőt először a francia forradalom idején használták, azokra a forradalmárokra, akik a köztársaság vélt és valós ellenségeivel szembeni kíméletlenséget propagálták. „Vörösterrornak” nevezték az 1793-as vendée-i mészárlásokat (utalva a vörösre, a forradalom színére), majd 1815-ben megszületett ennek ellenforradalmi párja, a „fehérterror” (utalva a fehér Bourbon-liliomos lobogóra). Ma is e neveken emlegetik a forradalmi és ellenforradalmi erőszakot.

A 19. század alapvetően hozzájárult a modern értelemben vett terrorizmus megszületéséhez. Itália tekinthető a terrorizmus egyik hazájának: a carbonarik célja Itália egyesítése volt, és e cél érdekében a felkeléstől a magányos merényletig minden eszközt megengedhetőnek tartottak (egy tagjuk, Felice Orsini sikertelen merényletet követett el III. Napóleon ellen, hogy a francia császárt emlékeztesse ígéretére, miszerint felszabadítja Itáliát). Velük szemben szerveződött meg a Nápolyi Királyságban és a Pápai Államban egy ellenforradalmi, ultrakatolikus mozgalom, a Sanfedisti (teljes nevén a Szent Hit Hadserege), amely terrorista eszközzel harcolt az olasz liberálisok és carbonarik ellen, megfogadva, hogy megvédelmezi a pápa és a nápolyi dinasztia trónját, és írmagostul kiirtja a liberálisok „szektáját”. A legenda szerint merényleteikhez megszentelt tőrt használtak, melynek markolatába egybefonódó SF monogramot vésték.

 
Díjazták az év filmjeit a BAFTA-n, vagyis a Brit Filmakadémia gáláján. A legfontosabb díjat a Roma vitte el, a legtöbbet (hetet) A kedvenc.

Legjobb film
Roma

Legjobb brit film
A kedvenc

Legjobb brit elsőfilm
Beast (Michael Pearce)

Legjobb rendező
Alfonso Cuarón (Roma)