
Gelencsér Gábor, Teszár Dávid, Beregi Tamás, Orosdy Dániel, Pauló-Varga Ákos, Pethő Réka, Nagy V. Gergő, Pozsonyi Janka, Fekete Tamás, Lichter Péter, Kránicz Bence, Pápai Zsolt, Déri Zsolt, Alföldi Nóra, Huber Zoltán, Árva Márton, Kolozsi László, Nevelős Zoltán, Kiss Dalma, Vajda Judit, Kovács Kata, Greff András, Varró Attila, Baski Sándor, Buzsik Krisztina, Vincze Teréz
David Lynch művészete olyan, mint az élet: rejtélyes – ám e hatalmas közhellyel ellentétben (mindkét fogalom fontos!) érzéki értelemben. Munkásságának legemlékezetesebb képsorai már a debütáló nagyjátékfilmjében megjelennek: az 1977-es Radírfej groteszk-szürreális víziójának riadt tekintetű, különleges frizurájú főhőse (Jack Nance), a puffadt pofazacskójú Radiátor Kisasszony éneke és a felhabzó mutáns bébi mind-mind alkalmas arra, hogy egy életen át kísérje és kísértse a nézőjét. Lynch talán legspirituálisabb és legszürreálisabb filmje rémlátomás apává válásról, felelősségvállalástól való félelemről, egzisztenciális szorongásról: indusztriális poklában, ahol a családi vacsorákon miniatűr sült csirkék kelnek életre, a radiátorban egy dizőzkisasszony lakik és a kopott folyosókon felsejlő ajtók mögött egy pólyatestű szörnyembrió rí hosszú éjjeleken át, mégis létezik megváltás – csodás, banális, giccses menyország, amelyet a félelmekkel való szembenézés után egy ölelés és a fény hoz el. „A Mennyben minden rendben van” – énekli a Radiátorban Lakó Hölgy, és bár ez az első érzetre negédes üzenetű, megkapó dallam elvben nem is állhatna távolabb a rendezőtől, tulajdonképpen meglepően sokat kifejez a híres Lynch-hangulatból: odafent tényleg minden rendben, de hogy idelent és odaát mi a helyzet, már egészen más lapra tartozik.


Aki az 1970-es évek derekán az ELTE angol tanszékére járhatott, különleges szellemi mikroklímát tapasztalhatott meg. Ennek volt egyik vezéralakja Takács Ferenc. 
NEKROLÓG