
A tavalyi lista itt olvasható.
Gunman (Gatillero)

Az argentin Cristian Tapia Marchiori csontszikár, szűk 80 percbe sűrített, adrenalindús hajszafilmje elkerülte a nagy nemzetközi filmfesztiválokat, ekként méltánytalanul elsikkadt a roppant mozgóképes dömpingben (vajon évente hány latin-amerikai független filmmel történik meg ugyanez?). A Victoria (2015) és a Boiling Point (2021) példáját követve egy bravúrosan koreografált, vágás nélküli tételről van szó, amely egy éjszaka erejéig Buenos Aires külvárosának legszegényebb részébe (Isla Maciel) kalauzol. Galgo, aki úgy néz ki, mintha Jason Statham összeaszott, kistérségi unokaöccse lenne, a börtönből kikerülve elvállal egy egyszerűnek tűnő melót, amely hirtelen megbonyolódik, így a barriót uraló drogbanda mindkét frakciójának a célkeresztjébe kerül. A főhőssel egyetemben az operatőr is szinte folyamatosan mozgásban van, horizontálisan és vertikálisan egyaránt bebarangoljuk a Riachuelo folyó mellett elterülő negyedet, hol gyalogosan, hol sprintelve, hol autóval, hol pedig motorral, de azért a mellékszereplőkre is jut némi idő, miközben észrevétlenül megtanuljuk az összes valamirevaló argentin spanyol káromkodást. A Gunman egy teljességgel kiszámíthatatlan, szuprafeszült cinematikus hullámvasút, amelyből nincs kiszállás. Viva el cine argentino! [trailer]





NEKROLÓG