Norvég, amerikai, kazah és iraki film a nyertesek között: Átadták a 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál díjait

Szeptember 13-án átadták a 21. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál díjait. Joachim Trier új alkotása, az Érzelmi érték nyerte a fesztivál fődíját, a Pressburger-díjat, a zsűri nagydíját, a Zukor-díjat pedig Kristen Stewart első rendezése, A víz kronológiája kapta. Az iraki – de utómunka terén magyar közreműködéssel készült – Az elnök tortája három elismerésben részesült, a közönségdíjas pedig az Egykutya lett.

Mint Bíró Tibor fesztiváligazgató a zárógálán elmondta, „az idei fesztivál versenyprogramja a kortárs filmművészet legújabb és legjelentősebb alkotásait hozta Miskolcra. Nagy öröm volt számunkra, hogy idén hét magyar gyártású alkotás szerepelt a versenyprogramban, négy nagyjátékfilm és három dokumentumfilm.” A versenyprogramban szereplő magyar filmek közül kettő Oscar-díjas művészhez kötődik: a CineFesten láthatta először a hazai közönség Deák Kristóf Egykutya, illetve Nemes Jeles László Árva című alkotását – utóbbiról ráadásul a CineFestes premiervetítés napján jelentették be, hogy Magyarország ezt a filmet nevezi a 2026-os Oscar-gálára.

Salamon Andrással a fiatal filmesek lehetőségeiről, tervezésről és Random döntésekről beszélgettünk a Random című új filmje kapcsán, amely szeptember 25-én érkezik a mozikba.

A Lumiere Filmiskola készítette a filmet. Ez mennyiben befolyásolta a castingfolyamatot, illetve a stáb munkáját?

Az összes kisebb-nagyobb szerepre futottunk köröket, mert nálunk van filmszínészképzés – sikerült is néhány diákunknak, de tanárok is szerepelnek a filmben. Háromféle módon kerestünk szereplőket. A leghagyományosabb ezek közül a casting directorral való együttműködés: Fellner Gréti csodálatos munkát végzett; több olyan emberre hívta fel a figyelmem, akit nem találtam volna meg. A Lumiere tágabb vonzásköréből is jöttek többen, egy nagy open castingot is csináltunk, rengeteg érdekes, úgynevezett amatőr jelentkezővel csináltam próbafelvételt. De voltak persze evidens választások is. A statisztériát hajléktalanszállókból, szociális intézményekből hívtuk, ez nagyon jól látszik a filmen.

A 82. Velencei Filmfesztivál díjátadó gáláján Enyedi Ildikó új filmje, a Csendes barát női főszereplője, Luna Wedler nyerte a legjobb feltörekvő színésznek járó Marcello Mastroianni-díjat. A film a tegnapi világpremierje napján öt további díjat vihetett haza, a FIPRESCI, az INTERFILM, a diákzsűri díját, az Edipo fenntarthatósági díjat, valamint a Green Drop-díjat is.

Luna Wedler így nyilatkozott a díjról: „Sosem dolgoztam még ilyen különleges körülmények között, igazi ajándék volt. Ildikó létrehozott egy titkos, biztonságos világot. Nagyon intuitív, és igazán odafigyel a munkatársaira. A film hatására sokkal jobban tisztelem a természetet, mint korábban.”

A film rendezője, Enyedi Ildikó elmondta: „Luna Wedlerrel a Feleségem története kapcsán találkoztam először. Ő volt az első a hét fiatal, tehetséges színésznőből, akit meg szerettem volna nézni. A casting közepén leállítottam a munkát, és felkértem Lunát a szerepre, a többi meghallgatást pedig lemondtam. Azt hiszem, ez mindent elmond arról az elemi tehetségről, erőről, ragyogásról, ami belőle sugárzik. Emellett fantasztikusan fegyelmezetten dolgozik és frenetikus a humora…csodálatos vele dolgozni.”

Hirtelen felindulásból elkövetett podcast a Velencei Filmfesztiválról, ahol többek közt két új magyar filmet is bemutattak.

Akik a vetítések közben értékelték a filmeket és a fesztivált: Baski Sándor, Bognár Péter, Gyöngyösi Lilla, Tóth Csaba, Tóth Viktor

Kiderül többek közt:

A Nemzeti Filmintézet szeptember 16-21. között rendezi meg a 8. Budapesti Klasszikus Film Maratont (BKFM), a felújított mozgóképek legnagyobb hazai fesztiválját összesen nyolc fővárosi helyszínen.

„Idén ünnepeljük a mozi születésének 130. évfordulóját, ami különös jelentőségű egy olyan fesztivál életében, mint a Budapesti Klasszikus Film Maraton. Tizenhárom évtized terméséből válogatva a nemzetközi és a magyar filmkincs izgalmas alkotásait mutathatjuk be a közönségnek az NFI Filmarchívum és Filmlabor, továbbá külföldi filmarchívumok értékmegőrző munkájának köszönhetően” – mondta Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, a Nemzeti Filmintézet elnöke.

Többek közt a patinás francia filmstúdió, a Gaumont olyan produkciói lesznek láthatóak újra nagyvásznon, mint az Alvilági melódia Alain Delonnal, a Felvonó a vérpadra Jeanne Moreau-val, Jean-Luc Godard rendezése, a Külön banda vagy a neonfényes Metró Luc Bessontól. Az örök klasszikusok sorát gazdagítja a programban Alain Delon másik ikonikus filmje, A szamuráj, illetve Ingrid Bergman és Roberto Rossellini közös munkái közül az Itáliai utazás, a Stromboli, valamint a Félelem - Nem hiszek már a szerelemben.

MAGYAR MÚLT
Az emlékezetpolitika kisajátítása nemcsak a Rákosi-korszakban, napja inkban is érzékelhető jelenség. Ennek vizsgálatához a Föltámadott a ten gertől kezdve a Most vagy sohá!-n át a Hunyadi című sorozatig vesszük végig az adott presztízsfilmek és -sorozatok történelmi szemléletét; nem megfeledkezve az olyan más és más értelemben vicces művekről, mint a Gyula vitéz télen-nyáron vagy a közelmúltbeli.

Nemes Z. Márió: Nemzeti szuperhősök (Kosztümös nemzeti fantasy)
Zalán Márk: A múlt kisajátítása (Föltámadott a tenger, Most vagy soha!)
Kovács Bálint: Mi is az a turáni átok? (Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron)

Murai András: Hős, család, nemzet (Lengyel Balázs és George Mihalka: Hunyadi)

MŰFAJVÁLTÓK
Nemcsak az élet, a film világa is hozhat furcsa kanyarokat: így lesz valakiből komikus létére horrorfilmes alkotó (amely jelenség meglepően gyakorivá vált az elmúlt években), drámai színészből akciósztár, majd komikus; és így épülnek be Mario Bava horrorfilmes rémlátomásai a nemrég elhunyt Ozzy Osbourne zenekarának klipjeibe.

Baski Sándor: A bohócok tudják, mitől félünk (Zach Cregger: Fegyverek)

Új adásunkban beszélünk az év közönségkedvenc horrorjáról (Fegyverek), Celine Song új filmjéről (Többesélyes szerelem), elővesszük az első Rambót, és megemlékezünk Terence Stampről az egyik legjobb filmjével (Az áruló). Szóba kerül többek közt, hogy

• említhető-e egy lapon az Előző életekkel Song új rendezése,
• miért jó, hogy megjelenik a filmben a magasságfixáció,
• mennyire hatol mélyre a Fegyverek,
• nevezhető-e egyáltalán horrornak,
• milyen volt a Rambo forgatási helyszínén túrázni,
• mennyi ideig élnénk túl az erdőben egy vadászkéssel,
• és hogyan lesz főszereplő Terence Stamp egy olyan filmben, amelyben nem is ő a főszereplő?

Menetrend: