MAGYAR MŰHELY
A „hungarofuturizmus” immunreakció a valóság szürrealizmusára: ha a való világ valószerűtlenné válik, ha a babonák, álhírek, hecckampányok, összeesküvés-elméletek veszik át a józan ész és az empátia helyét, akkor a művészet az emberi butaság ellen a groteszk, a blődli, a karneváli szellem iróniájával tud leghatásosabban védekezni. Hungarofuturisták Jancsótól Buharovokig.
Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok (Generációk filmtörténete – 1. rész)
Nemes Z. Márió: Növényi politika (A hungarofuturista film alternatív valóságai)
Sipos Júlia: Hozzáférés a világhoz (Beszélgetés Almási Tamással)
Kormos Balázs: Erkélyekre aggatott nádszövet (Az Egy nap és a kortárs román film)
Lakatos Gabriella: Míg az oltár el nem választ (Szerelemtől házasságig 1931-1944 – 1. rész)
ALAIN RESNAIS
Bikácsy Gergely: Az életmű cserepei (Alain Resnais 100)
ANTIHŐSÖK, ANTIHŐSNŐK
A trauma ma már nélkülözhetetlen része a képregényhősök és antihősök eredettörténeteinek. A rendezői alapelv: ha a latexruhába bújtatott szuperhősök létezése eleve összeegyeztethetetlen a néző által ismert valósággal, akkor legalább a drámai kidolgozottságuk hasonlítson a hús-vér halandókról szóló filmekére.
Baski Sándor: Traumák hősei (Batman és Joker)
Huber Zoltán: A régi iskola (Clint Eastwood idős antihősei)
Pozsonyi Janka: Nőben az erő (Paul Verhoeven antihősnői)
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
Szép Eszter: A viktoriánus erkölcs réme (Marie Duval: Ally Sloper-képregények)
ÚJ RAJ
Fekete Tamás: Nyelvcserék (Claudio Cupellini)