MAGYAR MOZIK
Mesél a film – nem az első, s főképpen nem az utolsó példája ez a vállalkozás a mozi, a mozizás, a forgatás megidézésének egy film keretében, amely közvetve vagy közvetlenül a rendezésre, az alkotómunkára, avagy a médiumra, magára a filmművészetre reflektál. Miként jelenik meg a mozi szelleme és/vagy a filmkészítés masinériája a magyar filmben?
Gelencsér Gábor: Mesél a mozi (Mozi a (magyar) filmben)
Fekete Tamás: A vetítőgépek lázadása (Mozigépészek a filmvásznon)
Cinema Paradiso, Filmvilág (A szerkesztők moziélményei)
Antal Nimród: A mozi a templomod
AZ IDŐ SODRÁBAN
A slow cinema a képek ritmusának markáns lelassításával áthangolja a filmélményt. Az ok-okozatiság, az akció dominálta cselekményszervezés helyére a csendes szemlélődés lép, amely hagy időt a befogadó számára a részletekben való elmélyülésre, szinte érzékivé teszi a dolgok jelenlétét, és már-már a meditatív állapothoz közelíti a mozgókép működését. A vonulat darabjai így mindig magáról az időről is beszélnek, legyen szó akár Apichatpong Weerasethakul, Tsai Ming-liang vagy Miguel Gomes alkotásairól.
Czirják Pál: Szabadságot adni a nézőnek (Miguel Gomes: Grand Tour)
Stőhr Lóránt: Dzsungelmélyi találkozások (Apichatpong Weerasethakul dzsungelfilmjei)
Keller Mirella: Lassú napok (A slow cinema két arca)
Markója Csilla: Az aréna méretű golyók (Cinema Niche: Albert Serra: Afternoons of Solitude)
MESÉK FELNŐTTEKNEK