GRUNWALSKY FERENC (1943–2025)
Míg a pályatársak munkáiban a halál általában a dráma kiindulópontja vagy végkifejlete, addig Grunwalsky Ferenc filmjeiben centrális erő: történetei a halál felé gravitálnak, méghozzá nem a természetes, hanem az erőszakos, a bűnben fogant, bűnbe esett vagy bűnösnek mondott ember halála felé, s ezzel sorssá avatják azt, ami mindannyiunk életében csupán egy, igaz, fontos esemény.
Gelencsér Gábor: A bűnbe esett ember (A Grunwalsky-filmek világképe)
POSZTAPOKALIPSZIS MOST
Az emberi lény nemhogy az elmúlt száz-kétszáz évben, hanem évezredes távlatokban sem változott lényegében semmit sem: a hüllőagy hüllőagy maradt, erőszakosságunkat csupán úgy-ahogy elfojtjuk, atavisztikus képzeteink változatlanok – a technológia ugyanakkor fénysebességre kapcsolt.
Greff András: Barbárok a barbárokra várva (28 évvel később)
Pozsonyi Janka: Utolsókból az elsők (The Last of Us)
Baski Sándor: Senki sem üdvözül egyedül (Az eternauta)